Az elavult magánerdő-használati jogcím kivezetése

Az erdőtörvénybe 2017-ben bekerült egy átmeneti rendelkezés, amely a törvény 2009. évi hatályba lépése előtti időszakban jogszerűen megkötött erdőgazdálkodói megbízási szerződések meghatározott határnaphoz kötött érvényen kívül helyezéséről rendelkezik. Az eredeti határnap 2018. december 31. volt, amit az utolsó pillanatban az Országgyűlés 2020. május 7-re módosított. Ez az időpont ismét vészesen közeledik. Úgy tűnik, a történelem megismételheti önmagát, mert a határnap módosításának indokoltsága sajnos még ma is fennáll.

Az 1996. évi erdőtörvény osztatlan közös tulajdonban álló erdő esetében - a társult erdőgazdálkodás egy formájaként - lehetővé tette, hogy a tulajdonosközösség az erdőgazdálkodási feladatok ellátására erdőgazdálkodót bízzon meg.

A 2009. évi új erdőtörvény az osztatlan közös tulajdonban álló erdőkre vonatkozóan a fentiektől eltérően már úgy rendelkezett, hogy azt a tulajdonosközösség köteles egy személy használatába adni. Mivel az 1996. évi erdőtörvény szerinti megbízási jogviszony nem tekinthető használatba adásnak, így ilyen szerződést a 2009. évi erdőtörvény hatályba lépését követően már nem lehetett kötni. A 2009. évi törvény nem rendelkezett ugyanakkor az 1996. évi törvény alapján létesített megbízási jogviszonyok további sorsáról. Erre tekintettel az erdészeti hatóság a megbízott erdőgazdálkodókat továbbra is erdőgazdálkodási tevékenységre jogosult személynek tekintette.

Megbízási szerződésként általában az erdészeti hatóság által köröztetett forma szerződés nyomtatványt használták a felek, amely elsősorban az erdőgazdálkodó erdőtörvény szerinti szakmai kötelezettségeit és jogait tartalmazta, a megbízás polgárjogi vonatkozásait (pl. felek közötti kapcsolattartás, elszámolási kötelezettség, a szerződés módosítása, megszűntetése) csak a kötelező szerződéses kellékek mértékéig. Ennek köszönhetően a magánerdők meghatározó részén meglehetősen bizonytalan jogi keretek között folyik az erdőgazdálkodás, ami számos esetben eredményezi a tulajdonosok közötti, illetve a tulajdonosok és az erdőgazdálkodó közötti konfliktusokat. A helyzet további fenntartása különösen annak ismeretében vált kérdésessé, hogy a földforgalmi szabályozással 2013. óta a termőföldek használatba adása lényegesen szabályozottabbá vált.

Az előbbiekre tekintettel az erdőtörvénybe - annak 2017. évi átfogó módosításakor - bekerült egy átmeneti rendelkezés, amely a még fennálló megbízási szerződéseket 2018. december 31-i határnappal érvényteleníti (Evt. 113. § (25) bekezdése). Ennek értelmében az érintett erdőtulajdonosoknak az erdő további hasznosítása érdekében a hatályos szabályozás szerinti új jogviszonyt kell létesíteniük.

A határnap módosítására - az erdészeti érdekvédelmi szervezetek és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kezdeményezésére - 2018. év végén azért került sor, mert az erdők hasznosítására, használatára vonatkozó teljes körű szabályozás az erdőtörvény 2017. évi módosítását követően még nem készült el. Az említett átmeneti rendelkezés így az érintett erdőtulajdonosokat méltatlan helyzetbe hozhatta volna, mert az erdő használatának, hasznosításának folytatására a kilátásba helyezett lehetőségeknek még csak egy része volt alkalmazható.

Jelenleg 2020. áprilisát írjuk, és sajnálatos módon ezen a téren előrehaladásról nem számolhatunk be. Sőt, a jogalkotási elképzelésekről szóló tájékoztatások alapján úgy tűnik, hogy a "már álló falak is újra lesznek építve", azaz az erdő haszonbérleti és az erdőkezelési jogviszony is újra lesz szabályozva.

Röviden érdemes áttekinteni, hogy az érintett erdőtulajdonosok, illetve erdőgazdálkodók az elmúlt években a várható változásoknak milyen arányban mentek elébe.

A Nemzeti Földügyi Központtól kapott friss tájékoztatás szerint a megbízási jogviszonnyal érintett földrészletek és erdőgazdálkodók száma a jogviszony kivezetéséről szóló rendelkezés kihirdetése óta így alakult:

A táblázatban feltüntetett adatok értelmezéséhez tudni kell, hogy a 880 000 hektárnyi magánerdő hozzávetőlegesen 150 ezer földrészletből áll, és azokon közel 38.000 fő erdőgazdálkodó gazdálkodik. Ez azt jelenti, hogy jelenleg a magánerdők negyedét, illetve a magán erdőgazdálkodók harmadát még mindig érinti a kivezetendő megbízott erdőgazdálkodói jogcím.                                               

Az érintett ingatlanok és erdőgazdálkodók száma ugyan 2018 vége óta valamivel nagyobb ütemben csökkent, mint korábban, de összességében alig változott. Jóformán csak általános fluktuációról beszélhetünk, érzékelhető nagyságrendű tudatos átalakulásokról kevésbé. Holott a tulajdonosi használatra váltásra és a haszonbérbe adásra folyamatosan megvolt a lehetőség, jelentős jogalkotási hiány csak az erdőkezelés és az erdőbirtokossági társulat szabályozása terén áll fenn.

A váltás elsősorban a tulajdonosok érdeke lenne, hiszen a jogviszony ismert kivezetési szándéka elsősorban az ő kockázataikat növelte meg. A megbízott erdőgazdálkodók ugyanis, ha a tevékenységük felett nincs megfelelő tulajdonosi kontroll, az átmeneti időszakban - tudva, hogy a gazdálkodási lehetőségeik megszűnnek - az erdő vagyonvesztését, illetve károsodását eredményező gazdálkodást is folytathatnak.

A folyamatot akadályozhatja persze az, hogy az ingatlanok jelentős része osztatlan közös tulajdonban van, ami mind a megbízási szerződések felbontását, mind az új szerződések megkötését megnehezíti. A fennálló kockázatok, a jogalkotás elhúzódása, illetve az érintettek "patópáluras" magatartása felvethetné azt a gondolatot, hogy a határnap további módosítása értelmetlen lenne, az már csak a folyamat indokolatlan és szükségtelen elnyújtását eredményezné.

Tekintettel azonban arra, hogy kiemelt prioritással készül az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályozás, illetve az erdők használatára, hasznosítására vonatkozó szabályozás megalkotását sem lehet már sokáig húzni, összességében több érv szól a határnap további kitolása mellett, mint ellene. A szakmai szervezetek és a NAK emiatt ismét javaslatot tett a szaktárca felé a törvényi rendelkezés módosításának kezdeményezésére.

Bízunk abban, hogy erre május 7-ig sor is kerül. Ezért az érintett erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók részére ismét azt javasoljuk, hogy ha már eddig nem rendezték a jogviszonyukat, akkor azzal - ha ezzel ellentétes szempont nem merül fel - most már várják meg a jelzett jogszabályok megszületését, hogy az erdőgazdálkodás kereteként a szándékaiknak és élethelyzetüknek legjobban megfelelő megoldást választhassák.

Forrás: NAK,
Íírta: Szalai Károly