Az EU erdészeti szektor szerepe a fenntartható erdőgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzésében

14 európai szakmai szervezet közös nyilatkozatot adott ki a az EU leendő Biodiverzitási Stratégiájával kapcsolatban. A nyilatkozat eredetije angolul, illetve alább annak fordítása.

1.) A tartamos erdőgazdálkodás (SFM) az erdőkben a biodiverzitás megőrzésének ABC-je

A fenntartható erdőgazdálkodást (angol rövidítése: SFM) a helyi körülményekhez igazított különféle gyakorlatokkal a biodiverzitás megőrzése lehetőségeként kell tekinteni, figyelembe véve az éghajlatváltozás hatásait, miközben biztosítja, hogy az erdők nyújtototta többszörös ökoszisztéma-szolgáltatások kiegyensúlyozottan valósíthatóak meg.

A jövőbeni Biodiverzitási Stratégiának tovább kell támogatnia a tartamos erdőgazdálkodást (SFM), amelynek meghatározásáról, elveiről és részletes kritériumairól a Forest Europe folyamat [1] részeként állapodtak meg, amely folyamatosan fejlődik és már a nemzeti jogszabályok és az önkéntes tanúsítási rendszerek szerves része.

2.) Vajon a további korlátozás a legjobb módja az erdők megőrzésének?

Bármely típusú védelem esetén figyelembe kell venni az Élőhely Irányelv 2. cikk (3) bekezdésének jelenlegi követelményeit, amelyek szerint a fajok és élőhelyek védelmére vonatkozó rendelkezések értelmezésekor tiszteletben kell tartani a gazdasági, társadalmi és kulturális követelményeket, valamint a regionális és helyi jellemzőket.

Szigorúbb intézkedések bevezetése, pl. a szigorú védelem révén magas kockázatú megoldás, figyelembe véve a jövőbeli éghajlatváltozási előrejelzéseket és az egyre gyakoribb káros eseményeket, amelyek negatív hatást gyakorolnak az erdőkre. Ezenkívül elviselhetetlenül megterheli az erdőtulajdonosokat és a gazdálkodókat, ami viszont csak hátrányosan befolyásolja a sokféle szolgáltatás nyújtását, amelyet a társadalom elvár az EU erdőitől, ideértve az éghajlatváltozás enyhítését, amelyet még jobban figyelembe kell venni a Stratégiában.

A természetmegőrzés dinamikus megközelítése a tartamos erdőgazdálkodás (SFM) részeként a Biodiverzitási Stratégia sikeres végrehajtásának kulcsa. A jól meghatározott adatokon alapuló, jól meghatározott védelmi célokra kell összpontosítania, nem pedig a nagyszabású korlátozások miatti negatív eredmények kockázatára. A kitűzött célok eléréséhez a nélkülözhetetlen megoldás a hatásvizsgálat, a meglévő intézkedések jobb végrehajtása a már kijelölt területeken, az önkéntes megközelítés, a jobb ismeretek, a hatékony pénzügyi eszközök, valamint a motivált erdőtulajdonosok és -gazdálkodók bevonása a folyamatba.

3.) Az EU jövőbeli Erdészeti Stratégiájának elő kell készítenie az utat ehhez

Az EU Erdészeti Stratégiáját kell használni az erdészettel kapcsolatos valamennyi politika - ideértve a biodiverzitással kapcsolatos aspektusokat is - összehangolásának fő kereteként, miközben kellően figyelembe veszi a tagállamok erdészeti politikáinak és törvényeinek uralkodó szerepét és a szubszidiaritás elvét. Felhívjuk az EU döntéshozóit, hogy dolgozzanak ki holisztikus, többdimenziós és inkluzív EU Erdészeti Stratégiát a 2020 utáni időszakra, amelynek központi része a tartamos erdőgazdálkodás (SFM) alapelve, amely biztosítja az erdőkkel kapcsolatos uniós eszközök hatékony és kiegyensúlyozott továbbfejlesztését.

Ebben az összefüggésben az erdőgazdálkodási gyakorlattal kapcsolatos iránymutatásnak az EU új Erdészeti Stratégiája részét kell képeznie és annak szellemében kell kidolgozni azt, nem pedig amellett. Ezeket és ezekről az Európai Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködésben, az erdőtulajdonosok és -gazdálkodók, valamint más érdekelt felek bevonásával kell elkészíteni és megállapodni.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az EU támaszkodhat figyelemre méltó erdészeti ágazatára és az emberekre, akik megvalósítják a fenntartható erdőgazdálkodást. Mivel ők az erdők biodiverzitásának fenntartói, ezért nekik kell az EU Biodiverzitási Stratégiája középpontjában állniuk.

[1] Helsinki Resolution H1 (1993)

Forrás: A fenti kép szerinti aláíró felek.

Megjegyzés:

A FATÁJ-hoz az Állami Erdőgazdálkodók Európai Szövetsége (EUSTAFOR) révén jutott el a fenti állásfoglalás (2020-05-15), mely minden aláíró fél honlapján megtalálható.

A fentiek alapján az lenne a célszerű, ha a hazai természetvédelmi és természetmegőrzési jogalkotás során is ugyanez az elv érvényesülne minden esetben. Hiszen ahogy az EU más országaiban, úgy Magyarországon is az erdők esetén az erdészeti ágazat gazdálkodói és erdőtulajdonosai a tartamos erdőgazdálkodás és így az erdők biodiverzitásának működtetői, fenntartói. Ezért nekik kell a magyarországi biodiverzitással összefüggő jogalkotás középpontjában állniuk.