Forrás: Getty Images
Az egyszerűség, a gyorsaság, a kevesebb munkaerő jelentheti a lakás-, és családiház-építések jövőjét, főleg egy olyan időszakban, amikor az építőipari kapacitásokért szinte mindennapi harc folyik. Már több országban tesztelnek olyan projekteket, ahol minél nagyobb falelemekkel igyekeznek gyorsítani egy ház kivitelezését, de mostanra Magyarországon is elérhető közelségbe került a nagyelemes építkezés. A piros téglához ragaszkodás, és a megdrágult polisztirolba tekert házak egyre inkább a múlté válnak, helyette az újrahasznosítható anyagoké a főszerep. Vidor Győzővel, a Xella Magyarország Kft. közép-európai régiós vezetőjével beszélgettünk.
A Xella feldolgozóipari tevékenységét a lakásépítési dömpingek erősen befolyásolják. 2014-től ezen építkezések egy felívelő pályára kerültek. Hogyan élték meg ezt az időszakot?
2013-ban volt a mélypont, akkor hétezer lakás épült Magyarországon, ami brutális zuhanás volt a korábbi 40 ezerhez képest. Azóta folyamatos a felfelé menet, bár igaz, hogy az építési engedélyek számának növekedése most megállt, de a használatba vételi engedélyek száma továbbra is növekszik. Számunkra a legideálisabb helyzet, amikor rengeteg kisebb méretű családi ház épül, nagyon vastag külső falakkal, extra hőszigetelés nélkül, a családiház-építésnek van ugyanis a legjobb falazóanyag-felhasználása, ha beépített négyzetméterre vetítem le. Átlagosan 200 köbméter falazóanyagot használnak fel egy ilyen építés során, míg egy társasházi lakásban maximum 50 köbmétert. A Silka termékcsaládunk kifejezetten társasházi építkezésekre készül. A nem lakóépület számunkra elhanyagolható, az ipari épületeket nagyrészt vasbeton tartószerkezettel építik meg, az irodaház márvány, acél, üveg, és belül gipszkarton felhasználásával valósul meg. Ahol még jelen vagyunk, azok az úgynevezett lakó jellegű nem lakóépületek, mint például kórházak, iskolák, hivatalok.
A családi házak dominanciája mellett, azért a társasházi építkezések is jót tesznek a cég működésének.
Bármi épül, az nagyon jó. Amikor még a MÉÁSZ (Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség) elnöke voltam, az volt a mondás, hogy a szövetség feladata elérni, hogy épüljön bármi, és utána a szereplők már egymás között megharcolnak azért, hogy kinek az anyagát használják fel.
Hogyan tudják kezelni az építőipar hullámzását?
Azt látjuk, hogy élesen kettévált a beruházói oldala a lakásépítésnek, vannak a szerencselovagok, akik ma olajszőkítéssel foglalkoznak, holnap áfát csalnak, holnapután társasházat építenek, majd német rendszámú autók bérbeadásával foglalkoznak. Ők általában lemorzsolódnak, és nagyon gyakran változnak. A másik oldal a komoly fejlesztői, nagyberuházói réteg. A lakásépítések első fázisakor, a 2000-es évek elején ezek még döntően külföldi társaságok voltak, jellemzően izraeliek. Most viszont mindenki magyar, például a Futureal, a Bayer Construct, a Biggeorge Property. Ezek profi cégek, profi menedzsmenttel, tervezéssel és műszaki felkészültséggel.
Viszont ők főleg Budapestre koncentrálnak.
A mi forgalmunkon belül Budapest és Pest megye súlya több mint 50 százalék, hiába az ország lakosságának csak egyötöde, az építési tevékenység nagyrészt ide koncentrálódik. Északnyugat-Magyarország egy viszonylag erős terület, de ott most leállást tapasztalunk.
A megrendelésekből le lehet követni, hogy mi várható az építőiparban. Most mit látnak?
Két párhuzamosan jelentkező trend van. A prémium államkötvény bevezetése egyrészt megtizedelte a lakóprojektek iránt érdeklődő magántőke-befektetők számát. Egy kényelmes, 5 százalék körüli megtérülés ígérete áll szemben egy ehhez hasonló ingatlanbefektetésen realizálható hozammal, de az utóbbinál ott a kockázat, hogy a bérlő nem fizet, javítani kell valamit a lakásban és még foglalkozni is kell vele. Másrészt a turizmus leállásával a külföldi tőkebefektetők is visszavonultak, a budapesti lakásárak folyamatos és stabil emelkedése egykor nagyon jó megtérülést biztosított az ír és holland befektetőknek. Ezekből következik, hogy kevés vásárló van a társasházi piacon, ami komoly gondot jelent. A megrendeléseknél azt a pörgést, ami 2018-ig volt, nem érezzük, viszont a tavalyi óriási leállás véget ért, és lassan egy egészségesebb ütemben újraindultak a társasházi projektek. Voltak olyan építkezések, amiket kapát-kaszát eldobva elhagytak a beruházók a járvány kitörésekor, ezeket most újrakezdik.
Egy sokkal stabilabb, kevésbé lihegős, de alacsonyabb szintű társasházépítésre számítunk. A családi házak építése viszont nagyon felpörgött, sokan rájöhettek, hogy egy fél négyzetméteres kilépővel rendelkező társasházi lakásban nem kellemes átvészelni egy járvánnyal járó bezártságot.
A felújítási támogatás feltétele, hogy a munkák számlával igazolhatók legyenek. A támogatás összege nagyobb, mint egy számla nélküli munka költsége lenne?
Azt látom, hogy sokan szeretnék elengedni a feketézést, és ha az állam levinné az áfát az uniós átlagra – 20 százalékra -, akkor ez meg is valósulhatna. A számla nélküli munkáknál semmiféle garancia nem él, ha négy nap múlva leesik a csempe, nem lehet mit csinálni, és a burkoló lehet, hogy fel sem veszi a telefont.
Vidor Győző, forrás: Xella, fotós: Bognár Benedek
Az áfa egy dolog, de ott van a munkabér és a járulékok.
Igen, de ez csak a vállalkozókat terheli, a magánemberek jobban járnak Magyarországon. Itthon egy cég bruttó bérköltsége nem kevesebb, mint Ausztriában, de a munkavállaló fizetési papírján az összeg fele hiányozni fog, ha azt Ausztriában kapja meg, Magyarországon viszont csak az egyharmada.
Mennyi feladatuk van a digitalizáció, a fenntarthatóság és a hulladékkezelés kapcsán?
Két trendet látunk, egyrészt, hogy az előgyártás felé fordul az építőanyag és az építőipar is, hogy minél nagyobb elemeket lehessen előre legyártani és így kivinni az építési helyszínre. Ezzel egyrészt kevesebb vágás és hulladék keletkezik, másrészt kevesebb munkaerőre van szükség a helyszíni építkezéseken, így nem kell esőben, hóban falazni, helyette a gyárban gép készíti a falpaneleket. Ausztriában a téglaipar már komplett épületfalak összeragasztásával próbálkozik. A másik trend, a fenntartható anyaggyártás és fejlődés. A Xella minden saját hulladékanyagát feldolgozza, a Silka gyárban évente egyszer jön egy mozgóőrlő, ledarálja az összes keletkezett selejtet, és ezt homok helyett visszaépítjük a termékbe. Az Ytong gyárban folyamatosan őröljük a saját hulladékunkat, de tudnánk fogadni az építési helyszínről visszaérkező sittet, vagy a házbontásból származó tiszta pórusbeton hulladékot is. Az osztrák gyárunkban már van olyan technológia, amellyel granulátumot darálunk a saját pórusbetonunkból.
Ez egy új üzletág?
Igen. Egyelőre a saját keletkezett gyártási hulladékunkat használjuk fel, a régióból gyűjtjük össze és visszük Ausztriába darálásra. Ebből macskaalmot, kiegyenlítő réteget, illetve önterülő estrichet lehet gyártani. A bontási hulladékok újrafelhasználásának a nehézsége az anyagfajták különválasztásában rejlik. Németországban már két próbaprojekt is fut, a lerakóba érkező bontási hulladékot anyagfajták szerint szétválogatják, és mi onnan visszafogadjuk a pórusbeton-törmeléket.
Lát különbséget a régiós országok között mentalitásban?
Igen és nem is. Az előírások nyugaton sokkal szigorúbbak, de ez abból is adódik, hogy például Hollandiában, egy ásónyom mélységben már talajvíz van, így nem lehet akármit berakni a földbe, mert kioldódik. Nálunk ez nem így van, de már észrevehető egy környezetbarát, tudatos fogyasztói hozzáállás. Az utólagos hőszigeteléstől egyre többen fordulnak el, tíz éve még mindenki hungarocellbe akarta csomagolni az összes épületet, mostanra kezd az egyrétegű, homogén falszerkezetek felé fordul a piac. Erre most rásegít a polisztirol hiánya és drágulása. Az egyrétegű főfalak trendjét négy országomban látom, Ausztriában, Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban. Van már erre kereslet, az 50 centiméteres Ytong falakat debreceni családi házakhoz szállítjuk.
Ez olcsóbb megoldás?
Jobbnak mondanám, egyrészt bontásnál újrahasznosítható és nem kell dioxinkezelésre vinni az égetőműbe. Nem mondom, hogy már mindenki ilyen tudatos, inkább a felső 5 százalék, aki figyel erre, de a mai EPS (expandált polisztirol) árakat látva nem biztos, hogy drágábbra jön ki. A 37,5 centiméteres Ytongból fel lehet építeni úgy egy házat, hogy az megfeleljen a mai törvényi előírásoknak, de ebben az esetben még szükség lehet plusz hőszigetelésre. A 45-ös fal esetében viszont már nemcsak a hőszigetelési előírásoknak lehet megfelelni, de például azzal sincs gond, hogy a redőny ne férne be vakolt redőnytokba.
Vannak oktatások az Ytong felhasználására?
Persze, minden évben van, évente 600-700 kőművesnek mutatjuk meg, gyakorlatokkal együtt a felhasználását, de építőipari szakközépiskolába is kijárunk oktatásokat tartani, illetve az egyetemeken is tanítjuk a leendő mérnököket, tervezőket.
Lát ebben fejlődést?
Hatalmas a fejlődés, 22 évvel ezelőtt, amikor én kezdtem, az építészek azt mondták, hogy mindig téglával építettek, ezután is piros téglával fognak. Azért foglalkozunk a mostani diákok oktatásával, hogy már az egyetemen is halljanak erről a technológiáról. Az építészek most már nyitottak, érdeklődnek, főleg a fiatalok szeretnek újdonságokat bevezetni.
Azt gondolom, hogy a nagyelemes építkezés is 2-3 év alatt sikertörténet lesz.
Kihívást jelent, hogy a digitális platformokon szerepeljen az Ytong, mint építőanyag?
Az összes BIM szoftverben benne vannak az Ytong-elemek a műszaki adottságaikkal együtt. Viszont azt látjuk, hogy a kelet-európai attitűdtől távol áll, hogy a szereplők megosszák egymással az adatokat. A BIM úgy tudna megfelelően működni, ha az építész, statikus, gépész, villanyszerelő, mindenféle tervező, és utána a kivitelező, illetve optimális esetben még az épület üzemeltetője is ugyanazon a szoftveren vinné tovább az épülettel kapcsolatos teendőket. Kelet-Európában ez lassabban fog menni, mint nyugaton. Ausztriában egyetlen BIM-es projektünk volt idáig, az is nagy kudarc volt a beruházó részéről, mert nem volt hajlandó ebben a sémában dolgozni.
Kit kell meggyőzni a falazóanyag-választásról? A végfelhasználót vagy a tervezőt?
Egy társasházi projektnél a beruházóval kell kezdeni, aki, ha vasbetonból építené meg az egész házat, akkor feleslegesek az erősfeszítéseink. Utána jöhet a tervező, akivel könnyű a dolgunk, nála csak műszaki érvelésre van szükség. A következő akadály a beruházó értékesítője, aki mondhatja, hogy csak a piros téglaházat tudják eladni. Végül az engedélyeztetések után megkapja a generálkivitelező a terveket és elkezdik kitalálni, hogy ők miből szeretnék felépíteni az épületet. Itt vége is a történetnek. A családi háznál hasonló az út, a családfőt, a tervezőt és a kőművest is meg kell győzni.
Az építőipari anyagárak emelkednek. Az Ytong is drágább lesz?
Mindig drágább lesz, sajnos nekünk is van költséginflációnk. A jelenleg híresen dráguló anyagok közül minket az acél érint, amit a nagyelemes gyártás során használunk, illetve a homokőrlést is acélgolyókkal végezzük egy malomban. A fa drágulása a raklapokon keresztül mindenkit érint, de itt a hiánnyal is meg kell küzdeni. Az összes tiroli fűrészüzem már csak Amerikába exportál. A homok, mész, cement esetében most nincs durva emelkedés, csak a normál, 3-5 százalékos éves inflációval kell számolni.
Nem hangzik túl fenntarthatónak Ausztriából Amerikába fát szállítani.
Nem, főleg úgy, hogy közben Ausztriába Fehéroroszországból érkezik a faanyag, Magyarországra pedig valószínűleg Ukrajnából, Fehéroroszországból, Moldovából szállítják. Szeretnénk, hogy a helyben megtermelt, újratermelődő fa legyen a jövő építőanyaga, de aztán a helyben termő fát, senki nem helyben használja fel, ezzel jelentősen növelve a szállításból fakadó ökológiai lábnyomot. Ezt szabályozni kellene.
Mit látnak az építőanyag-ipar jövőjével kapcsolatban?
A meglévő gyárak minimális vagy nagyobb átalakításával bármelyik országban megvalósítható lenne, például a nagyelemes gyártás, amit mi már alkalmazunk az osztrák gyárunkban.
Ezeket az előre gyártott paneleket most megpróbáljuk értékesíteni Magyarországon, ha van rá elegendő igény, akkor jöhet a következő lépés. Főleg családi házakban gondolkozunk és tervezzük, hogy mintaházakat értékesítünk, vagyis kimegyünk a megrendelőhöz és a telkére daruval felállítjuk a nagy falelemeket.
Forrás: portfolio
