Az Oroszlányt és Pusztavámot összekötő út menti erdőben, páratlan szépségű természetvédelmi környezetben áll a vértesszentkereszti bencés apátsági templomrom. A bakancsos turisták kedvelt úti célja ismét megtekinthető!
A különleges helyszínt Czunyiné dr. Bertalan Judit, a térség országgyűlési képviselője és Glázer Tamás, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója nyitották meg.
A szent kereszt tiszteletére emelt középkori bencés apátság romjait a Vértes sűrű erdősége rejti. Habár az erdőben megbújó szakrális területen csak néhány 8-10 méter magas falmaradvány, széles falpillér és a kapuboltozat-töredék maradt az eredeti helyén, mégis ez az ország egyik legszebb, legbékésebb hangulatú műemlék-maradványa.
Az Árpád-kor egyik legnagyobb hatalmú nemzetsége, a Csák nemzetség volt a sűrű erdőkkel borított, vadban gazdag Vértes térségének birtokosa. Csákvár lehetett a hatalmi központjuk. Először egy birtokadomány kapcsán fordult elő a kolostor neve (1146). A 12. század első felében épült legkorábbi bencés kolostort sánc és árok övezte. Az egyenes szentélyzáródású templomot és a délről hozzá csatlakozó kolostor épületét az 1964-1971 között Kozák Éva vezetésével végzett régészeti ásatás során találták meg. A 13. század elején a nemzetség két tekintélyes tagja, Csák Ugrin esztergomi érsek és Csák Miklós, több megye ispánja, II. András hűséges embere lehetett, akik fölépítették az új, pompás, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomot és kolostort, amelynek romfalai ma is magasan állnak. A legalább két évtizeden keresztül elhúzódó építkezések során több kőfaragó és építőműhely is dolgozott itt. A templomtól északra épült föl a kolostor négyszöge, amelyet bizonyára legalább egy tucatnyi szerzetes lakhatott.
A 14. század elején a Csákok hatalma lehanyatlott, váraik, birtokaik, így az apátság is I. Károly király kezére került. Nagy Lajos király (1342-1382) támogatta az apátságot, s bizonyára többször föl is kereste a Vértesben vadászgatva. Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) adományaként a Rozgonyiak lettek a Vértes vidék várainak zálogbirtokosai, s egyben az apátság kegyurai. A 15. század második felében az Ujlakiak léptek örökükbe, de az apátsággal nem sokat törődtek, hagyták elszegényedni. Ujlaki Miklós 1475-ben azt kérte a pápától, hogy a romos, szinte lakhatatlan építményt a bencések helyett a pálos szerzetesek kaphassák meg. Mátyás király folyamodványa eredményeképpen 1478-ban végül a domonkos szerzetesek vehették birtokukba. Amikor Tata vára 1543-ban török kézre került, a szerzetesek elmenekültek, a kolostor gazdátlanná vált.
A térség 1687-es fölszabadítása után alkalmi kincskeresők bolygatták a romot, majd építkezésekhez kezdték elhordani köveit. A 19. században figyeltek föl rá, de csak 1940-ben kezdték területét megtisztítani, s ekkor végeztek kisebb régészeti feltárásokat is. Az 1964-ben megkezdett régészeti munkák után az 1980-as években került sor állagmegóvásra-helyreállításra, ami évtizedekig tartott. A leletanyag válogatott darabjai, a legszebb faragott kövek a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán láthatók. Az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba az apátsági épületek 24 faragott részletét foglalták bele.
A Vértesszentkereszt elnevezés a 19. századból származik. A középkori oklevelekben Szent Kereszt, Udvarhely, Keresztur néven írtak róla. (Wikipedia)
Nyári nyitvatartás:
Szerda – vasárnap (hétfő – kedd zárva)
Március 1. – augusztus 31. 10:00-17:00
Pénztárzárás: 16:30
Téli nyitvatartás:
Szerda – vasárnap (hétfő – kedd zárva)
Szeptember 1. – február 28. 10:00-16:00
Pénztárzárás: 15:30
Tárlatvezetés szerdától-vasárnapig minden egész órában.
Megközelítés
Cím: 2841 Oroszlány, külterület Hrsz: 0199/12
GPS koordináták:
Szélesség N 47° 26’37.2″
Hosszúság E 18° 16’17”
A térképre kattintva az kinagyítva nyílik meg.
Forrás: Vérteserdő Zrt.
