FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Legeltetés az inváziós fásszárúak ellen

A legeltetés hatékony védelmet jelenthet az árterekben terjedő inváziós fásszárú fajok ellen. Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont(ÖK) kutatásában azt vizsgálta, hogy a nemesnyárasok területén folyó szarvasmarha-legeltetés hogyan hat az inváziós fásszárú fajok mennyiségére, a gyepszint fajgazdagságára, és a legelhető füvek mennyiségére.

A folyók árterein számos tájidegen fásszárú faj nagyon hatékonyan telepszik meg és terjed, gyakran sűrű, szinte áthatolhatatlan állományokat alkot. A sűrű, zárt állományok alatt pedig kipusztul a honos növényfajok zöme, nem marad legelhető gyep sem, ezenfelül áradáskor a víz csak nagyon lassan folyik a benőtt területen, ami jelentősen növeli az árvízkockázatot is. Magyarország, valamint a Kárpát-medence ártereinek többségében is súlyosan veszélyeztetik a biodiverzitás fennmaradását ezek a gyorsan terjedő, tájidegen növények – ismertették a tanulmányban, amely a Journal of Environmental Management szaklapban jelent meg.

A természetvédelem egyik legnagyobb kihívása a hatékony, mégis természetkímélő stratégiák kidolgozása az özönnövények terjedésének megakadályozására és visszaszorítására – mutatnak rá. A háziállatok legeltetése más technológiákkal együtt (például kaszálás, szárzúzás) jó alternatív gazdálkodási megoldás lehet, ám pontos hatását eddig alig dokumentálták. Ezt a hiányt pótolta a szerzők, Demeter László, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) erdőökológusa és Molnár Ábel Péter, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem PhD-hallgatója tanulmánya.

Az összegzés szerint Magyarországon már szinte teljesen eltűntek a hagyományos erdei legeltetési rendszerek. Ezért a kutatók a Temes folyónak egy olyan szerbiai szakaszát vizsgálták, ahol a gyalogakác (Amorpha fruticosa), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és a zöld juhar (Acer negundo) jelen vannak az ártérbe telepített nemesnyárasokban, ugyanakkor hagyományos ártéri legeltetés is zajlik.

Megállapították, hogy azokban a nemesnyáras állományokban, ahol intenzív legeltetés folyik, jelentősen alacsonyabb az idegenhonos fásszárú fajok száma és mennyisége, ugyanakkor fajgazdagabb mocsári és réti fajokból álló gyepszint fejlődik, amelyben a szarvasmarha számára is több táplálék található.

a szürkemarha képes a leghatékonyabban visszaszorítani az adventív gyalogakácot

A tanulmány rámutat arra is, hogy a hagyományos legeltetés ebben a tájban hármas hasznot hoz a társadalom számára.
— Egyrészt fennmaradhat a helyi közösségek hagyományos hullámtéri legeltetése,
— másrészt az árvízi lefolyás is könnyebb a cserjéktől mentes, legelt hullámtéri ültetvényekben, és segíti a biodiverzitás fenntartását is.
— A nemesnyárasokban folyó legeltetés az erdőgazdálkodó számára is hasznos lehet, mivel a kitermelést megkönnyíti a sűrű jövevény fásszárú fajok hiánya.

Mint a közleményben írják, az olyan jövevény fafajokból álló ültetvényeken, mint a nemesnyár vagy az akác, a 2017-es módosított erdőtörvény már Magyarországon is lehetővé teszi a háziállatok legeltetését, ezzel jelentős akadály hárult el a javasolt megoldás elől.

forrás: greenfo

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Előző cikk

Harmóniában a természettel

Következő cikk

Ropolyi Családi Nap




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version