A mézillatú faház maga a béke és a nyugalom szigete. Tágas ablakain beköszön a búcsúzó napsugár, a méhek zümmögése, rezgése oldja a feszültséget, a kaptár levegője gyógyító hatású.
Kovács Péter szőgyéni (Svodin, Szlovákia) agronómus-méhésszel, akinek a munkája és a hobbija is a természet gyógyító ereje körül forog, a házikóban ülünk le beszélgetni.
A méhészet a szenvedélye. Mikor kezdett vele foglalkozni?
Külföldön dolgoztam, amikor jött az ötlet, hogy ha hazatérek, talán méhészettel egészíthetem majd ki a jövedelmem. Nem volt benne nagy tapasztalatom, mert bár szüleim egy ideig méhészkedtek, én nemigen mutattam érdeklődést iránta. A tervet tett követte, először pár családdal kezdtünk foglalkozni a családi házunknál, hogy legyen saját méz a család asztalára. Kicsi gyermekeink azonban féltek a méhektől, hiszen csíptek, martak, ezért kiköltöztettük a méhest a falu szélére.
A méhészkedéshez többnyire az internetről szereztem információkat, és egyre jobban belejöttem. Mostanában nincsenek túl jó évek, sok mézet nem tudok lepergetni, ennek ellenére igyekszem a fajtákból minél szélesebb palettát felmutatni.
Hogyan jöttek a képbe az apiterápiás termékek?
A méhészújságban hirdették, hogy tanfolyam indul a méhtermékek gyógyhatásairól. Ez felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a munkám során is gyógyhatású készítményekkel foglalkozom. Jelentkeztem a tanfolyamra, és bár eddig is tudtam egyet s mást a méhtermékekről, az igazi valójuk itt tárult fel előttem. Ezután rengeteg kísérletezés, kutakodás következett. Már a kaptár típusa is aszerint változik, hogy az ember mit szeretne gyűjteni.
Talán a virágpor begyűjtése a legegyszerűbb, amely valóságos tárháza az ásványi anyagoknak, aminosavaknak és fehérjéknek. Emellett lekaparom a propoliszt is, amivel a méhek a kaptárjuk belsejét vonják be, baktériummentes környezetet alakítva ki maguk körül. A propolisz csodákra képes, sebgyógyító, gyulladáscsökkentő, gátolja az öregedést. A méhpempőt csak a család részére veszek ki a kaptárból, mert kevés van belőle, nehéz a gyűjtése és a raktározása, de valóságos életelixír.
Említsük meg a méhmérget is, amely a méhcsípéssel jut a szervezetbe.
Saját tapasztalatból állíthatom, hogy gyógyító hatással van többfajta betegségre. A családom idősebb tagjai az ízületeikre használják. Ezt úgy kell elképzelni, kapnak pár méhecskét, és azok beszúrják a méreganyagaikat a fájó területre. Olyan betegről is tudok, akinek a méhész naponta viszi a méhecskéket.
Legvégül említem a méhviaszt, amiből gyertya készül. Ez jelentősen tisztítja és javítja az otthon levegőjének minőségét. Egy természetes ionizátor, előnyös az asztmás, érzékeny, allergiás betegek számára.
A gyógyhatású méhtermékeken kívül a méhesház az, amire mindenki felkapja a fejét.
A házikóval is ezen a tanfolyamon találkoztam először. Annyira megtetszett, hogy rögtön megkértem Vígh László helyi vállalkozót, építsen nekem egyet. Meg is terveztük közösen. Rövidesen elkészült a világos, barátságos és otthonos faház, amelyben egy egész család elfér. Mindkét oldalán hat-hat kaptár van, az alváza mobil konstrukció, mert úgy terveztem, hogy el tudjak vele menni olyan helyekre, ahol az emberek kipróbálhatják és képet alkothatnak a működéséről. Mostanság sok embernek okoz problémát a méhek közelsége, de a faházban a csípéseiktől nem kell félni.
Teljesen el vannak zárva a házikó légterétől, és tőlünk függetlenül végzik rendületlenül a napi munkájukat. Persze azért illik betartani néhány egyszerű szabályt. Nem szabad ittasan vagy túlzott parfümillattal betérni, kerülni kell a sustorgó ruházatot, tilos kiabálni és nagy zajt csapni. Azt tapasztalatom, hogy ha este egy órát csendesen eltöltök a házban, a méhek tudomást sem vesznek rólam. A kis rovarok zümmögéssel, rezgéssel és kaptárlevegővel fejtik ki jótékony hatásukat. Légzőszervi, idegrendszeri és keringési problémákra, így például asztmára, nyálkahártya-irritációra, migrénes fejfájásra, de még stroke utáni rehabilitációra is ajánlják. Sajnos a vírusjárvány megtörte a lelkesedésemet, vissza kell találnom a terveimhez. Egyelőre a házikót a család használja, mert még keresem a lehetőségeket, hogy ebben a korlátozásokkal teli világban merre tudok elindulni.
A méhesházikó a vidékfejlesztési projektek szerves része lehet.
Minél több tapasztalatot szerzek a ház működéséről, hatásairól, annál fontosabbnak érzem, hogy ezt másokkal is megosszam. Azt tapasztalatom, hogy Szlovákiában is kevés mézet fogyasztanak az emberek, alig ismerik a méhtermékeket, a méhesházakról pedig nem is hallottak. Az apiterápiának nagyobb nyilvánosságra lenne szüksége, mert a jótékony hatása kétségtelen.
Manapság sokat hallani a méhek pusztulásáról.
A legnagyobb probléma a permetezés, mert mindenből a legtöbbet akarjuk. Már nálunk is előfordult tömeges méhpusztulás, szerencsére csak elvétve. Amit a legfontosabb kihangsúlyozni, hogy a permetanyag nem kerül bele a mézbe, mert a méhecske vagy nem megy haza, mert elveszíti tájékozódási képességét, vagy a kaptár őrzői nem engedik be, mert megváltozott az illata, ha permetes növényről gyűjtött virágport.
A méhekre káros csávázószerek közül már többet betiltottak, de mi, méhészek nem lehetünk biztosak abban, nem került-e forgalomba valami új, hasonlóan káros szer. Ennek ellenére bizakodom, mert a kaptárakban különleges rend uralkodik, a méhek ki tudnak javítani számtalan hibát mind a méhcsaládban, mind az élőhelyükön. Sikerült alkalmazkodniuk sokféle körülményhez, bizonyos, hogy még sok millió évig megmaradnak.
forrás: ma7.sk
