A klímaváltozás korunk egyik legnagyobb környezeti kihívását jelenti. A legösszetettebb földi életközösségnek számító erdőségek, emellett a javainkat szolgáló mezőgazdasági területek a klímaváltozás következményeként nemcsak jelentős változásokon mennek keresztül, hanem tudatos tevékenységgel, odafigyeléssel fenntartható eszközt jelentenek a klímaváltozás káros hatásainak mérséklésében is.
A klímaváltozás hatásai a mindennapjainkon túl a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban is jelentős nyomokat hagynak. A klímaváltozás kiváltó okai között kiemelkedő szerepe van a fosszilis energiahordozók eltüzelésének, mely eredményeként a földi légkör széndioxid tartalma is folyamatosan növekszik. Ezen felül a mezőgazdaság hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, ugyanakkor az éghajlatváltozás is befolyásolja a mezőgazdaságot. A mezőgazdasági eredetű üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentenünk, az élelmiszer-előállítási rendszereket pedig az éghajlatváltozáshoz kellene igazítanunk. Az éghajlatváltozás mellett azonban számos más nyomás is nehezedik a mezőgazdaságra, éppen ezért a növekvő globális kereslet és az erőforrások iránti fokozódó verseny miatt az uniós élelmiszer-előállítást és -fogyasztást tágabb összefüggésben, a mezőgazdaságot, az energiát és az élelmezésbiztonságot összekapcsolva kell vizsgálni.
A klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásai közül, a csapadékhiány az, ami a legnagyobb hátrányt nyújtja számunkra. Mivel a lehulló csapadék a jövőben sem lesz több (sőt a prognosztizált globális felmelegedés következtében esetleg kevesebb), mint jelenleg, nem fog csökkenni annak tér- és időbeni változékonysága sem. A korlátozott készletekből először a lakossági és ipari vízigényeket szükséges kielégíteni, beleértve az üdülés és a természetvédelem vízigényeit is. Ezek mindegyike gyorsan és nagymértékben növekszik és egyre sokoldalúbbá válik, a fokozott mértékű felhasználással óhatatlanul romló vízminőség pedig újabb és újabb vízkészletek esetében teszi nehézzé és költségessé (sőt esetleg zárja ki) azok különböző célokra történő felhasználását.
Az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása a csapadék csökkenése mellett is intenzívebb talajpusztulást idézhet elő. Jelenleg a lepusztulás mértéke elérheti a 110-116%-ot is, miközben a barázdás erózió részaránya is ugrásszerűen megemelkedik. Rövidtávon a szántóföldi művelés alatt álló lejtők – különösen a meredek térszíneken – jelentős pusztulása várható. E pusztulás kártétele várhatóan elsősorban a lerakódásban mutatkozik meg és csak másodlagosan a termőhelyi veszteségben. Hosszabb távon a meredekebb térszíneken a talajpusztulás ütemének erősödésére kell számítani. Egy szántóföld, vagy növénytermesztésre használt területet megfigyelve szeretném vizsgálni a talaj minőségének változását, a talaj biológiai életét, és a termelhetőséget.
A klímaváltozás nem csak a mezőgazdaságra, de az élővilágra és az erdőkre is komoly hatással van. A világ erdei több mint 650 milliárd tonna szenet raktároznak, aminek 44%-a élő biomasszában, 11%-a holt faanyagban és az alomban, míg 45%-a az erdő talajában raktározódik. Már egyedül az erdei biomasszában tárolt szén mennyisége is meghaladja az atmoszférában található teljes szénmennyiséget.
Az erdőkben megkötött szén mennyisége újabb és újabb erdők telepítésével hatékonyan és gyorsan növelhető, ezért Magyarországon is az erdőterület növelése, valamint a fásítások és fasorok létesítésének ösztönzése a cél. Egyetlen hektárnyi, azaz mintegy két focipályányi erdő 10-15 tonna széndioxidot használ fel a vegetációs időszak alatt, ami az egyharmada az adott terület fölött elhelyezkedő képzeletbeli levegőoszlop széndioxid-tartalmának.
Az erdők fajösszetételét a termőhely jellege határozza meg, amely egyik fontos tényezője a helyi klíma. Magyarországon az erdészeti tudomány a levegő páratartalma alapján négy klímaosztályt különít el: a bükkös, a gyertyános-tölgyes, a cseres-tölgyes és az erdőssztyepp klímát. A legnagyobb páratartalmú és a legalacsonyabb középhőmérsékletű a bükkös klíma, míg a legszárazabb és legmelegebb az erdőssztyepp. Már a klímaosztályok elnevezése is utal az ott uralkodó fafajokra: a bükkös és a gyertyános-tölgyes klíma alaphelyzetben hegy- és dombvidéki területekre, a cseres-tölgyes alacsonyabb dombvidéki és egyes alföldi részekre, míg az erdőssztyepp jellemzően az alföldi részekre jellemző. Az első három klímacsoport esetében zárt erdőállomány, míg az erdőssztyepp esetében füves részekkel váltakozó facsoportok borítják a földet. A klimavaltozas.oee.hu szerint, erdeinkben a klímaosztályok területi arányának változása is már egyértelműen mutatja a felmelegedés hatásait. (A mérések és az előrejelzések az erdészeti hatóság, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének adatain alapulnak).
Míg 1961-ben Magyarország területének 5%-a volt bükkös klímába sorolható, 2010-re ez a szám 2%-ra csökkent. Az előrejelzések szerint pedig a bükkös klíma a 2041-2071 közötti időszakra teljesen eltűnik. Ezzel szemben jelentősen nő az erdőssztyepp klíma térfoglalása: 1961-ben 19%, 2010-re már 25% az arány, míg a prognózis a 2041-2071 közötti időszakra már akár 80%-ot vetít előre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Magyarországra – a változás jelenlegi ütemével számolva – néhány évtizeden beül a napjainkban Dél-Ukrajnában, Kelet-Romániában uralkodó klimatikus viszonyok lesznek jellemzőek.
Az erdő a víz bölcsője, szoros kapcsolatrendszerben állnak egymással. A fák a talajban felgyülemlő víz egy részét elpárologtatják, és visszajuttatják a levegőbe. Ezzel javítják a levegő minőségét, csökkentik annak hőmérsékletét, és fenntartják a globális vízkörforgás folyamatát, továbbá – az esők kialakulásának elősegítése mellett – az erdők minden mesterséges megoldásnál hatékonyabban szűrik és tisztítják a vizet. Az erdők párologtató hatása nélkül leállna a globális vízkörforgás, miközben a világ nagyvárosainak harmadában kiterjedt erdőségek védik az ivóvízbázist.
forrás: AgrárSzektor
