Gondolatok a 2020. év erdőgazdálkodásáról

Az Agrárminisztérium statisztikai információi között, pár hónapja már megtekinthető a 2020. évi erdőgazdálkodásra vonatkozó ” Beszámoló az erdőterületről, az erdősítésekről és a fakitermelésekről” c. statisztikai közlemény. Ennek adatait és grafikonjait a kedves Olvasó figyelmébe ajánlva, ezúton jellemzem néhány összefoglaló gondolattal az év erdőgazdálkodását – külön kiemelve és összehasonlítva az állami-, illetve a magán-erdőgazdálkodás néhány hosszabb időtávú jellemzőjét.

szerző: Wisnovszky Károly elnöki főtanácsadó, Nemzeti Földügyi Központ

Örvendetes változás, hogy a 2016 óta tartó lassú erdőterület csökkenés – a célszerű jogszabály- és támogatási norma változások jótékony hatására – megállt, a folyamat átjutott az inflexiós ponton. 

Az erdőtelepítések növekedése bőven ellensúlyozza az évenkénti néhány száz hektár erdőterület megszüntetését, kivonását – sőt, ez 2700 hektár erdőterület növekedést eredményezett. Így, a szabad rendelkezésű erdők 800 hektáros növekedésével együtt, 2020. évben több mint 3000 hektárral növekedett hazánk erdeinek kiterjedése.

Ismereteink szerint, a telepítési kedv 2021-ben, illetve 2022-ben tovább növekedett és növekszik, mely az erdőterületek több ezer hektáros, folyamatos területi bővülését eredményezi.

Az erdőtervezett erdők élőfakészlete – az előző évek növekményét mintegy egymillió köbméterrel meghaladóan – tovább növekedett, melyhez a fahasználatok mennyiségének 10 %-os csökkenése is jelentősen hozzájárult. Az adattári nyilvántartás szerint a növekedés több évtizede folyamatos, erdeinkben a nyilvántartott élőfakészlet jelenleg 399 millió 40 ezer bruttó köbméter.

Az állami és magán-erdőgazdálkodást érintő fahasználat terén jellemző az állami területeken folyó gazdálkodás „egyenletesebb” teljesítménye, a fafaj összetételből is adódó fahasználati módok alkalmazásának eltérő mértéke (tarvágás, fokozatos felújítóvágás, stb.) illetve, mindkét szektorban  az utolsó két év fapiaci változását tükröző, jelentős mértékű kitermelés csökkenés – úgy fatérfogatban, mint érintett területben. (2020-ban mindösszesen 6.6 millió kitermelt köbméter.)

Az alábbi két grafikon – állami és magánerdő bontásban – az elmúlt tíz év fahasználati adatait ábrázolja. 

A fahasználattal érintett területek csökkenése évek óta tartó folyamat, mely az előhasználatokra még inkább igaz. 

Jól jellemzi a magyar erdőgazdálkodás környezetkímélő erdőkezelését, hogy a 2 millió hektár erdőterületből csupán százezer hektárt érintettek a gazdálkodók fahasználattal (ami az erdőterület 5 %-át sem éri el) –  különösen, ha figyelembe vesszük  a  gyorsan növő, intenzíven kezelt kultúrerdők, illetve faültetvények arányait is.

A kitermelt fatérfogat nagyobb része – az ismert fafaj összetétel miatt (akác, nyár, fenyő – 50 %-ot közelítő részarányban)  –  tarvágásokból származik, de a 2019. évihez képest a tarvágások területe és az így kitermelt fatérfogat mennyisége is csökkent. Ez azonban nyilvánvalóan változni fog, mivel a 2021. év második felétől számított időszak már faár-növekedéssel és keresleti piaccal jellemezhető.

A magyar erdők felújulását, felújítását jellemző – a 2019. év erdőgazdálkodásának értékelésében is felvetett – állapotok,  problémák nem változtak, nem enyhültek. A csökkenő mértékű véghasználati terület (belépő kötelezettség) mellett sem csökken elvárható mértékben a felújítatlan-, üres-, vagy folyamatos erdőfelújítás alatt álló területek nagysága.  A magánerdő-gazdálkodásban igen magas, és meredeken növekszik az erdősítések megkezdésének és befejezésének elhúzódása, növekszik az átfutási idő.

A tarvágások adataiban jól látható mértékbeli eltérés mutatkozik a magánerdő gazdálkodás „javára”, az állami erdőkben inkább jellemző őshonos lombos erdők felújításánál ez a vágásmód kerülendő.  Az évenként belépő kötelezettség területe töredéke a magánerdőben keletkező területnek és az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent.  A kezdési és befejezési határidők betartása jellemzőbb, az erdőfelújítás egyensúlya az állami területeken jobban biztosított. A tarvágások felújításának jellemzőit az alábbi néhány grafikon mutatja be.

A magánerdőket az előző tíz évben meredeken növekvő, nagy mennyiségű, felhalmozódó felújítási kötelezettség jellemezte. A hátralékok növekedése megállt, köszönhetően a visszafogottabb vágásoknak is, de felszámolása hosszabb időt, és vélhetően állami beavatkozást igényel.

Miért nehéz mértékadó javulást elérni erdőfelújításaink állapotában? Az okok nem csak a klímaváltozásra, a túlszaporodott vadállományra, a romló használati- és birtokviszonyokra (öröklés), a gazdátlan területek növekedésére, hanem a szankcionálás elmaradására, az „elrendelt erdőgazdálkodás” kivitelezési nehézségeire és a letéti rendszer bonyolult működésére is  visszavezethetők.

Bízzunk abban, hogy az utóbbiak jogszabály változtatással, a bürokrácia csökkentésével, de ugyanakkor következetes igazgatási-hatósági munkával, szabályozással orvosolhatók majd a közel jövőben.

A cikk első megjelenése az Erdészeti Lapok 2022. áprilisi lapszámában volt.

Kiegészítés:
A fenti íráshoz kapcsolódóan Vajai Dániel a FATÁJ szerkesztőséghez eljuttatta a doktori értekezése alapján készült prezentációját:
A COVID járvány – válság és hatása az erdőgazdálkodásra / Erdőgazdálkodás 2020
Lett Béla – Vajai Dániel