Bár a fa hasznos alapanyag, a felelőtlen erdőirtás rövidlátó és kártékony gyakorlat. Az erdők ugyanis nélkülözhetetlen szerepet játszanak az éghajlat szabályozásában – mutatnak rá a Regeneráció című könyv szerzői. Részlet.
“Paul Hawken a maga megszokott, utánozhatatlan stílusában leírja a legfontosabb megoldási lehetőségeket az önmagunk által előidézett környezeti és társadalmi problémákra, és bemutatja, hogyan függenek ezek össze egymással.
A Regeneráció őszinte és informatív könyv, cáfolat azoknak a vészmadaraknak, akik azt hiszik, hogy elkéstünk: már úgyis vége mindennek. Azt az erős hitemet támasztja alá, hogy még nyitva áll előttünk egy időablak; hogy léteznek gyakorlati megoldások, amelyek megvalósításával mi és intézményeink helyreállíthatjuk bolygónk éghajlati stabilitását. Törekedjünk arra, hogy rászolgáljunk tudományos nevünkre: Homo sapiens, az értelmes ember.”
Jane Goodall előszavának záró mondatai
Az erdők elengedhetetlenek a jóllétünk szempontjából. Vízgyűjtőként szolgálnak, élőhelyet és menedéket nyújtanak; tisztítják, hűsítik a levegőt, és éltető oxigént termelnek. A szilárd földfelszín közel 30%-át, hozzávetőleg 41 millió négyzetkilométert borít erdő (az utolsó jégkorszak végén ez a szám még 60 millió km2 volt). 60 065 fafajt ismerünk. Több ezer különböző erdőt ismerünk, és mindegyik jelentős mennyiségű szenet tárol. Ezt a hatást tovább fokozza, ha a fák szénben gazdag talajban, például tőzegben vagy mocsárban gyökereznek.
Az erdők adnak otthont a bolygók legtöbb szárazföldi növény- és állatfajának. Ezen belül is a trópusi esőerdők a fajok legalább kétharmadának, de előfordulhat, hogy 90%-ának is. Az erdők az édesvízkészleteink fontos letéteményesei, mivel hozzájárulnak a környezeti viszonyok és az ökológiai közösségek által igényelt erőforrások szabályozásához és biztosításához.
Az elmúlt két évtizedben az erdőkről alkotott elképzeléseink átalakultak
Ahogyan a humán mikrobiom kutatása forradalmasította az egészségről és a betegségről alkotott tudásunkat, úgy a fák, a gombahálózatok, a mikroorganizmusok és az egymással nem rokon növények biológiai kölcsönhatásával kapcsolatos új információk is megváltoztatják az erdők és a bennük zajló események megítélését.
A vízért, napfényért és tápanyagokért egymással versengő fák képét a kutatások fényében felváltja egy olyan modell, amelyben az érintetlen erdőket társas lények alkotják: a fák kapcsolatban állnak egymással, megosztják az információt, és gondoskodnak a közösségükről. Tanulnak, vizuálisan érzékelik az állatokat (és minket, embereket), emlékeznek, és pontosan megjósolják az időjárást. Az erdő fái inkább emlékeztetnek egy élő organizmus részeire, mint különálló egyedekre.
Ennek ellenére a fákat fogyóeszköznek tekintjük. Úgy adjuk-vesszük a faanyagot és az erdőterületet, mint valami holt anyagot. Ez nagy hiba. Bár a fa hasznos alapanyag, a felelőtlen erdőirtás rövidlátó és kártékony gyakorlat. Az erdők ugyanis nélkülözhetetlen szerepet játszanak az éghajlat szabályozásában.
Becslések szerint a három fő erdei biom 2200 milliárd tonna szenet tárol. Ennek nagyjából 54%-a a trópusi esőerdőkben, 32%-a az északi, 14%-a pedig a mérsékelt övi erdőkben raktározódik el. A szén sűrűsége az északi erdők ökoszisztémáiban a legnagyobb: a legújabb becslések szerint a teljes ökoszisztémát – a biomasszában és a talajban tárolt szenet is – figyelembe véve az északi erdők több szenet raktároznak, mint a trópusi és mérsékelt övi erdők együttvéve.
Minden beavatkozás, a „fenntartható” fakivágást is beleértve, csökkenti az erdőben tárolt szén mennyiségét, és növeli az erdőtüzek kockázatát. A klímaválság megoldásában az erdők kulcsszerepet játszanak. Elsődleges feladataink közé tartozik az érintetlen őserdők (más néven öregerdők) megóvása. Ezek ugyanis a legnagyobb, legellenállóbb és legtöbb szent tároló erdők a Földön. A klímaváltozás visszafordításának egyik leghatékonyabb módja, ha hagyjuk tovább növekedni és további szenet megkötni.
További feladatunk az emberi beavatkozás miatt kiirtott erdők újratelepítése. De nem akárhogyan. Számos klímaprojekt olyan elképzelést javasol, hogy ültessünk a délszaki területeken több mint 400 ezer km2-en gyorsan növő fákat, vágjuk ki, égessük el őket, majd szűrjük ki, végül pedig ássuk el a hulladékégetőkben az égés során felszabaduló szenet. A „faültetvények” fáit gépek termelnék ki és égetnék el, úgynevezett tiszta energiát termelve.
Hajlamosak vagyunk leegyszerűsítve szemlélni a világot
A tudósok kiszámították, hogy egybillió fa ültetésével el is lehetne érni a szén-dioxid-csökkentési célokat. Mindez logikusan hangzik. A faültetés szinte minden klímamegoldás központi eleme. Csak az a gond, hogy itt szó szerint „nem látjuk a fától az erdőt”. A faültetés tényleg fontos, de körültekintően kell eljárni. Világszerte mindenki fát ültet a kibocsátások ellensúlyozására és az úgynevezett „nettó nulla” célok elérésére.
A kibocsátási célokat azonban a tényleges kibocsátás csökkenésével kellene megvalósítani. Az erdőtelepítés és -bővítés során az őshonos fajok, a víz és az emberi jogok helyreállítása lebegjen a szemünk előtt, ne csupán a légköri szén-dioxid-megkötése. A faültetéshez viszont gyakran a déli országok területét vesszük igénybe, hogy ellensúlyozzuk a gazdag, iparosodott északi országok kibocsátását. Ilyen értelemben ez nem sokban különbözik Afrika, Dél-Amerika és Ázsia korábbi gyarmatosításától. A klímaválság elleni küzdelem hevében hajlamosak vagyunk túlságosan leegyszerűsítve szemlélni a világot, mintha bizony a fa csupán tucatáru lenne.
Mivel az erdőirtás javarészt őslakosok területein zajlott, a globális erdőgazdálkodásnak csak akkor van értelme, ha az erdőkről évezredek óta gondoskodó népek védelmét is tartalmazza. A főáramú természetvédelem tudományos alapú és elemző stratégiát alkalmaz, de többnyire figyelmen kívül hagyja, hogy a szóban forgó erdők lopott területeken találhatók.
Az erdők helyreállításához első körben az emberi jogokat kell helyreállítanunk. Az őslakosok üldözése a mai napig folytatódik. A több mint 5000 őslakos nemzet a világ legnagyobb tudású és legelhivatottabb embercsoportjai közé tartozik a saját földjük sebeinek begyógyítása, helyreállítása és regenerálása terén. Kulcsfontosságú lépés annak meghatározása, hogy pontosan mi is az erdő. Jelenleg az eukaliptuszültetvényeket is erdőnek nevezzük, miközben ezek a monokultúrák az őshonos fajok diverzitásának csökkenéséhez és az őslakosok kiűzéséhez vezetnek.
A tönkretett erdők helyreállítására kiváló lehetőségek kínálkoznak. Ugyanakkor a globális felmelegedés és a fakivágás miatt pusztító erejű, sosem látott mértékű aszályok és erdőtüzek tombolnak. A kiszáradás rovarkárokhoz és fapusztuláshoz vezet. A száraz körülmények között az újraerdősítés a világ számos részén kihívást jelent.
A fenti cikk a Regeneráció című könyv szerkesztett részlete.
A Regeneráció újszerű módon közelít a klímaválság kérdéséhez: számos jó módszert mutat be, mint például a 15 perces város, a moszatpáfrány-termesztés, az élelmiszererdők meghonosítása. Ezek mind-mind hozzájárulhatnak bolygónk háborítatlan működéséhez, a biodiverzitás megteremtéséhez és az egészséges, igazságos bánásmódon alapuló emberi létezéshez.
