Az uniós helyreállítási jognak az erdők fenntartható gazdálkodása akadályozása nélkül kell lehetőséget nyújtania az uniós erdők egészségének és ellenálló képességének támogatására
Az EUSTAFOR 2022-06-23-i sajtóanyaga. [1]
Bár a javaslat bizonyos aspektusai még mindig nem világosak, és azokat az elkövetkező időszakban jobban meg kell fogalmazni, az Európai Állami Erdészeti Szövetség (EUSTAFOR) általánosságban üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ökoszisztémák helyreállításával hozzájáruljon a biodiverzitás és az ellenálló természet folyamatos, hosszú távú és fenntartható helyreállításához az egész EU-ban. Ez az átfogó cél szerepel az EU helyreállítási törvényjavaslatában.
Az EUSTAFOR támogatja a javasolt ökoszisztéma-specifikus megközelítést, és reméli, hogy a különböző ökoszisztémák és földhasználatok közötti helyreállítási szükségletek és kiindulópontok közötti különbségeket megfelelően elismerik. Az EUSTAFOR sajnálja, hogy a helyreállítási célokat az ökoszisztémák általános állapotának és a tényleges helyreállítási szükségleteknek az előzetes felmérése nélkül határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy egy helyreállítandó terület több millió hektárra terjedhet ki, ami jelentős emberi erőforrásokat és több milliárd eurós helyreállítási költségeket igényel, amelyeket nem jól meghatározott forrásokból kell fedezni. Ez jelentős bizonytalanságot teremt az új jogszabály végrehajtásának kilátásait illetően.
Bár az élőhelyvédelmi irányelvben felsorolt erdei élőhelyek helyreállítására alkalmazott megközelítés megfelelőnek tűnik, sajnos a jelenlegi állapot értékeléséhez felhasználandó adatok tekintetében tendenciózus következtetések születtek. A javaslat ugyanis azt javasolja, hogy: “Azokat a területeket, ahol az I. mellékletben felsorolt élőhelytípusok állapota ismeretlen[2], nem jó állapotúnak kell tekinteni”. Ez nem csak azt kockáztatja, hogy szükségtelenül megnövekedett terhet jelent, hanem komoly kétségeket vet fel az ilyen értékelések mögött álló adatokkal és módszertannal kapcsolatban. Az erdei élőhelyek közel 30%-a ismeretlen állapotban van. Ha 30 évvel az irányelv elfogadása után ilyen eredményekre jutunk, az azzal a veszéllyel jár, hogy a jogszabály elveszett ügynek tűnik. E tekintetben az EUSTAFOR már felszólított[3] a tagállamokkal és az európai környezetvédelmi ügynökségek hálózataival meglévő partnerség megerősítésére, hogy a meglévő jogszabályi kereteken belül helyi szinten javuljon a megfelelés és az irányítás. A jelenlegi hátrányok kezelése és a lehetséges megoldások megvitatása nélkül komoly aggályok merülhetnek fel a jelentéstételi kötelezettségek további kiterjesztésével kapcsolatban.
Ezen túlmenően a mutatók és a kapcsolódó küszöbértékek meghatározásakor figyelembe kell venni a meglévő, bevált módszereket és meghatározásokat, hogy elkerülhető legyen a nagy ellenőrzési teher és a téves becslések. A szakpolitikai igényeket mindenkor össze kell hangolni a meglévő nyilvántartásokkal és tudományos ismeretekkel. Az EUSTAFOR hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok szakértőit és a független kutatókat is bevonják a számos melléklet bejelentett felülvizsgálatába, ahelyett, hogy ezt a szerepet kizárólag a Bizottságra bíznák.
Míg az EU nagymértékben függ a különböző nyersanyagok és termékek importjától, az európai erdészeti és erdő alapú ágazat e tekintetben szinte teljesen önellátó. Az erdészeti ágazat ugyanis – miközben a fenntartható gazdálkodás legmagasabb szintű előírásait hajtja végre világszerte[4] – az EU teljes fa- és fatermékfogyasztásának mintegy 80%-át az erdészeti ágazat adja[5]. Ezt nem szabad magától értetődőnek tekinteni, és a folyamatban lévő szakpolitikai fejlesztések során el kell ismerni. A fenntartható erdőgazdálkodás természetesen nem csak a fa szállításáról szól. A fenntartható erdőgazdálkodás azt jelenti, hogy az erdőkkel úgy gazdálkodunk és használjuk azokat, hogy biológiai sokféleségük, termelékenységük, regenerációs képességük és életképességük folyamatosan fennmaradjon.
Az európai állami erdészeti szervezetek tisztában vannak a különböző nyomásgyakorló források által jelentett kihívásokkal, és már számos gyakorlati intézkedést tesznek ezek kezelésére. Az EUSTAFOR reméli, hogy az állami erdőgazdálkodók, mint az európai közerdők gondozóinak szakértelmét megfelelően elismerik majd a készülő nemzeti helyreállítási tervekben.
[1] Az ebben a dokumentumban szereplő bármely nyilatkozat a rendelkezésre álló legjobb szakmai szakértelmet tükrözi, és nem feltétlenül tükrözi az egyes tagszervezetek politikai elkötelezettségét.
[2] Az ismeretlen jelentheti azt, hogy “nincs információ” vagy “az információ rendelkezésre áll, de nincs kapacitás annak eldöntésére, hogy az állapot jó-e”.
[4] EEA-jelentés (2016): “Az európai erdők az egyik olyan ökoszisztémának számítanak, amelyben a biológiai sokféleség a legjobban megmarad, a kiterjedt emberi tevékenységek és a többszörös együttes nyomás ellenére. A legtöbb európai országban az erdőgazdálkodás fő célja az erdei ökoszisztémák fenntartható kezelése, nem pedig a fenntartható nyersanyagtermelés (Moldan et al., 2012; Sikkema et al., 2014)”.
Forrás: EUSTAFOR
