Az idei aszály tanulsága, hogy nem csak a termőföldek és a kiskertek száradhatnak ki, de bizony az erdők is komoly veszélybe kerülhetnek. Sajnos az időjárás mellett a begyűrűző energiaválság is veszélyt jelenthet a fákra. Idén itthon is a figyelem középpontjába kerültek. A problémák és kihívások kapcsán a Holnapután aktuális adásában Aszalós Réka erdőökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával beszélgettünk.
Mi vár a magyar erdőkre?
Vendégünk szerint az idei aszályhoz hasonlóra emberemlékezet óta nem volt példa, szakmai körökben is rendkívülinek tartják. Épp ezért azt is nehéz megmondani, hogy milyen hatása lesz az erdőkre. Azt laikus szemmel is lehetett látni a nyáron, hogy a fák rövid távon hogyan reagálnak egy ilyen jelentős stresszhatásra: elég visszagondolni a megbarnult Gellért-hegyre. Ezzel együtt a fák azért meglehetősen ellenálló lények. Egy-egy rossz évet legtöbbjük átvészel, a következő évben újra kihajtanak. Az ilyen stressz persze valamelyest legyengíti az erdőket. A valódi kérdés az, mi történik akkor, ha több ilyen aszályos év követi egymást. Aszalós Réka szerint az idei aszályhoz hasonló körülményekkel a hazai erdőknek eddig nemigen kellett szembenézniük.
Ha ilyen aszályos évek jönnek egymás után, annak nagyon komoly következménye lesz közvetlenül ránk nézve is – mondja az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa.
Hazánknak kb. 21%-át borítja erdő. A szakember szerint ezt lehetne ugyan növelni, de még ennél is sokkal fontosabb lenne, hogy az erdők minősége jobb legyen. Kevéssé ismert ugyanis, hogy ennek a 21%-nak közel a felét ültetvény jellegű, tájidegen fajok alkotják. Ezek nem olyan erdők, melyekbe kikapcsolódni vagy túrázni járunk, sőt ökológiai szempontból is csak nagy jóindulattal lehet őket erdei ökoszisztémának tekinteni.
Egy valóban értékes erdő kialakulásához legalább 100–120 évre van szükség. Itthon a problémát épp az jelenti, hogy az őshonos fajokkal benépesített erdőknek pont ennyi a vágásfordulója, tehát ennyi idő után kezdik el kitermelni a fákat. Ezt is lehet viszont másként, a természettel összhangban csinálni. Itthon is terjed az „örök erdő” elnevezésű erdőgazdálkodási elv, melynek nyomán nem vágnak le több hektár egybefüggő erdőt, tönkretéve ezzel az élőhelyet, hanem a meglévő erdőkből egy-egy fát vagy facsoportot termelnek ki. Ezzel megmarad a természetes erdőborítottság, miközben a gazdasági célok is teljesülhetnek.
Aszalós Réka azt mondja, az utóbbi időben jelentős változások indultak ebben a kérdésben. Az erdőgazdálkodók egyre nyitottabbak, és már a törvényi feltételek is adottak. Ezzel együtt létfontosságúnak tartja, hogy legyenek olyan védett területek is, ahol nem zajlik semmiféle gazdálkodás. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az erdőnek nem az az egyetlen funkciója, hogy faanyagot ad. Jelentős további ökoszisztéma-szolgáltatása, hogy tisztítja a levegőt, védi a talajt, véd az árvizektől, és lehetőséget ad az embereknek a feltöltődésre.
Dél-Amerikában sem rózsás a helyzet
Nagy veszélyben van a Föld tüdejeként emlegetett amazonasi esőerdő is. Ahogy Aszalós Réka mondja, az erdőségnek eddig körülbelül a 17%-a tűnt el, ami ugyan nem tűnik túlzottan nagy számnak, de a rendszer egészét tekintve mégis igen jelentős. Az esőerdő a nevét épp arról kapta, hogy minden nap hullik csapadék. Ez azonban hamarosan megváltozhat. A jelenlegi számítások szerint, ha az erdő területének 20–25%-a elvész, átfordulási pont következik be. Ettől kezdve az Amazonas medencéje egyre inkább szavannára fog hasonlítani. Ez nagy probléma, ugyanis az az elképesztő mennyiségű szén, melyet az erdő raktároz, nagy ütemben szabadul majd fel, és kerül a légkörbe. Szakértőnk szerint ezen a ponton nem az lesz a kérdés, hogy 1,5 vagy 2 Celsius-fokos lesz-e a melegedés, hanem az, hogy túlélhet-e az emberiség.
Milyen jövő vár a hazai erdőkre?
Itthon a klímaváltozás miatt átalakulhatnak a fás életközösségek. Egyes becslések szerint az sem elképzelhetetlen, hogy az évszázad végére alig marad egybefüggő erdőnk, helyüket fás-füves puszták, klasszikus sztyeppe veszi át. Aszalós Réka, aki maga is foglalkozott előrejelzésekkel, azt mondja, hogy a becslések tévedhetnek valamennyit, de ezzel együtt is valószínűsíthető, hogy ha a jelenlegi klímamodelleken nem tudunk változtatni, akkor a szóban forgó jövő várhat a magyar erdőkre. Az már most biztosan kijelenthető, hogy jelenleg az őshonos fafajok közül legnagyobb veszélyben a bükk van.
Az erdőkben persze nem csak fák élnek. Az erdők teljes ökoszisztémáknak adnak otthont. Ezek egy részét a többinél is rosszabbul érintette az idei aszály. A kisebb vízfolyások, patakok élővilága például szinte teljesen lenullázódott, több évig tarthat, míg ezek a rendszerek visszaállnak. Az ilyen lokális összeomlások a természet egészére nézve nem jelentenek nagy veszélyt, azonban a biodiverzitás csökkenése globális jelenség, hatásai pedig egyre gyakrabban tetten érhetők.
A szomorú valóság az, hogy ezen összeomlások egy részét az emberiség nem is közvetve, hanem közvetlenül okozza. Jó példa erre a különféle mérgező anyagok használata a nagyipari mezőgazdaságban, ami a beporzók jelentős részével végez. Ilyen hatású a túlhalászat is, ami nemcsak a tengeri biodiverzitást roncsolja, hanem a tradicionálisan halászatból élő emberek millióinak tönkreteszi a megélhetését.
A változás a fejekben indul el. Már el is indult!
A környezetvédelem egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, nem függetlenül attól, hogy az emberek egyre inkább elkezdték érezni a változásokat a saját bőrükön is. A szülők aggódnak gyermekeik jövőjéért, ehhez pedig egyre inkább tudatosság és cselekvés is társul. Az emberek megmozdulnak, kiállnak a természetvédelem ügyéért, világszerte tüntetnek a klímaváltozás ellen. Ez a fajta szemléletváltás abban is megfigyelhető, hogy a média egyre inkább kiemelt helyen foglalkozik a természetvédelmi ügyekkel. Ez nem is véletlen. Ahogy Aszalós Réka mondja, az idei nyár ízelítőt adott abból, hogy milyen jövő várhat ránk, ez pedig sokakat meggyőzött arról, hogy ideje változtatni.
forrás: greendex 10-17
