FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Fás legelők vizsgálata

Magyarországi és erdélyi kutatók egy friss vizsgálata szerint érdemes a régi, hagyományos fás legelőkön meghagyni az idős fákat, mert több előnyt biztosítanak, mint hátrányt. Ráadásul a legősibb és természetvédelmi szempontból legértékesebb kulturális tájak közé tartoznak.

Több madár-, denevér-, ízeltlábú- és növényfaj él rajtuk, mint a nyílt gyepeken, vagy a zárt lombkoronájú, fatermelés céljából ültetett erdőkben. Ez főként az idős fáknak köszönhető, amelyek hiányoznak a termelési célú erdőkből, viszont nagyon sok élőlénynek adnak otthont.

A vizsgálataikat két magyarországi község, Cserépfalu és Erdőbénye, illetve az erdélyi Mirkvásár és Sepsibükszád határában végezték. Az erről szóló tanulmány nemrég jelent meg az Agriculture, Ecosystems & Environment című szaklapban.

A kutatók lapunkhoz eljuttatott közleménye:

A magyar és az erdélyi táj hagyományos képéhez szorosan hozzátartoznak a fás legelők. Ezek olyan gyepes területek, ahol a fű között elszórva itt-ott árnyékot adó, jellemzően igen idős fák találhatók. Mind a régi gazdálkodás emlékeként, mind természetvédelmi szempontból igen fontos a megőrzésük, ugyanakkor ma sajnos egyre csökken a kiterjedésük.

A klímaváltozás elleni küzdelemben az egyik leggyakoribban alkalmazott módszer a faültetés. Ugyanakkor sok esetben olyan helyszíneken ültetnek fákat, ahol a természetes növényzet a nyílt gyep és a ritkásan fákkal borított gyep. Ezek az élőhelyek is nagyon fontos szerepet töltenek be a természetvédelemben, és sokszor jelentős mennyiségű szenet kötnek meg a talajukban, így nem szerencsés erdőt ültetni rájuk. Ugyanakkor a nyílt gyepeken lévő faegyedek megőrzésének, vagy elszórtan történő néhány fa elültetésének hasznos hatásai is vannak. A vegyes, gyepből és szórtan fákból álló tájképek élő megtestesülése a fás legelő, amely gyakran megtalálható európai, észak- és dél-amerikai országokban, illetve Ausztráliában.

Ezek a legelők a legősibb és természetvédelmi szempontból a legértékesebb kulturális tájak közé tartoznak. Több madár-, denevér-, ízeltlábú- és növényfaj él rajtuk, mint a nyílt gyepeken, vagy a zárt lombkoronájú, fatermelés céljából ültetett erdőkben. Ez főként az idős fáknak köszönhető, amelyek hiányoznak a termelési célú erdőkből, viszont nagyon sok élőlénynek adnak otthont. A fás legelőkön a fáknak számos hasznos szolgáltatása is van, például árnyékot, gyümölcsöt, makkot szolgáltatnak, és száraz időszakokban lombkorona-takarmányt nyújtanak az állatoknak, megújuló faanyagot biztosítanak és kiemelkedő esztétikai értékük is van.

Ugyanakkor a fás legelők egyfajta csapdahelyzetben vannak, mert az erdészet és a mezőgazdaság közötti senkiföldjén rekedtek. Például az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának támogatásai miatt a gazdálkodók gyakran kivágják a fás legelők fáit, vagy átalakítják a földet zárt lombkoronájú faültetvénnyé, esetleg szántóföldet létesítenek a helyükön.

A felső talaj (0-10 cm; A) és a mélyebb rétegek (20-30 cm; B) textúrája közép-európai erdős-legelős tájakon. Háromszög: nyílt gyepterület, kör: önálló fák, négyzet: szomszédos zárt lombkoronájú erdő; fekete: Sepsibükszád, kék: Cserépfalu, piros: Mirkvásár, arany: Erdőbénye. A parcellatérben a felosztott zónák az USDA talajszerkezeti osztályozási kategóriáknak felelnek meg; Sa: homok, Si: iszap, Lo: vályog, Cl: agyag.

Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékén működő Lendület kutatócsoport vezetője és Török Péter, a Debreceni Egyetemen Élvonal kutatócsoport koordinátorának irányításával debreceni, szegedi és erdélyi kutatók végeztek egy vizsgálatot, melynek eredménye már elérhető az Agriculture, Ecosystems & Environment című szaklapban, és 2023. augusztus 1-én fog kötetben megjelenni. A botanikusok megvizsgálták, hogy milyen ökoszisztéma-károkat okoznak a fák a legelőkön, például, hogy hogyan hatnak a legelő termelékenységére. A vizsgálatokat két magyar község, Cserépfalu és Erdőbénye, illetve az erdélyi Mirkvásár és Sepsibükszád határában végezték. Az itt található fák több száz évesek, és itt tekinthető meg Románia egyik legidősebb tölgyfája, amely majdnem hatszáz éves. Sepsibükszádon csak marhával, míg a többi helyszínen birkával, bivallyal, lóval és kecskével is legeltetnek. A kutatók megvizsgálták a véletlenszerűen kiválasztott fák alatt a talajt, illetve kis részeken kizárták a legelő állatokat a gyepről. A szerves anyag mennyiségét is megmérték mind a fáknál, a gyepen és az erdőben, illetve a fű tápértékét is.

A fás legelők termelékenysége mintegy 3%-al alacsonyabb volt, mint fák nélkül lett volna, ami részben alátámasztja egyes gazdák kedvezőtlen hozzáállását a fákhoz. Ugyanakkor a képet árnyalja, hogy tavasszal magasabb volt a fák alatti növényzet tápértéke. Emellett a 3% alatti különbség mind ökológiai, mind gazdasági szempontból elhanyagolható. A hatást teljes mértékben kompenzálja a fák árnyékoló funkciója, amely jelentős mértékben hozzájárul a legelő állatok jólétéhez. Más kutatók vizsgálatai szerint az árnyék biztosítása 3-10%-kal növeli a tehenek tejhozamát.

„Eredményeinkből két következtetést lehet levonni. Egyrészt fontos megőrizni a meglévő fákat a legelőkön, főként a több száz éves egyedeket. Másrészt mivel a fák regenerációja nem megfelelő a legtöbb európai fás legelőn, ezért teret kell hagyni itt-ott a bokroknak, melyek tövében a facsemeték fel tudnak nőni” – mondta Tölgyesi Csaba, a vizsgálat egyik vezetője. „A nyílt gyepek erdősítését sok szakértő tabunak tartja, és a mi álláspontunk szerint is el kell kerülni, de kisebb mértékű, 5-10%-os borítási értékig a faültetés vizsgálataink szerint előnyös lehet, így melegen tudjuk ajánlani.”

A nyílt gyepek még mindig 1 millió km2-t borítanak Európában, míg a fás legelők mára ezen terület 20%-ára csökkentek. A kutatók javaslatainak megvalósítására bőven van tehát tér, és számos természetvédelmi előnnyel járna: növekedne a biológiai sokféleség, számos hasznos szolgáltatást nyújtanának a fák (például hozzájárulnának a szén-dioxid megkötéséhez), és a klímaváltozás nyomán menedéket nyújtanának a gyepi élővilág számára. A hátrányok ugyanakkor elenyészőek lennének. A fás legelők védelmével egy hagyományos gazdálkodási forma is fenn tudna maradni.

forrás: TransTelex

Előző cikk

Frontális támadás a faenergia ellen

Következő cikk

Market Építő Zrt. Faültetési Programja




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version