Ez a IUFRO ügyvezető igazgatójának véleménye. Alexander Buck, az Erdészeti Kutatási Szervezetek Nemzetközi Uniójának ügyvezető igazgatója szerint téves az a gondolat, hogy az erdőkre és az erdészetre vonatkozó uniós javaslatok minden tagállamra közvetlenül alkalmazhatók – még akkor is, ha a feltételek tagállamonként eltérőek.
Alexander Buck, az Erdészeti Kutatási Szervezetek Nemzetközi Szövetségének (IUFRO) ügyvezető igazgatója szerint túl kevés erdészeti szakember vesz részt az EU Bizottság javaslatainak előkészítésében.
‘Az erdőket közvetlenül vagy közvetve érintő javaslatok nagy száma miatt látható, hogy az erdőkkel és az erdőgazdálkodással kapcsolatos információk hiányosak’ – mondta Buck az Audiomedia kommunikációs és médiaügynökségnek adott interjújában [finnül].
Buck véleménye szerint nagyobb problémát jelent az a felfogás, hogy az erdőkkel kapcsolatos javaslatok a különbségek ellenére minden tagállamra közvetlenül alkalmazhatók.
‘Még ha Ausztria, Svédország és Finnország többé-kevésbé hasonló is az erdészet szempontjából, az uniós javaslatok nem minden tagállamra alkalmazhatók’.
Az EU tagállamai közül Finnország és Svédország a boreális tűlevelű zónában helyezkedik el. Ezeknek az országoknak az északi részén van némi tundra is, szabadon álló vagy csonka fákkal. Közép-Európa a lombhullató erdők mérsékelt övében, Dél-Európa pedig a mediterrán övezetben helyezkedik el. Kelet-Európában, például Romániában, némi füves sztyepprét is található.
“A tényeket hatékonyabban kellene kommunikálni”
Ami a döntéshozók és más szereplők közötti kommunikációt illeti, Buck ezt kihívásként jellemzi.
“Képesnek kell lennünk arra, hogy hatékonyabban és szakszerűbben kommunikáljuk a tényeket, és hogy eljuttassuk az üzenetünket a különböző érdekcsoportokhoz és a közösségi média felhasználóihoz”.
A növekedő és megújuló erdők nagy jelentőséggel bírnak szén-dioxid-elnyelőként és a fosszilis alapú termékekről való elmozdulás érdekében. Ennek ellenére Buck úgy véli, hogy különösen az EU éghajlat-politikája túlságosan is az erdőkre támaszkodik az éghajlati problémák megoldásában.
“Rendkívül kétségesnek tartom, hogy az uniós javaslatokban az erdőgazdálkodás az éghajlati probléma egyoldalú megoldását jelenti, mivel a legfontosabb feladat valójában a fosszilis anyagok felhasználásának csökkentése” – mondja Buck.
Az erdőirtásról szóló, tavaly júniusi uniós rendelet például munkaigényes azonosító rendszert ír elő a faanyagnyersanyagok nyilvántartására, annak ellenére, hogy az erdőgazdálkodás nem mindenhol okoz erdőirtást. Finnországban például a kivágások nem vezetnek a földhasználat megváltozásához, mivel a jogszabályok előírják, hogy az erdőt fel kell újítani.
A kutatóknak semlegesnek kell maradniuk
Buck szerint az európai erdészeti vita polarizált. “Mivel a vitában politikusok, kutatók, ENGO-k és aktivisták vesznek részt, a kulcskérdés az, hogy hogyan lehet összehangolni az erdővédelem és az erdőgazdálkodás céljait.
Buck szerint ahhoz, hogy a kutatás hiteles legyen, a kutatóknak ragaszkodniuk kell a szerepükhöz, és el kell kerülniük, hogy az erdészeti viták résztvevőivé váljanak.
‘Tudom, hogy a különböző kutatói közösségek igyekeznek befolyásolni az EU Bizottságát, és ez gyengítheti a kutatás mint egységes üzenettel bíró testület hitelességét’.
A Buck által vezetett IUFRO tudományorientált programmal rendelkezik. Feladata tudományos értékelések, jelentések és felülvizsgálatok készítése a döntéshozók számára. Az IUFRO az erdészeti tudományok globális együttműködési hálózata. Mintegy 650 tagszervezetet és több száz egyéni kutatót tömörít több mint 125 országból.
‘Arra törekszünk, hogy növeljük az erdők és az erdőgazdálkodás ökológiai, pénzügyi és társadalmi dimenzióinak megértését, és kutatásalapú információkat hozzunk létre a döntéshozatalhoz.’
Az erdőkkel kapcsolatos kutatás Finnországban magas szintű, állapítja meg Buck.
‘Finnország vezető példát mutat például abban, hogyan lehet működőképes együttműködést létrehozni a magánszektor, beleértve az ipart is, és a tudományos közösség között’.
Az erdőtulajdonosoknak nyújtott kompenzációk
Buck olyan rendszerek létrehozását szorgalmazza, amelyek lehetővé teszik az erdőtulajdonosok számára, hogy az általuk kezelt erdőkből a jövőben is jövedelemhez jussanak.
“Ha az emberek meg akarják őrizni az erdőket mint szén-dioxid-tárolókat és a rekreációs célú ökoszisztéma-szolgáltatásokat, akkor az erdőtulajdonosokat kompenzálni kell a faeladásból származó bevételkiesésért”.
Buck politikai fellépést sürget a döntéshozók részéről az új faalapú termékek és a faépítés kutatásának és fejlesztésének ösztönzése érdekében.
Szerinte az ágazatnak KFI-alapokat kellene elkülöníteni az új termékek kifejlesztésére. Az erdőkkel és az erdőgazdálkodással kapcsolatos döntéshozatalt szolgáló kutatási információk összegyűjtéséhez és szintetizálásához is szükség van pénzeszközökre.
‘A világméretű népességnövekedés miatt világszerte óriási számú lakásra és építkezésre lesz szükség, és emiatt a megújuló természeti erőforrások felhasználása is megnövekszik’.
Végső soron Buck azt mondja, hogy pozitívan látja a jövőt.
‘Az erdők és az erdőgazdálkodás már évszázadok óta bizonyította kiváló fenntarthatóságát, és az így szerzett tapasztalatokat a jövőben is hasznosítani lehet. A múltban megtanultunk alkalmazkodni, és a jövőben is alkalmazkodni fogunk. Az erdőkben rejlő lehetőségek átfogó kihasználásában nagy szerepe lehet a kutatásnak’ – zárja Buck az Audiomédiának adott interjúban.
Forrás: forest.fi
Írta: Tero Karjalainen
Angolra fordította: Heli Mäntyranta
