FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Tűzifaprogram leértékelődése

A korábbinál majd ötödével kevesebb szociális célú tüzelőanyaggal számolhatnak a rászorulók a mostani fűtési szezonban. A családonkénti 1-1,5 köbméter igencsak kevés, szinte csak a „semminél jobb” – derült ki helyszíni riportjainkból.

Egy fillérrel sem növekedett a 2023-as szociális célú tüzelőanyag program pénzügyi kerete a korábbi, 2022-eshez képest: mindkét évben 5-5 milliárd forint jutott a közel 2400 önkormányzatnak. Ez az infláció miatt azt jelenti, hogy valójában 15-20 százalékkal kevesebb tűzifával számolhattak a rászorulók a mostani fűtési szezonban, mint egy évvel korábban.

Az ötezer lakosúnál nem népesebb települések tavaly április 28-ig pályázhattak az összegre, s a Belügyminisztérium (BM) számítása szerint országosan mintegy 200 ezer háztartás részesülhetett a szociális tűzifából, amelyet idén február 15-ig kell kiosztani. A tárca a korábbi gyakorlattal ellentétben előrehozta a pályázat kiírását a nyár végéről tavaszra, hogy az önkormányzatok minél hamarabb megkaphassák a támogatást, amit a Magyar Államkincstár egy összegben folyósított 2023. szeptember 15-ig – mondta korábban Dukai Miklós, a BM önkormányzatokért felelős államtitkára. A támogatást az a települési önkormányzat igényelhette, amelyik a szociális rászorultság és az igénylés részletes feltételeit aktuális, 2023-as rendeletben szabályozta úgy, hogy előnyt élvezzenek a lakhatási támogatásban részesülő aktívak vagy időskorúak és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket nevelő családok.

Háztartásonként legfeljebb 5 erdei köbméter tűzifa vagy 10 mázsa szén volt biztosítható a pályázat keretében, ennek azonban a tapasztalatok szerint legfeljebb töredékét tudták kiosztani az önkormányzatok a szűkös keretből. 

A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium Sajtóosztályától megtudtuk: 2022-ben 2374, míg 2023-ban 2344 önkormányzat pályázott és nyert el támogatást, s minden olyan jogosult település részesült a keretből, amelyik igényelt belőle.

– A semminél jobb – így jellemezte a szociális tűzifaprogramot Üveges Gábor, a 450 fős Hernádszentandrás független polgármestere. A hátrányos helyzetű észak-borsodi, encsi kistérségben lévő településen 150 háztartásba vittek a 120 mázsányi szociális tűzifakeretből, vagyis könnyen kiszámolható, hogy egy családnak még egy köbméternyi sem jutott. Ez nem oldja meg az itteniek gondjait, akik csak fával tüzelnek, azoknak ez a mennyiség legfeljebb egy-másfél hétre elég. 

Ráadásul a fa kiosztásával járó feszültségek tapinthatóak, hiszen ott, ahol a keveset kell szűkösen beosztani, még azt is patikamérlegen méricskélik az emberek, ha a másiknak egy vékony ággal netán több jutott. Az önkormányzat dolgozói igyekeztek a leginkább rászorulóknak azzal is segíteni, hogy az egyedül élő idősekhez például nemcsak kiszállították a fát, de be is rakták az udvarba, ha ugyanis csak úgy leborítják a házak elé, félő, hogy másnapra akár szőrén-szálán el is tűnhet a téli időszakban értékesnek számító rakomány.

A kalauzként dolgozó, Hernádszentandráson élő Kőházi Sándor még nem használta fel a 0,7 köbméternyi, nekik járó szociális tűzifát – amikor igényelték, a párja átmenetileg épp munkanélküli volt, így jogosultak voltak a keretre –, mert jellemzően gázzal fűtenek, és csak hétvégén lobbantja be a kazánt. Szerinte annak, aki az egész telet fával vagy szénnel húzza ki, nem jelent nagy könnyebbséget a szociális tűzifa, de az emberek leginkább úgy vannak vele, hogy ha jár, akkor elfogadják.

– A tavalyi mennyiség szűk háromnegyedét kaptuk, 49 köbmétert – mondta Bónis Imre, az ormánsági Sámod polgármestere. – Ebből 43 családnak tudtunk adni 1-1,5 köbmétert, ami igencsak szűkös mennyiség. Szerencsére az időjárás december végéig kegyes volt, sokkal kevesebb tüzelőre volt szükség, mint egy átlagos télen, de az elmúlt héten azért már falták a fát a kályhák. 

A kiosztott famennyiség egy szűk hónapra elég, persze nem a teljes ház kifűtésére, de sajnos, az emberek már hozzászoktak, hogy csak egy-két helyiségben van meleg.

A többség ennek megfelelően csak a nappalit és/vagy a konyhát fűti, azt is mértékkel, 8-10 helybéli család pedig igencsak nagy gondban lenne, ha az önkormányzat nem segítené őket külön is: a településnek van egy erdős része, innen kapnak fát a leginkább rászoruló nyugdíjasok és közmunkások, akik esélytelen, hogy piaci áron kifizessenek 35 ezer forintot egy köbméter fáért.

Sok helyen már hozzászoktak, hogy csak egy-két helyiséget fűtenek fel | Fotó: Ladjánszki Máté

– Öt köbméter, ha szűkösen is, de elég lenne a télre, de a szociálissal együtt is csak három van, majd meglátjuk, mi lesz február közepétől – állította egy helybeli nyugdíjas. – A polgármester biztosan segít…

Bizakodása nem alaptalan, az alig kétszáz lelkes faluban figyelnek egymásra a helybéliek, s hamar híre megy, ha valamelyik kémény nem füstöl télvíz idején, és ilyenkor azonnal érkezik a segítség, hiszen a sámodi elv szerint olyan nincs, hogy valaki nem tud begyújtani a kályhában legalább egy helyiségben.

A szociális munkások a dél-somogyi Babócsán is azonnal jelzik a településvezetésnek, ha valahol égető a tűzifahiány, s ilyenkor az önkormányzat a saját kasszából vásárolt fával, vagy 10-15 ezer forint azonnali segéllyel próbálja orvosolni a problémát.

– A kiosztott szociális fa nem sokra elég: ahogy mondani szokták, egy kályha, egy hónap, egy köbméter fa – magyarázta Jáger Gábor, a másfél ezres falu polgármestere. – Persze a fűtési rendszertől is függ, ahol cserépkályha van, ott takarékosabban tudnak fűteni, a sima vaskályha viszont eszi a fát. A legideálisabbak a központi fűtést biztosító modern kazánok, na, de ezen a vidéken ez nem divat, nincs pénze rá az embereknek, hogy kiépítsék. Sokaknak még arra sem, hogy fát vegyenek, nemhogy teljes áron, de még a múlt év elején sem tudták kihasználni a lehetőséget, melyet a hatósági áras tűzifa jelentett.

– Harmincezer volt egy köbméter kiszállítással, de az erdészetek 1-2 köbméterrel nem foglalkoznak, öt alatt nem jön a teherautó, viszont nincs és nem is volt 150 ezrünk, hogy egy kocsit kifizessünk – legyintett egy négygyermekes, negyvenes asszony, aki így elsősorban az önkormányzattól kapott két köbméternyi tüzelővel próbál gazdálkodni. – Napközben, amíg a gyerekek az óvodában és az iskolában vannak, nem gyújtok be, csak nem sokkal délután négy előtt, akkor is csak az egyik szobában, oda gyűlünk össze, aztán fürdéskor a fürdőszobában megy egy kis villanyhősugárzó, meg lefekvés előtt a gyerekszobában rakok a tűzre a kicsiknek. A nagyok pedig kapnak plusz takarót.

A falu 134 köbméter szociális fát kapott, ezt 108 család között osztotta ki az önkormányzat, jellemzően egy köbméter jutott házanként, ahol több a gyerek, oda kettő. Egy főre eső 67 ezer forint alatti bevételtől járt a fa, egyedülállók esetén pedig valamivel több, mint hetvenezer volt a plafon, ami arcpirítóan alacsony összeg, gazdagabb vidékeken, ahol kevesebb a rászoruló, ennek a másfélszeresénél is ad egy önkormányzat, csak hát Dél-Somogy az ország egyik legszegényebb vidéke, ahol a százezres egy főre jutó bevétel sokszor már kiemelkedőnek számít. Babócsán akár tripla ennyi fát is ki tudott volna osztani az önkormányzat, s akkor sem kapott volna senki érdemtelenül szociális tűzifát…

– Kijárunk a falu környéki csalitosokba, az utak és a vasút mellé, aztán összeszedjük a karvastagságú száraz, letörött ágakat – tárta szét a kezét egy harmincas férfi, amikor arról kérdeztük, honnan tudják pótolni a hiányzó mennyiséget. – Az erdőbe nem lehet bemenni, az erdészek nagyon figyelnek, s ha elkapják az embert, lopás miatt feljelentik, szerencsére az önkormányzat megengedőbb, szemet hunynak, ha a bicikli csomagtartójára kötök néhány ágat, amit a csalitban levágtam.

Két faluval arrébb, a Dráva menti Heresznyén is sokan gyűjtögetnek: a vízvári vagy bélavári határban a piaci ár feléért lehet összeszedni a letört, leszakadt ágakat, vannak, akik egy télen 3-4 köbmétert is összegyűjtenek, ami meglehetős meló, viszont kevésbé érzi meg a családi kassza.

– A falu fele, 54 család kapott szociális fát, 1,4 köbmétert tudtunk adni nekik, legalább a duplájára szükség lenne – mondta Rengel László polgármester. – Akiknek nagyon nincs pénzük tüzelőre, azoknak 1-2 köbmétert az önkormányzat is ad, persze ezt a saját büdzséből kell megvennünk. 

A legszegényebbeknek így jó esetben összejön négy köbméter, ami persze csak arra elég, hogy ne fagyjon meg senki…

Inflálódott a rendelt mennyiség is

– Van fa elég, még úgy is, hogy bejött a hidegebb idő, s megélénkült a forgalmunk az elmúlt év utolsó három hónapjához képest – mondta lapunknak Francz Géza, az egyik somogyi tűzifakereskedés alkalmazottja. – Tavaly amúgy valamivel korábban, már a nyáron lezajlott a nagy roham, láthatóan a többség próbált betárazni tűzifából, sokan pedig még március vége előtt rendeltek a hatósági áras tüzelőből. Az árak nagyjából ugyanazok, mint egy éve, egy köbméter fát fajtától függően 32-35 ezer forintért lehet venni, a változást inkább abban tapasztaltunk, hogy valamivel csökkent az átlagmennyiség a rendeléseknél: aki korábban 12-13 köbmétert vett a télre, az most 9-11-et, vagyis megpróbálják jobban beosztani, ami persze csak úgy megy, ha kevesebbet fűtenek időben vagy helyiségszámban.

A tűzifakereskedő hozzátette, miután december végén az előrejelzés lehűlést és komoly éjszakai fagyokat jósolt, megnőtt a forgalmuk, jellemzően néhány köbmétert rendelnek tőlük, amit kapacitástól függően cirka egy hét alatt ki is tudnak szállítani, sőt, szerencsés esetben egy hétfőn leadott rendelés pénteken már a kályhába kerülhet.

forrás: Népszava

Előző cikk

Webkamera a Zselic tetején

Következő cikk

Vége az olcsó rezsi illúziójának




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version