Beszámoló a Vadgazdálkodási konferenciáról

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az Agrárminisztérium és az Országos Magyar Vadászkamara közreműködésével konferenciára invitálta a FEHOVA kiállításra látogató erdész, vadász és agrárszakembereket. A szervezők az esemény kiemelt témájául a hazai nagyvadlétszám alakulásának elemzését választották a tudomány, az igazgatás, valamint a mező- és vadgazdák szempontrendszere alapján.

A témához kapcsolódóan részleteiben bemutatásra és megvitatásra került az Agrárkamara mezőgazdasági vadkár érvényesítésre vonatkozóan közelmúltban tett bejelentése is, mellyel a kamara, szándéka szerint, az agrár gazdatársadalom érdekeit kívánja képviselni.

A nagyszámú érdeklődő szakembert és a felkért előadókat Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára, Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke és végül Dr. Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) elnöke köszöntötte megnyitó beszédében. Államtitkár úr köszöntőjében elmondta, hogy az erdőhöz szorosan hozzátartozik a vad, s ezáltal a vadászat. A hazai vadállomány többféle aspektusból is megközelíthető, de vitathatatlan, hogy az úgynevezett nemzeti zöld vagyon részét képezi.

Prof. Dr. Csányi Sándor, egyetemi tanár, tanszékvezető (MATE) a tudomány oldaláról adott részletes tájékoztatást és elemzést a hazai nagyvad állomány létszámának elmúlt mintegy nyolcvan évben való változásáról, s ehhez kapcsolódóan a vadhatásról, vadkárról. Előadása kezdetén hangsúlyozta, hogy a biológiai vadeltartóképesség nem azonos a gazdasági vadeltartóképességgel. A vadkár szempontjából nem a rendelkezésre álló táplálékbázis a meghatározó, hanem az, hogy az adott területen végzett főtevékenység viszonylatában mekkora a még elviselhető vadlétszám, illetve a vadhatás – gazdálkodót sújtó – pénzbeli következménye.

A magyarországi nagyvadállomány jelentős létszámbeli fejlődésen ment keresztül a múlt század harmincas évei és napjaink között, az egykor még csak 22 ezres terítékszám 2022-re 364 ezerre nőtt. Ennek következményeként például a hagyományosan a domb- és hegyvidékek erdőségeiben honos gímszarvas az ország nyílt, síkvidéki területeit is belakta. A dámszarvas jellemzően foltszerűen, de lassan már szintén az egész országban jelen van, a két szarvasfaj élettere ennek következtében kettős terhelésnek van kitéve. Az őzállomány létszáma ugyancsak jelentősen megnövekedett. Egyedül a vaddisznó esetében tapasztaltunk az elmúlt mintegy 10 évben állománycsökkenést, ami egyértelműen az ASP következménye.

Az erdőterületre számított maximálisan fenntartható nagyvadlétszámot (520 ezer) a teríték alapján kalkulált létszám (785 ezer) jelentősen meghaladja. A számított létszám éves takarmányigénye mintegy 1,4 millió tonna körülire tehető.

A nagyvad létszáma annak ellenére növekedett hazánkban, hogy többször határozott lépések történtek az állomány apasztására. Tartós eredményt azonban csak a többéves, következetes állományapasztással lehetett volna elérni.

A jelentős vadlétszám mellett a vadhatás, a vadkár mértéke az ország egyes területein nagyon eltérő. Professzor úr kimutatása is ezt támasztja alá, melyből az olvasható ki, hogy az elmúlt években kifizetett vadkárból 5 megye mintegy 70%-ban részesedett.

1994-2022 között a térített mezőgazdasági vadkár mértéke meredeken, 400 ezer forintról, 3,2 milliárd forintra nőtt, s habár abszolút értéke – a feltételezett jelentős mértékű, 50-60%-os latencia miatt – vitatható, de a trendje az nem.

Kovács Ferenc, az AM Vadgazdálkodási Főosztályának vezetője az Országos Vadgazdálkodási Tanács működéséről tartott előadást, melyben részletesen bemutatta az OVT által az elmúlt években kezdeményezett jogszabály módosításokat, eredményeket. A közeljövőben az erdő-, és mezőgazdasági vadkár kérdése továbbra is az OVT napirendjén lesz, kiegészülve a vad belterületi jelenlétéből fakadó problémák kezelésével. Főosztályvezető úr a tervezett elképzelések közül kiemelte az országos vadhatásmonitoring elindítását, valamint azt, miszerint az Agrárkamara, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (az OMVK közreműködésével) közösen tájékoztatja a vadkárral kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről, valamint a megvalósult jó gyakorlatokról a földhasználókat és a vadászatra jogosultakat.

Győrffy Balázs, a NAK elnöke elmondta, hogy a kamarának, mint köztestületnek a tagság érdekeit kell képviselnie, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a mező-, és erdőgazdálkodók vadkár miatti jogosan járó kártérítési igénye rendeződjön, azt az „utolsó forintig megkapják, de egyetlen fillérrel sem többet”.

Elnök úr elmondta, hogy a nagyvadállomány túlszaporodása lokális szinten komoly problémákat okoz, amit a vadászszakma is lát, és elfogadja a valódi intézkedések, az érzékelhető és tartós állománycsökkentés szükségességét.

Hangsúlyozta, hogy a probléma megoldásában a mező-, és erdőgazdálkodókra is jelentős felelősség hárul, akiknek a vadkár megelőzés és érvényesítés terén a kötelezettségeiket ugyanúgy meg kell ismerniük, mint a jogaikat. Ehhez a kamara falugazdász hálózata minden segítséget meg fog adni.

A tagság jelzései alapján a kamara segítő kezet kíván nyújtani a vadkárigény érvényesítésében, ami tulajdonképpen egyfajta faktorálási, követeléskezelési szolgáltatást jelent a gazdák részére. A szolgáltatás részeként a kamara szakértői – felkérés esetén – megvizsgálják a gazdálkodó vadkárigényét, s ha azt jogosnak tartják, akkor szakmai és jogi segítséget nyújtanak a vadkárigény érvényesítése érdekében. Ennek első lépeseként mediátori szerepben lép fel a kamara az érintett felek – a gazdálkodó és a vadászatra jogosult – között, s kizárólag ennek meghiúsulása esetén tereli a vadkár érvényesítését jogi útra. Mivel a peres eljárás időbeli kifutása bizonytalan, a kamara a gazdálkodó számára – a likviditás segítése érdekében – a vadkár ellentételezéseként előleget nyújt. A per megnyerése esetén – a szakértői költségek levonását követően – a gazdálkodók a kártérítés teljes összegéhez hozzájutnak.

Elnök úr elmondta, hogy mindehhez nem szükséges jogszabály módosítás, az a jelenlegi szabályozási környezetben megvalósítható.

Dr. Jámbor László, az OMVK elnöke elmondta, hogy a vadlétszám meglátása szerint nem generális, csupán lokális probléma. A vadlétszámcsökkentési programok eredménytelenségét abban látja, hogy azok csak 1-2 évig, s jellemzően sablonos megközelítéssel, fűnyíróelv mentén működnek. Az állományapasztási törekvésekkel szembe megy a vadászatra jogosultak részéről az a gyakorlat is, miszerint az éves vadgazdálkodási tervekben betervezett nőivarú egyedapasztást a borjak, ünők kilövésével, a tehenek kímélete mellett hajtják végre. Ugyanakkor a tervezhetőséget bonyolítja a vadlétszám becslések bizonytalansága is, melyhez indokolt lenne korszerű technika, technológia igénybevétele.

A mező és erdőgazdálkodási szakmával közösen megalkotott jogi szabályozást megfelelőnek tartja. Sajnálatos viszont, hogy ennek kellő ismerete és emiatt betartása a vadászatra jogosultak és a földhasználók részéről gyakran továbbra is hiányzik.

A vadkár kérdéskörben jelentős szerepe van a megelőzésnek, amiben a földhasználó és a vadászatra jogosult együttműködése elkerülhetetlen. A kiemelten vadkárveszélyes területeken, és a nagy értékű kultúrák esetében jogszabály is előírja az erre való fokozott törekvést. Mindezek, tehát megelőzés, a vadkárbejelentés, és a vadkár érvényesítés során egyaránt nagy jelentősége van az írásos kapcsolattartásnak.

Elnök úr úgy gondolja, hogy az Agrárkamara, mint harmadik fél belépése a vadkárérvényesítés folyamatába gyengítheti a gazdálkodók és vadászatra jogosultak együttműködési hajlandóságát. Azt amiatt sem tartja indokoltnak, hogy egy felmérés szerint az elmúlt 3 évben a vadkárérvényesítés miatti peres ügyek átlagos száma 50 alatt volt. A mediálásban viszont a falugazdászoknak és a tájegységi fővadászoknak jelentős szerepe lehet.

A konferencia zárásaként Luzsi József, az Agrárgazdasági Kamara alelnöke foglalta össze az előadók gondolatait, s köszönte meg részvételük. Alelnök úr abbéli meggyőződését hangsúlyozta, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet kellő keretet teremt a vadlétszám és a vadkár kérdés megnyugtató kezelésére. Ebben kérte a megjelentek, erdő-, és mezőgazdálkodók, vadászatra jogosultak jogkövető együttműködését.

Forrás: NAK Erdészet