Immáron egy éve, hogy megszületett az a négyoldalú együttműködés, ami a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-Főkapitányság, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt., valamint a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. között jött létre. A megegyezés célja az volt, hogy a felek lehetőségeinek kölcsönös kihasználása mellett hatékonyabban érvényesítsék a környezetvédelem szempontjait, és az összefogással tevékenyen részt vegyenek az élővilág megóvásában is. A fenntartható gazdálkodás egyik alappillére a természetes állapot megteremtése és megőrzése, amelynek továbbra is egyik markáns problémája a hulladék kezelése.
Annak ellenére, hogy a hatóságok egyre szigorúbban lépnek fel az illegális hulladéklerakás ellen, a szemetelés napjainkban is elszomorító méreteket ölt. Ez nem csak esztétikai probléma, hanem a növény- és állatvilágra is komoly befolyással van, a környezetszennyezésről nem is beszélve. Az egyes anyagok lebomlásának ideje eltérő ugyan, de évtizedek, évszázadok, akár évezredek is kellenek mire egy, az ember által eldobott hulladék az enyészeté lesz. Ha tovább vizsgáljuk a hosszútávú károkat, a különféle hulladékokból felszabaduló vegyianyagok a bomlást követően, csapadék hatására bemosódnak a talajba, és így bekerülnek az ökológiai körforgásba. Ezeket az anyagokat egyetlen élő szervezet sem képes feldolgozni, helyette elraktározza azt, vagy újra kiürül és az egész folyamat kezdődik elölről, beláthatatlan következményeket előidézve ezzel.
Különféle kutatások alapján csak néhány példát említek: egyetlen cigarettacsikk lebomlásához 10-12 év szükségeltetik, a műanyagpalackok a körülményektől függően 450-500 évig, a nylon zacskók pedig akár 1000 évig is szennyezhetik a környezetet.
Mára már szinte minden sarkon találhatunk szemeteskukákat, és a legtöbb városban a forgalmasabb csomópontokon szelektív hulladékgyűjtőket is, tehát a szemetelés pusztán hanyagságból adódhat.
Örvendetes azonban, hogy számos, a fentebb említetthez hasonló pozitív kezdeményezés indul ebben a témakörben. Egyre nagyobb teret hódítanak a környezettudatos cselekvések, hiszen a természet bioritmusában is megmutatkozik, hogy a környezetszennyezés mérete, a globális felmelegedés kérdése, és a Föld édesvízkészletének vészes csökkenése micsoda beláthatatlan károkat okoz.
Az „ökológiai lábnyom” kifejezés sokszor merül fel a tudatos gazdálkodás kapcsán. Ez a mérőszám azt mutatja meg, hogy egy embernek vagy egy populációnak mennyi termőföldre, ivóvízre, tengervízre van szüksége ahhoz, hogy fenn tudja tartani magát. A kapott eredmény tájékoztató jellegű arra nézve, hogy milyen mértékben használjuk ki a Föld erőforrásait. Tehát minél kisebb az ökológiai lábnyom, annál jobb.
A „lábnyom” csökkentéséhez nincs más dolgunk, mint odafigyelve vásárolni, közlekedni, szelektíven gyűjteni a szemetet, a szerves anyagokat pedig komposztálni. Ezeknek a tevékenységeknek hosszútávon számos pozitív hozadéka is van. Arról nem is beszélve, hogy minden ember, aki akár rekreációs tevékenység, akár munka miatt érkezik a természetbe, mennyivel szívesebben tartózkodik egy tiszta, rendezett erdőben, mezőn, mint egy szemeteszsákokkal, eldobált dobozokkal, üvegekkel teli területen.
A KEFAG Zrt. munkatársai a 2023-as évben több, mint 4480 kilogramm szemetet szállítottak el a működési területeikről. A 15 alkalom adatainak elemzése kimutatta, hogy három eset kivételével a hulladék minden alkalommal a természetben ömlesztve, szabadon volt lerakva. A teljesség igénye nélkül a roncsautóktól kezdve az építési/bontási törmeléken át a veszélyes hulladékig minden fellelhető volt. Ez többek között azért is elszomorító, mert egyre több alkalommal találkoznak a szakemberek olyan vadon élő, akár vadászható, akár védett fajjal, amely valamilyen módon érintkezett emberi hulladékból származó maradvánnyal. Például befőttesüveg letörött „szája” szorult egy aranysakál nyakára. Műanyagpalackok kupakján található zárógyűrűt találtak madarak nyakán, csőrén, vagy éppen konzervdobozt egy róka fejére szorulva. Ezek az állatok vagy olyan sérüléseket szenvednek, amelynek következtében azonnal, vagy valamilyen súlyos fertőzés következtében szörnyű kínok közepette később elpusztulnak, vagy a megfelelő táplálékfelvétel lehetőségének hiányában éhen halnak. Akárhogyan is, bármelyik opció kínszenvedés az állatnak.
Ahhoz, hogy ezek az esetek ne forduljanak elő, az embereknek egyetlen egyszerű szabályt kellene betartaniuk. Amit tele kivisznek a természetbe, azt üresen vigyék is haza, vagy legalább egy szemétgyűjtőbe dobják bele. Az illegális szemétlerakás megoldásához pedig számos alternatíva kínálkozik, amellyel nem veszélyeztetik a környezet egészségét; azon felül, hogy önmagukat sem teszik ki semmiféle retorziónak, amellyel az illegális hulladéklerakást büntetik.
A természet mindenkié. Nemcsak a vele kapcsolatos jogokkal, hanem a kötelezettségekkel együtt.
forrás: KEFAG Zrt.
