Mi is az a zöld földrablás jelenség? Bizony, egyre több tájat alakítanak át olyan zöld projektekkel, mint például szélfarmok, erdőtelepítések vagy napelem farmok a fejlődő világban, amivel sokszor legelőket, termőterületeket vesznek el a helyi közösségektől. Mindezt a „felülről erőltetett” zöld fordulat égisze alatt – írta a közelmúltban a Financial Times.
Nem valami könnyed bulvárlap, hanem az egyik legnevesebb angolszász portál, a Financial Times, azaz Ft.com írt egy döbbenetes jelenségről, még idén május vége felé. Nem vadonatúj tehát a jelenség, de egyre nagyobb méreteket ölt. Röviden arról van szó, hogy a fenntarthatósági, zöld fordulat jegyében, a zöld gazdaságra történő átállás milyen extra áldozatokkal jár, például a környezetre, a helyi gazdálkodókra nézve.
Az ilyen beruházások persze létfontosságúak a klímaválság elleni globális küzdelemben, ám a Financial Times friss írása szerint egyre több kutató aggódik a „zöld földrablás” (green grabbing) miatt, ami azt jelenti, hogy zöld befektetők hatalmas méretű földterületeket szereznek meg környezetbarát célokra.
Ezt illetik tehát zöld földrablás néven, miközben – bár mondjuk erdőt telepítenek, szél-, vagy napenergiát termelnek – ugyanakkor mégis jelentős negatív hatással vannak a helyi közösségekre.
Az Ft.com írása szerint május közepén két tanulmány is megjelent ebben a témában. Bár ezek a kutatások nem használhatók fel direkt ellenérvként a megújuló energia vagy erdészeti projektek ellen, ám mégis rámutat a fejlesztők – és az ügyfeleik, befektetőik – számára komolyan veendő kockázatokra és kihívásokra – állapítja meg a portál.
Földrablás a helyi közösségektől – súlyos károkkal
Az első tanulmány a Brazíliában megújuló energia beruházások körüli zöld földrablást vizsgálta. A Nature Sustainability folyóiratban megjelent tanulmány kiemelte, hogy Brazíliában a földet különböző jogi formákban tartják és használják. Sok közösségnek nincs hivatalos joga a földhöz, amelyet évtizedek óta használnak, gyakran állataik legeltetésére. A szerzők több esetet is megemlítettek, amikor külső felek jogokat szereztek a földre anélkül, hogy megfelelő kompenzációt biztosítottak volna a helyi közösségeknek.
Michael Klingler, a Bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyetemének munkatársa, aki társszerzője volt az emlegetett brazíliai tanulmánynak, elmondta, hogy az ottani terepkutatása során több olyan közösségbe is ellátogatott, amelyek elvesztették a földhasználati jogokat vagy hozzáférésüket azokhoz a területekhez, amelyeket generációk óta használtak.
„Nem kérdőjelezzük meg az energiaátmenet szükségességét” – mondta Klingler. „De a klímaváltozás mérséklésének ezen szükséglete közepette olyan politikai változások zajlanak, amelyek a hagyományos közösségek közös földek használati jogainak rovására mennek.”
Nem csak a lokális zöld földrablás jelent bajt!
A tanulmány szélesebb körű aggodalmakat vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a külföldi cégek és befektetők milyen mértékben szerzik meg az ellenőrzést a brazíliai földek felett. A tanulmány szerint külföldi entitások közvetlenül vagy brazil leányvállalataikon keresztül 2,148 négyzetkilométernyi brazil szélerőművet irányítanak.
Shami Nissan, a brit székhelyű Actis fenntarthatósági vezetője szerint azonban az ilyen beruházások társadalmilag felelős módon is végrehajthatók. Az Actis minden brazíliai földterületet, amelyet megújuló energia projektekhez használ, bérli, és a bevétel egy részét a földtulajdonosok kapják – mondta Nissan. Hozzátette, hogy az Actis kiterjedt átvilágítást végez az ilyen beruházások során, amely túlmutat a nemzeti törvényeken, és a Világbank/IFC iránymutatásait használja annak érdekében, hogy tiszteletben tartsák „azok érdekeit, akik bár nem földtulajdonosok, mégis függnek a földtől vagy annak hozzáférésétől, még ha átmenetileg is”.
Fentről lefelé – érdemi ellenőrzés nélkül?
A „zöld földrablással” kapcsolatos aggodalmak túlmutatnak a megújuló energia szektoron. Egy múlt héten közzétett jelentés, amelyet a International Panel of Experts on Sustainable Food Systems, IPES-FOOD (Fenntartható Élelmiszer Rendszerek Nemzetközi Szakértői Panelje, az ENSZ egyik fontos mukatársa által alapított nemzetközi szakértői testület – a szerk.) készített, arra figyelmeztetett, hogy
„a kormányok és nagyvállalatok hatalmas földterületeket sajátítanak ki olyan – felülről lefelé irányuló, azaz központilag a helyi közösségekre erőltetett – természetvédelmi sémák révén, amelyek sok esetben kizárják a helyi földhasználókat és kistermelőket”.
A jelentés szerint ez részben a szén-dioxid-eltávolítási sémákhoz kapcsolódik, amelyek gyakran azt célozzák, hogy a termőterületeket és legelőket hatalmas, szén-dioxid elnyelő erdőkké alakítsák, amely majd képes a levegőből szén-dioxidot elnyelni és azt határozatlan ideig tárolni.
Amint azt egy nemrégiben megjelent hírlevélben az Ft.com írta, a szén-dioxid eltávolításának fontos szerepet kell játszania minden klímaválság kezelésére irányuló megközelítésben, mivel az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) szerint ebben az évszázadban 100 milliárd és 1 billió tonna közötti mennyiséget kell e gázból a légkörből eltávolítani. Miközben a technológiai alapú megoldások fokozatosan teret nyernek (például a zürichi székhelyű Climeworks izlandi bővítésével), az ilyen mesterséges technológiák magas költsége és energiaigénye világszerte látványosan fokozza az érdeklődést a „növényi alapú szén-dioxid eltávolító rendszerek”, azaz az erdőtelepítések iránt. Ám az IPES-FOOD jelentése aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kormányzati szén-dioxid eltávolítási célok eléréséhez hatalmas földterületre lesz szükség, ami veszélyeztetheti az élelmiszer-termelést és spekulatív befektetéseket ösztönözhet a termőföldekbe, destabilizálva ezzel a mezőgazdasági közösségeket.
„A szén-dioxid-kibocsátás ellensúlyozása révén hatalmas földterületeket sajátítanak ki, és a föld pénzügyi hasznosítása felgyorsul” – állította a jelentés.
Amikor a múlt héten ezekről az állításokról beszéltem a természetalapú szén-dioxid eltávolítással foglalkozó cégekkel, elmondták, hogy gondosan kezelik a helyi társadalmi hatásokat – írja at Ft.com anyagának szerzője. Thiago Picolo, a rio de janeirói székhelyű re.green vezérigazgatója a portálnak elmondta, hogy vállalkozása tipikusan olyan földet vásárol, amelyet korábban marhalegelőként használtak, és a földtulajdonosok ki akarnak szállni a marhahús iparágból. Az erdőtelepítési folyamat pedig több munkahelyet teremt a helyi közösség számára, mint a szarvasmarha-tenyésztés – tette hozzá Thiago Picolo és a re.green alapos átvilágítást végez annak biztosítása érdekében, hogy a földet ne szerezzék meg tisztességtelenül.
Két másik természetalapú szén-dioxid eltávolítással foglalkozó vállalat, akikkel a szerző beszélt – a brazíliai projektekre összpontosító Mombak és a Panamában szarvasmarha-legelők újraerdősítésével első projektjét fejlesztő Ponterra – szintén azt nyilatkozták, hogy az alapos átvilágítás és a helyi közösségek számára kedvező eredmények biztosítása központi eleme üzleti modelljüknek.
„Sok gazda ki akar szállni a szarvasmarha üzletből, és ez nagyon vonzó módja annak, hogy váltani tudjanak” – mondta a szerző kérdésére Celia Francis, a Ponterra vezérigazgatója, amely szerdán jelentett be egy 30 éves szerződést három intézményi vásárlóval az első erdőtelepítési projektjéből származó szén-dioxid kreditekről. „Úgy döntöttünk, hogy bérbe adjuk a földet, ami azt jelenti, hogy a gazdák továbbra is a föld gondnokai maradnak” – tette hozzá Celia Francis.
Thiago Picolo szerint a fejlesztők számára fontos, hogy komolyan vegyék ezt a kérdést, mert a szén-dioxid kibocsátás eltávolítására alapozott kreditek vásárlói, mint például a Microsoft, egyértelművé tették, hogy csak olyan projektektől hajlandók vásárolni, amelyek erős társadalmi és környezeti profillal rendelkeznek.
Nem divat még annyira, de azért erősödik a zöld földrablás trendje
Érdemes megjegyezni, hogy a természetalapú szén-dioxid eltávolítási szektor még gyerekcipőben jár. A szén-dioxid eltávolítására alapozott kreditek viszonylag kis mennyiségben vannak jelen az önkéntes szén-dioxid piacon, ahol eddig a projektek inkább a kibocsátások elkerülésére összpontosítottak, meglévő ökoszisztémák védelmével. A drága szén-dioxid eltávolítási kreditek vásárlói ma még egy viszonylag kis csoportot alkotnak, akik különösen szigorúan kezelik a fenntarthatóságot – fejti ki az írás.
Ahogy ez a piac növekszik, egyre több egyszerű társadalmi hatású projektlehetőséget használnak majd ki, és a fejlesztőknek olyan befektetéseket is figyelembe kell venniük, amelyek több munkát igényelnek a kedvező társadalmi eredmények biztosítása érdekében.
Ugyanez az elv vonatkozik a megújuló energia termelésére is, ahol a hatalmas növekedés szükségessége – a hozzá tartozó földhasználattal együtt – különösen éles a fejlődő országokban.
Ahogy ezek az aggályok növekednek, úgy nő az ellenőrzés is, hogy ezek a zöld szektorok valóban jót tesznek-e a helyi embereknek, valamint a bolygónak is – von konklúziót a szerző.
Az anyag forrása és további részletek (angol nyelven).
forrás: Halaska Gábor – green.hu
