Kapcsolódva a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Erdészeti Szakértői Hálózatának „Párbeszéd az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók, szakmai vállalkozások jövőjéért” országos tájékoztató rendezvénysorozatához, Somogy vármegyében 2024. november 13-án Nagybajomban „Eredményes erdőkezelési gyakorlatok szélsőséges termőhelyeken” címmel szakmai napot tartottak.
Az eseménynek Nagybajom önkormányzata adott helyet a városháza dísztermében, amit a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által szervezett terepi program követett.
A zsúfolásig megtelt teremben a résztvevőket a vendéglátó részéről dr. Fehér József, a város aljegyzője, valamint Mocz András, a vármegyei agrárkamara vidékfejlesztésért felelős alelnöke köszöntötte.
A NAK Erdészeti Szakértői Hálózatának vármegyei szakértőjétől, Szegvári Zoltántól az erdőgazdálkodók és erdészeti szakirányítók betekintést kaptak a 2023-27 időszak várható erdészeti támogatásainak lehetőségeibe, és megismerhették a már megjelent pályázati felhívásokat. Emellett – az eredményes pályázatok érdekében – a NAK és az erdészeti szakirányítók, szaktanácsadók együttműködési lehetőségeivel kapcsolatosan kerültek megosztásra hasznos információk.
Ezt követően a Belső-somogyi-homokvidék erdőgazdálkodást megnehezítő környezeti feltételeinek bemutatására, különös tekintettel a klímaváltozás gyorsuló ütemére és kiszámíthatatlanságára került sor.
Gombos Ákos, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) erdészeti referense elmondta, hogy a Nagybajom községhatár alacsony gazdasági értékkel bíró, egykori „TSZ” erdeinek folyamatosan száradó, szélsőséges termőhelyi viszonyok közötti fenntartása és bennük pozitív gazdasági eredmény elérése komoly kihívást jelent mind a természetvédelmi kezelő, mind pedig a magán erdőgazdálkodók számára.
A szakmai nap első felében a résztvevők érdeklődésének és gyakorlatias kérdésfelvetéseinek köszönhetően egy sok szempontból hasznos, előremutató párbeszéd alakult ki a hallgatóság és az előadók között. Olyan kérdések is felmerültek, melyek alapos megvitatására újabb fórumok szervezése is indokolt lenne.
A terepi program egyes állomásain a DDNPI területi munkatársai adtak tájékoztatást.
A résztvevők elsőként egy felhagyott legelőn kivitelezett kocsányos tölgyes erdőtelepítést tekintettek meg. Természetvédelmi területen általában a gyepek megőrzése a cél, ez esetben azonban a három hektárnál kisebb, erdők közé ékelődő területet legeltetéssel vagy kaszálással jó állapotban megőrizni hosszútávon nem lett volna keresztülvihető. Ezért gazdasági és természetvédelmi megfontolásból is egy, őshonos fajokból álló, elegyes erdő telepítése és fenntartása mellett döntöttek.
Ezt követte a vízrendezés hatására évtizedek óta szárazodó termőhelyen álló, majd letermelt égeres kocsányos tölggyel való mesterséges felújításának megtekintése. Az erdőgazdálkodó ezt annak reményében hajtotta végre, hogy a hidrológiai viszonyok a tölgy számára még megfelelőek lesznek, és egy természetszerű, hosszútávon is fenntartható társulás alakul ki, a hatósági előírásoknak megfelelően.
Természetvédelmi területen elvárás az akácosok őshonos fafajú állománnyá alakítása. A DDNPI szakemberei ezt mutatták be a harmadik területen, ahol a folyamatos átalakítást a gyérülő akácos közé önvetényülő tölgy csemeték segítik. Nehézséget jelent viszont a területen jelenlévő bálványfa elleni küzdelem.
Egy következő helyszínen, a községhatárban szintén jelenlévő erdeifenyvesek erdeifenyő és őshonos lombos fafajok természetes újulatára alapozott felújítása került bemutatásra. Az egyéb termelés keretében, a szálalás jellegű beavatkozások hatására az elegyetlen, egykorú állomány faj- és korszerkezetében is sokszínű, remélhetőleg a környezeti hatások gyorsuló változásainak ellenálló erdőtársulás alakul majd ki. Itt, a nagyobb siker érdekében, úgynevezett makktálcák is kihelyezésre kerültek. A három méternél magasabban lévő deszkaládákban az erdőgazdálkodó a kívánatos fafajok magját helyezte el, bízva abban – a már sokfelé bevált gyakorlatban–, hogy azokat a madarak, elsősorban a szajkók sikeresen elterjesztik majd a területen.
A DDNPI szakemberei az egyes helyszíneken az erdőkezelés gazdaságossági mutatóit is ismertették. Ezek alátámasztják, hogy a megfelelően megtervezett és jól kivitelezett erdőtelepítések megvalósíthatók az erre a célra rendelkezésre álló pályázati összegből. Tapasztalatuk szerint ugyanakkor a tarvágást követő erdőszerkezet-átalakítás száraz vagy szárazodó körülmények között gyakorlatilag minden esetben jelentősen veszteséges, még pályázati forrást felhasználva is csupán nullszaldóhoz közeli. Vagyis érdemes minél inkább a természetes folyamatokra alapozva erdőgazdálkodni, hiszen bár ezek jellemzően kisebb bevétellel járnak, azonban költségvonzatuk is elhanyagolható.
A terepi program zárásaként a térség legnagyobb problémája, a szárazodás egyre fokozódó hatásának csökkentésére irányuló beavatkozás került bemutatásra egy, a közelmúltban megvalósított példán keresztül. A Boronka patak felső szakaszán készültek olyan kisebb földművek, melyeknek köszönhetően az évtizedekkel ezelőtt „rendezett”, azaz a nyomvonalában rövidített és lemélyített patak az eredeti, természetes állapotához hasonlóan kanyarog ismét. Hatékonyan tompítva ezzel a terület szélsőségesen változó vízjárását. A patak a körültekintően tervezett és kialakított terelések hatására újra a szabályozás előtti állapothoz közeli, jóval hosszabb mederben halad. Ennek köszönhetően az egyre kiszámíthatatlanabb csapadék elfolyása számottevően lassul és a homokdombok között újból jelentős vízkészlettartalék jelenik meg a talajban a kiterjedt hatásterületen.
