A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Pincehelyi Erdészete Nagydorogi erdőtervezési körzetének a területén a termőhely feltárásra vonatkozó terepi vizsgálatokat, annak erdészeti elemzését és a klímaváltozás kihívásainak a termőhelyi tényezőit is figyelembe vevő szakmai konzíliumon, bemutatón és akkreditált továbbképzésen vett részt a részvénytársaság erdészeti szinte teljes szakszemélyzete, kiegészülve az erdészeti szakhatóság illetékes erdőmérnökeivel is. A terepi program felelős szervezője Szi Benedek Sándor termelési, kereskedelmi és természetvédelmi vezérigazgató-helyettes volt.
Az erdészeti szakemberek a tájtörténeti múlt, a jelenleg tapasztalható folyamatok és a jogszabályi lehetőségeket is figyelembe vevő távlati kilátásokat is megvitatták a Tolna vármegyei erdőgazdálkodásban.
A talajtani helyszíni vizsgálatok során a szelvények leírását végezték el a szakembereink, természetesen a laboratóriumi vizsgálatok nélkül. A terepi talajtani-, termőhelyismerettani demonstrációt ifj. Neumann Péter, a területileg illetékes erdészeti szakhatóság erdőmérnöke (Baranya Vármegyei Kormányhivatal) mutatta be és vezette le.
A szakmai program első helyszíne a Németkér 35 C erdőrészlet volt, mely az un. Baráterdő egyik erdőrészlete. A helyszínen feltárt genetikai talajtípus a „Típusos réti talaj” volt.
A második a Kanászkút területrészen elhelyezkedő Németkér 25 B erdőrészletben, a vizsgált genetikai talajtípus a „Kotus láptalaj” volt.
A harmadik Németkér 23 K erdőrészletben a vizsgált genetikai talajtípus „Humuszos homok” volt.
A negyedik vizsgált terület a Pörösi fűzfásban a Németkér 55 TN 1 erdőrészlet volt, ahol a feltárt genetikai talajtípus „Szoloncsákos réti talaj” volt.
Az erdőállományok védelméről, a fenntartásukról, az adott termőhelyen az erdők újratelepítésének (un. erdőfelújításának) a lehetőségeiről értékes beszélgetések, jó javaslatok, kiváló szakmai meglátások hangoztak el, amelyek a résztvevők szakmai látóterét és az erdész-szakmai szeretetük szenvedélyét növelték.
Ez különösen fontos és lelkileg megerősítő a mostani időkben, hiszen napi szinten kapnak alaptalan vádakkal, vállalhatatlan stílusban, értelmetlen, sőt logikailag is értelmezhetetlen – az évek, évtizedek elmélyült, a természetben eltöltött felelősségteljes munkában, nemzetközi szaktudásban és kutatásban dolgozó magyar erdészek – kritikán aluli bírálatokat.
Ezek a hergelők a felvetéseiket minimális biológiai összefüggések ismerete nélkül, ökológiailag tényszerűen valótlan állításokkal, az alapvető növények- és állatfajok ismerete nélkül – pl. a magyarországi alapvető állományalkotó főfafajok dendrológiai, morfológiai és az adott fafaj ökológiai igényeinek ismerete – jelentetik. Abban a sok évszázados hivatásban és szakmai ágazatban dolgozókat támadják, akik generációk egymásra épülő láncolatában az elmúlt évszázadokban létrehozták a mai Magyarország területén fellelhető erdőket, melyeket ma fenntartják, megújítják és létrehozzák újra és újra, mely munkát a mai világban teszik, azonban az örökkévalóban visszhangzik.
Az erdőt az erdészek, mint felbecsülhetetlen természeti értéket fenntartják, óvják és az utánunk jövő generációknak átadják majd.
