A madarak és fák napja alkalmából közös sétára hívta a városlakókat május 10-én a Petőfi Sándor Városi Könyvtár. A Parkerdőben Nagy Dániel, Kiskunfélegyháza erdészeti szakirányítója kalauzolta a túrázókat, mesélve az erdő múltjáról, jelenéről és az örökerdő kialakításának lépéseiről.
A séta során a résztvevők több megállónál hallhattak érdekességeket az erdő történetéről, jelenlegi állapotáról és a természetközeli erdőgazdálkodás lehetőségeiről.
A szakember kiemelte, hogy Magyarországon nem az számít erdőnek, amit a laikus annak lát. A jogszabályi kritériumok pontosan meghatározzák, mi minősül erdőnek, és az erdőgazdálkodás folyamatát is szabályozzák. Például a gazdálkodókat kötelezik arra, hogy a kitermelt területet felújítsák.
Hazánk erdősültségi állapotáról azt is elmondta, hogy rengeteg telepítés történik az országban. Míg Trianon után 10 százalék alá csökkent az ország erdőborítottsága, addig ma már 22 százaléknál tartunk, és a cél a 27 százalék. Ebben az állami, magán- és közösségi tulajdonú erdők egyaránt beleszámítanak. A parkerdő is ilyen közösségi tulajdonú zöldterület, melyet a város környezetének javítására telepítettek
.
A túra során kiderült az is, hogy a telepítés az 1960-as években zajlott, abban az időszakban, amikor az Alföld homokos területeinek megkötése és zöldfelületek létesítése országos célkitűzés volt. Ez különösen igaz volt a Kiskunság térségére, ahol az intenzív legeltetés, a folyószabályozás és a vízszint csökkenése miatt homokverések, futóhomokos területek alakultak ki.
A séta egyik központi témája az örökerdővé alakítás folyamata volt. Megtudtuk, a szakemberek célja, hogy a 32 hektáros parkerdő hosszú távon is fenntartható, természetesebb állapotú, közjóléti funkciókat betöltő zöldterületként működjön. Ez különösen nagy kihívás az Alföldön, ahol az éghajlatváltozás, a talajvízszint csökkenése és az inváziós fajok térnyerése folyamatosan nehezíti a természetes erdőtársulások fennmaradását. A 20. század közepén még valamivel magasabb volt a talajvízszint, de azóta az alföldi klíma sztyepp jellegűvé vált, ami egyre nagyobb kihívást jelent a telepített erdők számára.
A résztvevők saját szemükkel is láthatták azokat a területeket, ahol a vízhiány következtében nagy számban száradnak ki a fák, és olyan részeket is, ahol már szinte eltűntek az őshonos fák.
A szakember szerint ezek a jelek is arra utalnak, hogy változtatni kell a fenntartási gyakorlatokon. A cél az őshonos fajok – mint a magyar kőris, mezei szil, szürke nyár vagy a kocsányos tölgy – megsegítése, megőrzése. Ennek eszköze például az idegenhonos, agresszívan terjedő, úgynevezett invazív fajok – mint a zöld juhar, amerikai kőris vagy az ostorfa – visszaszorítása. Ezek ugyanis megváltoztatják a mikroklímát és a talajviszonyokat, kiszorítva az őshonos fajokat.
– Megpróbáljuk felújítani ezt az erdőt, minél természetesebb módszerekkel. Az elöregedett erdőrészeket egyszerűbb lenne kivágni, fölszántani és újra telepíteni csemetével, magvetéssel, de nem ez a cél. Mivel közjóléti célokat szolgáló erdőről van szó, ezért megpróbáljuk átminősíteni a területet felnyíló erdővé, és az itt lévő őshonos újulatot gyarapítani. Ha az emberi kéz nem nyúl bele a rendszerbe, akkor a következő 50 évben eltűnnek az őshonos fafajok, és a laikus szemnek ugyan akkor is erdő marad, de őshonos fajok nélkül. Ha már az ember egyszer elrontotta, és kertészeti céllal behozta az idegenhonos fajokat, akkor most megpróbáljuk ellensúlyozni ezt, és a természetes állapot felé igazítani a rendszert – fogalmazott.
A veszélyes, kiszáradt fák kapcsán arról is beszélt, hogy ezeket megpróbálják lebontani, és 3-5 méter magas úgynevezett biotóp fákat létrehozni. Ezek gondot már nem okoznak, de az erdei állatoknak odúkét, rovarlakásként, gombák otthonaként szolgálnak.
Nagy Dániel kérdésekre válaszolva az erdő állatvilágáról is mesélt. Mint mondta, a terület állatvilága sokszínű, nagy vada az őz, de fácán és nyúl is él benne. Emellett számos madárfaj és rovar is otthonra talál az erdőben.
A résztvevők kérdéseire adott válaszokból az is kiderült, hogy az erdőért való felelősség nem csupán az erdészeké. Mindenki tehet azért, hogy megőrizzük természetes környezetünket.
forrás: FélegyháziKözlöny
