A klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó úgynevezett örökerdővé alakítják a kiskunfélegyháziak körében igen kedvelt Parkerdőt. A 65 éve telepített fák az elmúlt évtizedekben jelentősen megsínylették az aszályos időjárást, ezért a szakemberek most olyan fák telepítésével próbálkoznak, amelyek jól tűrik a meleg és száraz éghajlatot. Az örökerdő kialakításának részleteiről Nagy Ágnes főkertész számolt be hírportálunknak.
A kiskunfélegyházi Parkerdő kialakítása 1958-ban a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság kezdeményezésére indult el hasznosítva ezzel a város széli mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területeket. A fásításra összesen 100 kataszteri hold (57,55 hektár) állami tartalékterületet jelöltek ki. Most örökerdővé alakítják a területet.
51 éve közjóléti szolgálatba adták
A parkerdő telepítési tervét a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság készítette el végül öt erdőrészletre, összesen 32,38 ha területre vonatkozóan. A csemeték még 1961 tavaszán a földbe kerültek. A területet kocsányos tölgy, nagylevelű hárs, nyugati ostorfa, feketefenyő, erdeifenyő, magas kőris, szürke nyár, amerikai kőris, magyar kőris, közönséges platán, mezei szil és óriás nyárs fafajokkal telepítették be. Még a telepítés évében a fiatal csemeték gyomok elleni védelme érdekében köztes művelésben tengeri (kukorica) termelésére kötöttek szerződést mezőgazdasági termelőkkel. 1974-ben esőbeálló, padok, tájékoztató táblák kihelyezésével a területet közjóléti használatba adták át a város lakosságának – idézte fel Nagy Ágnes, főkertész.
Elmondta, az elmúlt évtized rendkívül forró és csapadékban szegény nyarai a parkerdőt is megtépázták. Az idősebb tölgyek jelentős része elpusztult, vagy visszafordíthatatlanul szárad, de az akácok, nyarak és fenyők közül is sok kiszáradt. Sajnos a majálisra kitelepülő rendezvények miatt a főút melletti aljnövényzetet rendszeresen ritkítani szükséges, emiatt az erdőszél gyakorlatilag teljes pusztulásra van ítélve. Elpusztul az a növényzet, amely az erdő belsejét hivatott védeni. Pedig az erdő lényegi meghatározója a folyamatos változásában is stabil, egymást segítő, védő, támogató, a minél nagyobb szervesanyag termelő életközösség megléte.
Út az örökerdőig
A város erdészeti szakirányítójával, valamint kiváló erdőmérnökökkel konzultálva, több talajvizsgálat eredményének ismeretében egy éve összehangolt munka indult el. Ennek célja, hogy megtaláljuk a területen megélő, és – az ijesztőnek tűnő változások közepette is – egymással jól szerveződő, a körülményekhez alkalmazkodó fafajokat, növényállományokat. Sok ismeretlen tényezővel állunk szemben, de sokat tanulhatunk az elmúlt 65 év tapasztalataiból is – hangsúlyozta a főkertész.
Láthatjuk, hogy 65 évvel ezelőtt kiváló választás volt a nagylevelű hárs, a magas kőris, a magyar kőris, a mezei szil, de a gyakorlat rámutat arra is, hogy a kocsányos tölgy alól sajnos eltűnt az életet adó víz és hogy az idegenhonos fafajok elnyomó, kiszorító növényekké váltak. Elindult egy átalakulás, amelyben most segíteni kell az erdőt ahhoz, hogy „jó célba érjen”. A cél pedig, hogy minél természetesebben működő – gazdag fajösszetételű, megújuló, azaz „önmagát ültető”, változásaiban is állandó borítást biztosító erdőállomány jöjjön létre. Az erdészek ezt egy nagyon szép kifejezéssel illetik: örökerdő-gazdálkodás. A jelen helyzetből az örökerdőig eljutni azonban hosszú az út, nagyrészt járatlan és ismeretlen. Ez az út a (tar)vágásos üzemmódból egy átmeneti üzemmódra történő átállással indítható. Ezt az erdészeti hatóság engedélyezi egy szakmailag kellően átgondolt örökerdő terv alapján. Jelenleg azokat a termőhely feltárási vizsgálatokat végezzük, amelyek ezt az engedélykérelmet megalapozzák.
Jelenleg a száraz fák kivágását végzik
– Most februárban párhuzamosan három erdőrészletben már folyik a kiszáradt és az invazív fák kitermelése. Közvetlen a parkerdő területébe ékelődve egyhektáros nagyságú, a szomszédos erdőrészeket veszélyeztető területen már kitermeltük a maguktól megtelepedett és invazívan terjeszkedő zöldjuhar fákat. Itt ősszel makkvetéssel tervezünk erdősítést. A többi, természetes újulattal rendelkező erdőrészletben úgynevezett biotóp (azonos életfeltételeket igénylő) fák meghagyása mellett történik a kiszáradt, valamint az özönfák kitermelése. Ezzel az alattuk már meglévő nemes fák felnövekedését is segítjük. Az egyes munkafolyamatok annyira egymásra épülnek, hogy a tervezés csak menetközben történhet. Ezeket a feladatokat az örökerdő terv foglalja egy szerkezetében egységes idő és térszerkezeti rendbe. A megfelelő fafajok megtalálása mellett a jövőben vélhetően nem csak a hazai
honos fafajokra lehet és kell támaszkodni, hanem azoknak a mienkhez hasonlóan meleg és száraz éghajlatú területeken kialakult változataira, ökotípusaira is – mondta a főkertész, aki azt kéri, hogy az erdőgazdálkodási munkálatok miatt a körbekerített, tiltó táblával jelölt területeket kerüljék el a látogatók.
Az átállást a globális éghajlatváltozás is sürgeti
Az örökerdőben minden fának egyedi feladata van. Némelyik gazdasági értéket termelő úgynevezett javafa lesz, mások ökológiai értéket adó biotóp vagy habitatfák, ezeken túl lesznek talaj- vagy törzsárnyaló fák is. Ez utóbbiakat később ugyan eltávolítjuk, de holtfaként az erdőben maradnak. Ez a művelés folyamatos odafigyelést igényel, a fák rendszeres jelölését, szálaló vágással történő gyérítését, a különböző fiatalabb fák kinevelését. Bevett gyakorlat, biztosan követhető példa nincs. A folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő-gazdálkodásra történő átállást azonban a globális éghajlatváltozás mindinkább sürgeti, hiszen ezek az erdők ellenállóbbak a klímaváltozás során kialakuló kedvezőtlen környezeti viszonyokkal szemben. De ezek az erdők megjelenésükben is barátságosabbak – foglalta össze Nagy Ágnes.
forrás: BAON
