Amikor a hatalomvágy egyre inkább elvonja a figyelmet a valódi veszélyekről azáltal, hogy értelmetlen félelmet kelt, a tudomány és a művészet kötelessége, hogy figyelmeztessen erre, és életben tartsa a róla szóló diskurzust. Stache Éva – 10 millió Fa – esszéje.
ÜVEGHÁZHATÁS
A túlzott szén-dioxid (CO2) kibocsátás az utóbbi években kulcsfontosságú szerepet játszik a klímaváltozásban, és állandó jelenléttel bír a világszínpadon. Jólétünk terméke.
Üvegházhatásával, a kutatók 98%-a szerint, a globális felmelegedés egyik jelentős okozója. Nagy mennyiségben a fosszilis tüzelőanyagok, szén és széntartalmú anyagok égésének melléktermékeként, vagy ipari folyamtok hatására kerül a légkörbe. A szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére az említett folyamatok hatékonyságának növelése az egyik, a szén-dioxid átalakítása üzemanyaggá, a másik fontos módszer. Az atmoszférába már kibocsátott szén-dioxid visszaszívása, megkötése nagy léptékben, ember alkotta technológiával egyelőre nem lehetséges.
A növények viszont épp ezt a technológiát, a szén-dioxid megkötését fejlesztették csaknem tökéletes magaslatokig. Nélkülözhetetlen alkotóeleme lévén a fotoszintézisnek, jelenleg az egyetlen olyan „technológia”, amely képes kinyerni a szén-dioxidot a levegőből, és azt a növényi vagy fatömegben tárolni. Amíg a növények nem rothadnak el, a szén-dioxid elsősorban a fa tömegében, mintegy csapdába esve marad meg. Különböző körülmények között a fa akár évszázadokig is megmarad, például száraz állapotban, vagy teljesen víz alá merülve. Az előbbire példák a faszerkezetek, vagy a bútorok. Az utóbbira jó példa a földalatti cölöp-hadsereg amire a holland városok többsége, vagy Velence városa épült.
Az üvegházhatású gázok, mint a szén-dioxid, természetes módon jelen vannak a légkörben, és a hő elnyelésével biztosítják, hogy a Föld hőmérséklete lakható legyen. Ezen természetes üvegházhatású gázok nélkül Európa átlaghőmérséklete -18°C körül lenne. Az ipari forradalom kezdetével azonban sokkal több üvegházhatású gáz került a légkörbe, ami túl sok és egyre több hő felhalmozódását okozza. Ez a felesleges hő melegíti a Föld felszínét, és okozza az éghajlatváltozás néven ismert jelenséget.
ÖKOSZISZTÉMA SZOLGÁLTATÁS: MEGKÖTÖTT SZÉN-DIOXID
A fotoszintézis az a folyamat, amelynek során a zöld növények, algák és egyes baktériumok glükózt és oxigént termelnek. A glükózt energiaforrásként és építőelemként használják olyan esszenciális szerves anyagokhoz, mint a cellulóz (a sejtfalak építéséhez) és a keményítő (tároláshoz). A glükóztermelés összetevői a szén-dioxid (CO2), a víz (H2O) és a napenergia. A teljes folyamat a növényi sejtek kloroplasztjaiban zajlik.
Ennek a folyamatnak a következménye, hogy a szén-dioxid megkötésének ökoszisztéma-szolgáltatása egy másik, a természet és az emberek számára létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatással párosul: az oxigéntermeléssel. Más szóval, a növények természetes fotoszintézis funkciójukon keresztül fenntartják a környezet életképességét. Mindkettő természetes folyamatokban valósul meg, emberi technológiával, meghatározóan nagy léptékben még egyik sem valósítható meg.
SZÁMOK
A fentiekből arra lehet következtetni, hogy a megkötött szén-dioxid mennyisége a növényzet mennyiségétől függ. Minél több a növényzet, annál több szén-dioxidot köt meg, és ezért kevesebb üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Ugyanakkor a különböző növények által általában, illetve a fák által konkrétan megkötött szén-dioxid mennyisége nagymértékben eltérő lehet.
Magyarország egy főre jutó CO2-kibocsátása 2022-ben 4,88 tonna volt. Ez a szám 9 684 306 fős lakosságon és az ország teljes fosszilis szén-dioxid kibocsátásán alapul, amely 47 291 880 tonna. Ha egy hektárnyi, körülbelül 500 fát tartalmazó erdő körülbelül 12 tonna szén-dioxidot képes megkötni éves szinten, akkor 3 940 990 hektár erdőre van szükség Magyarország éves szén-dioxid kibocsátásának ellensúlyozásához. Magyarország jelenlegi erdőterülete 2 078 199 hektár, ami csak körülbelül a fele a teljes szén-dioxid kibocsátás ellensúlyozásához szükséges erdőterületnek. Egy főre elosztva ez azt jelenti, hogy egy hektár erdő körülbelül 2,45 ember kibocsátását ellensúlyozza.
A növények és fák szén-dioxid megkötésének dinamikus funkciója mellett egy másik rendkívül érdekes harmadik ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak a fák: a szén-dioxidot nem csak megkötik de hosszú távon tárolják is. A levelek, szárak és vékony ágak viszonylag rövid idő alatt elkorhadnak, és visszakerülnek a szerves körforgásba. Ez a rothadási folyamat felszabadítja az elnyelt szén-dioxidot. A terjedelmes faanyagok, például a vastagabb ágak és törzsek viszont hosszan tárolják mindenféle formában: építőanyagként vagy bútorként. Ez a tárolási idő pedig valóban hosszú lehet, évszázadokig, sőt egyes esetekben akár évezredekig is. Amíg a fa nem ég vagy korhad el, az elnyelt szén-dioxid ebben a „fatárolóban” marad.
A fák által elnyelt széndioxid mennyisége az EN 16449 „Fa és faalapú termékek – A légköri szén-dioxid megkötésének kiszámítása” szabványban az Európai Szabványügyi Bizottság TC 175 WI által meghatározott számítási módszerével számítható ki. A fa, fajtól függően, cellulózból (40-55%), hemicellulózból (12-15%), ligninből (15-30%) és egyéb anyagokból (2-15%) áll. Ez azt jelenti, hogy a fa gyakorlatilag 50% szenet, 44% oxigént és 6% hidrogént tartalmaz. A számítási módszer a szén (12) és az oxigén (16) atomtömegén alapul.
A széndioxid egyenérték kilogrammban kifejezett száma magasabb, mint a fa kilogrammban kifejezett mennyisége. Ez azért van, mert 1 kilogramm szén = 3,67 (44/12) kilogram szén-dioxid, vagy 1 kilogramm széndioxid = 0,273 kilogramm szén. Egy fában az oxigén (O2) a fotoszintézis során kiszűrődik. Ezért lehetséges, hogy egy fa több „kilogramm” széndioxidot tartalmaz, mint amennyit súlyban el tud tartani. A nagyobb térfogati tömeg nehezebb fát, több szenet, és így több tárolt széndioxidot jelent. A kisebb térfogattömegű fafajok szerkezetében több levegő tárolódik, ezért kevesebb szén-dioxid van bennük köbméterenként.
Egy köbméter fa átlagosan 0,9 tonna szén-dioxidot tartalmaz. Ez a mennyiség azonban fajonként változó. Például egy köbméter trópusi keményfa (Azobé) 1,635 tonnát, az akácfa 1,168 tonnát, a kőris 1,074 tonnát, az európai tölgy 1,059 tonnát, a nyírfa 1,012 tonnát, a vörösfenyő és a diófa 0,857 tonnát, a nyárfa 0,685 tonnát és a fenyő 0,654 tonnát képes tárolni.
A tárolt szén-dioxid egy további funkciót ad a faépületeknek: megakadályozzák a szén-dioxid visszatérését a légkörbe. Ha az épületet valaha lebontják, és a fa elég, vagy elkorhad, a szén-dioxiddal tárolt energia felszabadul. Ily módon a faépületek nemcsak lakó- és munkahellyé válnak, hanem egyfajta bonyolult és nagyszerű szén-dioxid akkumulátoroknak is tekinthetők.
forrás: VulkánFolyóirat
