– Neve? – Micsurin Zsebibaba! -> Eme furcsa címet tekintve alighanem a nem szakmabeliek minimum felhúzzák a szemöldöküket, hogy mégis, mi ez a marhaság… A szakmabeliek meg néznek egy nagyot. Pedig ismét csak a Természet egy újabb halmazati csodájával szembesülhetünk, túl az alaptörvényen.
Az Élet él és élni akar.
Ugyanis már a látvány és a szereplők is izgalmasak, ám ettől már csak az, hogy „ez meg így hogy?” izgalmasabb. …csakhogy az elhíresült szállóigével éljek…
A képen látható élő fa törzse egy akácé (Robinia pseudoacacia). Az a néhány kicsi levél viszont egy kis cser (Quercus cerris) csemete. A kis csemete ráadásul már a második tenyészeti évét tölti.
Az már izgalmasabb, hogy hogyan került oda? Ugyanis ilyesfajta házasításra még a szovjetek „legendás” kertésze, Micsurin sem lett volna képes.
A válasz a szajkók (Garrulus glandarius) ültetési és az akác faszerkezetének sajátosságaiban rejlik.
A szajkó a neki tetsző makkokat ahová csak tudja elrakja. A vakondtúrásoktól a kéregrepedésekig bárhová, amit ember el tud vagy nem tud elképzelni. Aztán a javát el is felejti s ennek köszönhetően számos helyen megjelennek a tölgyfélék csemetéi.
Ezen az akácon nem repedésbe, hanem egy bekorhadt ággöcs öblébe tette a madár a makkot.
De akkor ez hogyan tudott kikelni?
Csírázni még csak hagyján, de ennek gyökeret kellett eresztenie és megtapadnia!
Ennek hiányában el kellett volna pusztulni.
De ahhoz meg talaj kell!
Nos: az akác ugyan felettébb tartós fát tud produkálni, viszont ha az ágcsonk felett a sebzáródás (kalluszosodás) nem elégséges, akkor a bél felől korhasztó gombák veszik át a hatalmat a már nem aktív szállítószöveteken és az elkezd korhadni.
Ez a korhadás jellemzően ún vörös korhadás. Ami egyébként felettébb lassú folyamat, mert azért mégiscsak tartós fája van az akácnak…
Ezzel szemben, lent a gyökerek felől – lévén ez sarj eredetű fa — tör fel a fehérkorhadás.
Ezek eredőjeként egy mindennemű fás szövetet nélkülöző massza lesz a fa belsejében, ami viszont kellően nedves és egyenes (az alag)út a talajig.
Tehát, ha metszetet csinálnánk, akkor látnánk egy karógyökeret le a talajig, míg a törzsön belüli korhadékot teljesen behálóznák a cserfácska oldalgyökerei. A korhadékhoz a fák kérgén lemosódó eső meg mindig hoz egy kevés port, ami a szükséges ásványi anyagokat elérhetővé teszi.
Remélem a fácska még sokáig meglesz és csendesen cseperedik.
Tanulságos eset, hogy az özönfaj akác melengető ölelésében Zsebibabaként hogyan fejlődik az őshonos élet.
Helyszín: Taliándörögd 38/J
forrás, szöveg és fotó: Cseke Bence András
