Elődjeinktől kapott élővilágunk iránti tisztelet és szeretet olyan örökség, amely becsesebb az anyagi javaknál; ápolása és továbbadása a jövő nemzedékének elemi feladatunk, annak érdekében, hogy visszataláljunk a természetbe. Ez az örökség szállt apáról fiúra a Sebestyén családban, ahol a természet tisztelete kiegészült az erdő- és a vadgazdálkodás szenvedélyével.
A Mezőföldet kettészelő Sárvíz-völgy a változatos élőhelyfoltjaival számos állat- és növényfajnak ad otthont. A Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet Táctól mintegy 20 kilométer hosszban nyúlik el Sárszentágotáig, ezen szakaszon hozzávetőleg 200 hektáros fokozottan védett természetvédelmi területet találunk. Ebben a vízben, nádasokban, galériaerdőkben gazdag világban nőtt fel id. Sebestyén János. Bátyájával elsőgenerációs erdész, illetve vadász a családban, János Szombathelyen, a mai Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumban tanult. Gyakorlatát „odahaza”, a VADEX Mezőföldi Zrt. jogelődjénél töltötte, majd 1974-ben, az iskola elvégzése után ott kapott állást. A Soponyai Erdészet kerületvezető vadászaként levelező tanrendben technikus-minősítést szerzett Sopronban, majd ’82-től a Soponyai Erdészet Belsőbárándi Vadászkerületében kerületvezető vadászaként dolgozott.
A kerületben vadgazdálkodási munkái mellett elévülhetetlen érdemei vannak a zárttéri apróvad-tenyésztésben és nagyvadtartásban.
„Még gyerekcipőben járt idehaza az apróvadnevelés, amikor az erdészetnél belekezdtünk. Fóliasátorban tartottuk a madarakat, fektetett kéménnyel fűtöttünk nekik, de a hatékony tenyésztési eredmények várattak magukra. Emlékszem, még a fényprogramos időszakban április elejét írtunk, már kezdett alkonyodni, amikor a fejem felett erdei szalonkák húztak el. Én csak néztem őket, ahogy cvikkekben repülnek, míg én a fektetett kémény kályhaterét felügyeltem, hogy ki ne aludjon benne a tűz. Rengeteg időt szenteltem a fácántenyésztésre, és ahogy a technológia fejlődött, egyre többet.
A szabadterületes fácánnevelés már jó 10 éve tartott mindkét kerületben. Volt olyan év, amikor a Soponyai, Belsőbárándi vadászterületen 40-60 ezer fácán lett nevelve.
Mondhatom, akkoriban Soponya-kispuszta volt Közép-Európa legnagyobb működő előnevelő fácántelepe” – ismertette büszkén id. Sebestyén János.
Az erdészet vaddisznós kertjeinek üzemeltetése is a feladata volt: ő felelt a szabadterületről befogott vaddisznók kertbe szállításától egészen a vadaskertben zajló vadászatok sikeres lebonyolításáig tartó folyamatokért. Aztán egy ismeretlen lépett az életébe, aki sok mindent megváltoztatott.
„2002-ben szülőföldemre, Sárszentágotára érkezett egy tehetős vállalkozó, aki 2600 hektáros vadászterületet bérelt a Társaságtól. Azt mondta, szeretné kipróbálni a vadászatot, és egy vadban gazdag területet kívánna létrehozni a vadászterületen. Ehhez tervszerű vadgazdálkodásra volt szükség, amihez szabad kezet kaptam. Rengeteg éjszakát töltöttem odakinn a vad viselkedésének megfigyelésével. A vállalkozó vadásztatása során pedig, akit a mai napig jó barátomnak tudhatok, ügyeltem arra, hogy válogatva hozzuk terítékre a vadat. Ennek eredményeként néhány éven belül sikerült feljavítani az ott élő nagyvadállományt.
Volt olyan év, amikor a területen mind a tizenöt terítékre került gímbikának a trófeaminősége érmet érdemelt” – mesélte vadásztatásban szerzett szakmai kihívásait és sikereit id. Sebestyén János a több mint ezer darabos, vadászati témájú könyvgyűjteményét tartó könyvesszekrény előtt. A könyvek összegyűjtéséhez egy életen át tartó szakmai tudásszomjra volt szükség. A szakember nyugdíjasként is abban a házban él, amely egykoron az ő szolgálati lakása volt, s mára a nappali falait Pál Antal korondi fazekasmester népi motívumokkal festett munkái díszítik.
„Aki annyit vadásztatott, mint én, annak már nem hiányzik a vadászat. Nekem nem a vadászat, hanem a vadásztatás volt az életem, ez volt a hobbim, a hivatásom, és ennek mindent alárendeltem, ám ezt a mai napig nem bánom” – zárta gondolatait a nyugalmazott szakember, akit 2019-ben munkája elismerésül Nagy István agrárminiszter Elismerő Oklevélben részesített.
Nem esett messze az alma a fájától, az első erdész-vadászgenerációt követte a második. Ifj. Sebestyén János szó szerint beleszületett a vadászatba: a Bárándi Vadászháznál töltötte kisgyermekéveit. Édesanyja ott dolgozott mint házvezető gondnok, és ahogy cseperedett, édesapjának is segítette a vadtartást, vadgazdálkodást érintő munkáját. Sopronban először a Roth Gyula Erdészeti Technikumban tanult, majd az Egyetemen erdőmérnökként végzett. Gyakornoki idejét a VADEX Mezőföldi Zrt.-nél töltötte. Ezt követően, munkája mellett növényorvosi, talajtani szakmérnöki és mérnök-közgazdász képesítéseket szerzett.
2013-tól a Sárosdi Erdőgondnokság erdőgondnoka volt, ahol a sokszor mostoha termőhelyi adottságok és a klímaváltozás okozta kihívások között dolgozva igyekezett megoldást találni az erdőgazdálkodás nehézségeire.
Idén márciustól pedig a Társaság Soponyai Erdő-, és Vadászgondnokává nevezték ki, így az erdőgondnoki feladatok mellett a terület fővadászi munkaköre is hozzá tartozik.
Mint mondja, a problémakezelések módszertanának kidolgozásában és végrehajtásában érzi magát igazán erősnek, s úgy véli, nincs olyan gond, amire ne lehetne megoldást találni. Ez az tettrekészség párosul közösségépítő jellemével, egyebek közt az Országos Erdészeti Egyesület Székesfehérvári Helyi Csoportjának, Az Erdőért Egyesületnek és a Magyar Vadgazdálkodók Egyesületének is a titkára.
„Talajaink fokozódó vízhiánya természetesen a faállományainkat is érinti. Az erdeink vízháztartásának a megőrzése fontos feladata az állami erdőgazdaságoknak, ahogyan az is, hogy a megváltozott környezeti feltételeket nehezen viselő őshonos fafajainkat a melegebb, szárazabb klímához jobban adaptálódó őshonos fajokra cseréljük, ezzel állékony erdőállományt létrehozva.
Az erdőgazdaságok egyik legfontosabb kötelessége az ország zöld vagyonának a megóvása a jövő generációi számára. Látható, hogy rövid időn belül az erdő- és a vadgazdálkodás jelentősen át fog alakulni, várhatóan új módszereket kell elsajátítanunk, miközben eddig nem ismert lehetőségekkel is élhetünk” – vallja ifj. Sebestyén János, aki az erdészpályával nem szakmát, hanem hivatást választott. Büszkén tekint édesapjára, akinek generációja által elvégzett munka épp most érik be erdeinkben. Sebestyén Jánosék személyében két életutat, két generációt, mindazonáltal két, a VADEX Mezőföldi Zrt.-hez a legmesszebbmenőkig lojális szakembert ismerhettünk meg.
