Párbeszéd és a tények helyett indulattal teli vélemények fogalmazódtak meg a közbeszédben az erdőgazdálkodásról és az állami erdészeti társaságok munkájáról. A Gemenc Zrt.-t is csúsztatásokkal, és hamis állításokkal próbálják hitelteleníteni. Európa egyik legnagyobb ártéri erdejét kezelő állami Társaságként fontosnak tartjuk, hogy a közvélemény ismerje erdőkezelésünk gyakorlatát.
A Gemenc Zrt. a helyi természetvédelmi szakemberek javaslatait megfogadva, az elmúlt évtizedekben velük folyamatosan együttműködve, jelentősen átalakította az ártéri erdőkben végzett erdőkezelési gyakorlatát. Számos fórumon megjelentettük a 100 évnél idősebb erdők gyarapodásával kapcsolatos eredményeinket. 1993 óta – a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal közösen folytatott egyeztetések eredményeként – 13-szorosára nőtt a 100 év feletti állományok kiterjedése: 75 hektárról 953 hektárra.
Az őshonos kőrises ártéri erdőkben egyaránt dolgozunk az örökerdő-gazdálkodás módszereivel, valamint fokozatos felújítóvágásokkal keressük a tarvágásos erdőhasználat és erdőfelújítás alternatíváit. 473 hektár területen felhagytunk minden fakitermeléssel. A természetvédelmi kezelővel egyeztetett tarvágásokat is sokkal több hagyásfával és az ismert természeti értékek megőrzésével hajtjuk végre.
A termőhelyi adottságok és a vízviszonyok miatt Gemenc területének mintegy 40%-a alkalmas keményfás erdőknek (tölgy, kőris), a többi leginkább puhafás állományoknak alkalmas terület (nyárak, fűz). A hazai síkvidéki kőrisesek természetes módszerekkel történő megújítása érdekes erdészeti és természetvédelmi szakmai kihívásokkal terhelt, amit felületes szakmai ismeretekkel nehéz és félrevezető lehet megítélni. Felelős vagyonkezelőként a természetvédelmi kezelővel együttműködve folyamatosan figyeljük erdeink működését és a természet okszerűségét, továbbá a kutatókat is örömmel fogadjuk idős kőrises erdeinkben.
Gálhidy László a WWF Magyarország erdő programvezetőjének javaslata, miszerint „nem szabadna tarvágást alkalmazni Gemencben sem” bántóan leegyszerűsítő és pontatlan. Az erdő természetes felújuló képességére alapozottan lehetőleg minden esetben el kell kerülni a tarvágások alkalmazását, de vannak olyan helyzetek, amikor a természetes megújuló képesség hiányban a természetvédelmi szabályok is lehetőséget adnak a tarvágásra. A síkvidéki ártéri kőrisesekben ez utóbbira számos példa van, viszont helyben mi magunk, a konkrét vágásterület közvetlen közelében meg tudjuk mutatni ennek alternatíváit. Továbbá megmutatjuk elődeink eredményeit is, amelyeket a klasszikus vágásos gazdálkodással értek el. A több helyen is hivatkozott egyik fakitermelésünk, egy 100 év körüli idős erdő is, a két világháború között elvégzett 13,5 hektáros tarvágás eredményeként jött létre. Ennek töredék területén a mostani 3 hektáros fakitermelést azért kellett végrehajtani, mert a kőrisek hajtáspusztulását okozó gombabetegség jelent meg az állomány ezen részében. De ezt a kitermelést követően jelentős területen megmarad a közel 100 éve végrehajtott tarvágás után felnőtt erdő. A Gemenc Zrt. ebben az esetben is az illetékes természetvédelmi hatóság engedélyével végezte fakitermelési munkálatait. Az itt érvényben lévő erdőtervek megalapozása érdekében kétéves tárgyalási folyamat részeként a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal közösen állapítottuk meg a természetvédelmi kezelési feladatokat és fakitermelési lehetőségeket. A civil szervezetek és aktivisták közreműködésére is lehetőség volt az erdőtervezés folyamatában, mely lehetőséggel tudomásunk szerint az érintettek nem éltek. A 2023-ban lezárt erdőtervi eljárást követően az erdők egészségi állapota a kőrispusztulástól függetlenül is jelentősen romlott a 2024. és 2025. évi aszályos időszakok miatt.
A jelenlegi erdőkezelési lehetőségek megértéséhez ismerni kell azt a történelmi tényt, hogy 1945-ig a Kalocsai Érsekség a puhafás erdőket 30-40 éves, míg a keményfásokat 50-60 éves korukban termelte ki, így nem is volt arra lehetőség, hogy idősebb erdőállományok létrejöjjenek. Megkerülhetetlen történelmi tény az is, hogy a 19. századi folyamszabályozás megkezdése előtt, a mostani Gemenci erdőnek csak mintegy 30%-án állt erdőállomány, ezek az úgynevezett galériaerdők voltak a medrek mentén. Mindezt a korabeli érsekségi és katonai felmérési térképek bizonyítják. A mostani erdők javát az 1870-es évektől kezdődően mesterségesen telepítették például a lecsapolás utáni rétek, korábbi mezőgazdasági területek helyére.
Az idegenhonos, ültetvényszerű erdők kezelésében elfogadott forma a tarvágás. Segítségével a nemesnyár, nemesfűz, fekete dió erdők helyén őshonos állományokat hozunk létre. 2001-2026 között a Duna-Dráva Nemzeti Park gemenci területein mintegy 1800 hektárral, vagyis 50%-al csökkent a nemes nyarasok-nemes fűzesek-fekete diósok területe, amelyek helyére őshonos fafajú – kocsányos tölgy, magyar kőris, hazai nyár – elegyes erdőket ültettünk.
Ezekre a közös eredményekre büszkék vagyunk, irányadónak tekintjük őket az erdőkezelés jelene és jövője szempontjából.
Az erdőlátogatási tilalom kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy az erdő látogatóinak biztonsága, a gímszarvas állomány időszakos nyugalma, valamint a vaddisznók utódnevelési időszakának kockázatai miatt évtizedek óta korlátozza ilyenkor a Gemenc Zrt. az erdő látogatását. Az erdőlátogatási tilalom nem vonatkozik az ökoturisztikai szempontból jelentős látogatottságú területekre, turistautakra. Ezen területekről, objektumokról a Társaság hivatalos honlapján és a Gemenc Zrt. Ökoturisztikai Központ Facebook-oldalán találhatók meg a részletes információk.
forrás: Gemenc Zrt.
