A hazai fűrészipari és falemezipari feldolgozók a működési stabilitásuk, az ellátásbiztonságuk támogatása érdekében a FAGOSZ 68. FaKereskedelmi Konferenciáján, a Fafeldolgozók Petíciójában foglaltakat mintegy megerősítve, kiegészítve az alábbi szakmai javaslat-csomagot fogalmazták és küldték el az élő környezetért felelős miniszternek.
Gajdos László részére
miniszter
Élő Környezetért Felelős Minisztérium
Tisztelt Miniszter Úr!
A 2026. szeptember 30-án lejárt moratóriummal új szakasz kezdődött az erdőgazdálkodás szabályozásában. A kormányzati bejelentések szerint a magas ökológiai értékű, őshonos erdők védelme kiemelt marad, más területeken pedig a fenntartható gazdálkodás feltételei alakulnak ki. Az új rendszernek azonban nemcsak természetvédelmi és erdészeti, hanem gazdasági, foglalkoztatási, energetikai és vidékfejlesztési következményei is vannak.
A természetvédelem, a klímaadaptáció és a biodiverzitás megőrzése nem állítható szembe a felelős erdőgazdálkodással és a hazai faanyagellátással: olyan kiszámítható rendszerre van szükség, amely mindezeket együtt szolgálja.
1. Faanyagellátás és faipar
A fűrészüzemek, a lemez- és lapgyártás, a bútor- és csomagolóanyag-ipar folyamatos alapanyagellátást igényel. A korlátozások nem szüntetik meg az igényt, a kiesést importból vagy más alapanyagból kell pótolni, ami növeli a költségeket és a külföldi függést. Az erdőgazdálkodás adja a faipar alapanyagát, a faipar pedig a piacot és a hátteret az erdőgazdálkodásnak, ezért a stratégiát a termelés és a feldolgozói kapacitások együttes vizsgálatával kell kialakítani.
- Hazai fafeldolgozói kapacitás és alapanyag-felhasználás: ~ 3 000 000 m³/év
- iparági árbevétel (TEÁOR 16): 490 601 189 ezer Ft (KSH)
A hazai faipar alapanyag ellátásának kiszámíthatósága érdekében szükséges a fenntartható módon kitermelhető iparifa mennyiségének és a belföldi feldolgozók fafajonkénti, választékonkénti igényének összehangolt, előzetes felmérése. Kiemelt nemzetgazdasági érdek, hogy a magyar erdőkből származó értékes, különösen nemes lombos fűrészrönk lehetőség szerint Magyarországon, magas hozzáadott értékű termékek előállítása során hasznosuljon, és ne feldolgozatlanul hagyja el az országot. Kérjük a hazai faanyag-értékesítési gyakorlat olyan felülvizsgálatát, amely az áron túl figyelembe veszi a vevők magyarországi feldolgozási mélységét, fokát, a hozzáadott érték-teremtését, foglalkoztatási és beruházási teljesítményét is. A hosszabb távra tervezhető alapanyag-szerződések elősegíthetik a hazai kapacitások fenntartását és a munkahelyek megőrzését.
2. Vidéki foglalkoztatás
Az erdőgazdaságoktól és szolgáltatóktól a fakitermelőkön, szállítókon és feldolgozókon át a késztermékgyártásig becslések szerint 100–105 ezer ember megélhetése kapcsolódik az ágazathoz, a teljes értékláncban, fontos szerepet tölt be számos vidéki tájegységben, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, ezek a munkahelyek nehezen helyettesíthetők. A lehetőségek tartós vagy kiszámíthatatlan szűkülése árbevétel-csökkenést, bizonytalan foglalkoztatást és kihasználatlan gépparkot okozhat. Ezért előre jelezhető szabályozás, átmeneti idő és gazdasági hatásvizsgálat kell.
- vállalkozások száma: ~ 6–7000 db
- A becslés forrása: KSH, Nemzeti Cégtár, Opten
3.Állami erdőgazdaságok finanszírozása
Az erdőgazdaságok gazdasági, természetvédelmi, és közjóléti feladatokat látnak el, finanszírozásukban a faértékesítés bevétele is szerepet játszik. Ha a gazdálkodási lehetőségek szűkülnek, az egyéb feladatok viszont maradnak, illetve tovább bővülnek, a finanszírozási egyensúly megbomolhat. Rendezni kell a természetvédelmi célok többletköltségeit és bevételkiesését, mert a természetvédelmi közérdek nem alapulhat kizárólag az erdőgazdaságok mozgásterének szűkítésén.
4. Energetikai és szociális következmények
A faalapú energiahasznosításnak három, egymástól eltérő célú és gazdasági viszonyú területe van, ezért ezeket nem indokolt egységesen kezelni.
- Lakossági tűzifa. Különösen a vidéki, alacsonyabb jövedelmű, gázhálózattal korlátozottan ellátott térségekben sok háztartásnak ez az elsődleges fűtési mód.
- Fűtőművek (lakossági hőszolgáltatás). Ezek a távhőrendszereken keresztül biztosítják a lakosság fűtését és melegvíz-ellátását, magas hatásfokkal, alacsony környezetterhelés mellett. Kiesésük szociális problémát okozna: a lakosság a hőellátást rövid távon nem tudja más forrásból pótolni, a fűtési költség pedig a rászoruló háztartásokat terheli leginkább.
- Villamosenergia-termelő erőművek. Ezek más, szintén a hazai energiaellátás biztonságát és a hosszú távú szerződéses kötelezettségeket érintő kérdéseket vetnek fel, amelyek a hőellátástól eltérő szempontok szerint és időtávon kezelhetők.
Ezért kérjük, hogy a faanyag-felhasználás átalakítását a három terület szerint differenciálva vizsgálják. Az elsődleges szempont a lakossági ellátás, a tűzifa és a hőszolgáltatás folyamatosságának biztosítása legyen. Vizsgálni kell azt is, honnan, milyen költséggel és mikorra biztosítható a faanyag, mert a szociális tűzifa-programok, az árak és a logisztika is érintettek. Az átállás ütemezésénél és a helyettesítő megoldások (pl. alternatív hőforrások) kidolgozásánál pedig a lakossági hőszolgáltatást kell előtérbe helyezni.
5. Magánerdő-gazdálkodás
Több tízezer tulajdonos érintett, számukra az erdő vagyontárgy és gazdasági erőforrás is. A védett vagy Natura 2000 korlátozások rájuk is hatnak, ezért a hatásokat a tulajdonosi kör egészére kell értékelni. A magánerdők bevonása nem automatikus megoldás: az elaprózottság, a megközelíthetőség, a termőhely és a természetvédelmi előírások együtt határozzák meg az elérhető mennyiséget. Alapfeltétel a kiszámítható szabályozás, a szakmai támogatás és az arányos természetvédelmi érvényesítés.
- Tulajdonosok száma: kb. 500 000 fő
- terület: 896 267 ha
- éves kitermelés: ~ 3 000 000 m³
6. Import, hozzáadott érték, iparstratégia
A hazai termelés tartós visszaesése növeli az importot, a külkereskedelmi kitettséget és az ellátási láncok sérülékenységét. A faanyag nem mindenütt helyettesíthető, és a helyettesítés következményei külön vizsgálatot igényelnek. A nem védett és nem Natura 2000 erdők nem mozgósíthatók korlátlanul: arányuk, elhelyezkedésük, fafajösszetételük és fatermőképességük térségenként eltér, ezért nem feltételezhető, hogy a kieső mennyiség mindig gazdaságosan és ökológiailag megfelelően pótolható. A természetvédelmi érték egyébként sem csak a védettségtől függ, mert a nem védett erdők is jelentősek lehetnek biodiverzitási, talaj- és vízvédelmi, illetve klímaadaptációs szempontból, és ezt a döntéseknél figyelembe kell venni.
Nemzetgazdasági érdek, hogy a hazai faanyag minél nagyobb arányban belföldön, magasabb hozzáadott értékű termékekké (építőipari elemekké, bútorrá, csomagolóanyaggá, stb.) váljon, ezért erősíteni kell a feldolgozókapacitásokat. A tartós visszaesés kapacitásleépítéssel, visszafogott beruházással és az értéklánc külföldre településével járhat, az elvesztett kapacitás és tudás újjáépítése pedig idő- és tőkeigényes.
A leírtakra tekintettel indokolt a Nemzeti Faipari Stratégia és Cselekvési Terv meglévő szakmai előkészítő munkáinak felhasználásával, az erdőgazdálkodók, a hazai fafeldolgozók és szakmai érdekképviseleteik bevonásával a stratégia érdemi egyeztetése, véglegesítése és kormányzati szintű elfogadása. A stratégia végrehajtását határidőkhöz, felelősökhöz és mérhető célokhoz rendelt intézkedési terv alapozza meg, különös tekintettel a fenntartható alapanyag ellátásra, a nemes lombos faanyag belföldi tovább feldolgozására, a magas hozzáadott értékű termelés ösztönzésére, a beruházásokra és a vidéki foglalkoztatás megőrzésére.
7. Erdőegészség és klímaadaptáció
Az aszály, a hőstressz, a biotikus károk és a romló termőhelyi feltételek értékvesztést, pusztulást és szerkezetátalakulást okozhatnak, amire nem elég a kitermelési lehetőségek szűkítésével válaszolni. Szükséges az állományok folyamatos értékelése, az indokolt egészségügyi és értékmentő beavatkozások lehetősége, valamint a klímaadaptív felújítások és fafajcserék finanszírozása. Az értékmentő kitermelés bevétele megfelelő szabályozás és garanciák mellett ezeket szolgálhatja. A cél nem a kitermelés általános növelése, hanem az, hogy az indokolt beavatkozások ne maradjanak el gazdasági vagy szabályozási akadályok miatt.
A megfelelő kezelés a természetességi állapot, a fafajösszetétel, a termőhely, a vízellátottság és a természetvédelmi célok szerint erdőnként eltér, ezért a korlátozásokat területi és állományszintű differenciálással kell meghatározni. A természetvédelem és a klímaadaptív gazdálkodás jó tervezéssel egymást kiegészítő célok.
8. Végrehajtás és hatásvizsgálat
A bejelentett célok és a gyakorlat kapcsolatának átláthatónak, ellenőrizhetőnek és kiszámíthatónak kell lennie.
Kérjük:
- a felülvizsgált erdőterületek és az új kezelési kategóriák nyilvános, szakmailag értelmezhető bemutatását;
- a magas ökológiai értékű erdők konkrét védelmi garanciáit, valamint a tarvágási korlátozások jogi és végrehajtási feltételeinek és a fenntartható gazdálkodású területek szakmai követelményeinek egyértelmű rögzítését;
- a faanyagtermelés, az ipari alapanyagellátás és a tűzifaellátás várható alakulásának számszerűsítését;
- az állami erdőgazdaságok természetvédelmi többletköltségei finanszírozásának, valamint az erdőegészségi, klímaadaptációs és erdőfelújítási források biztosításának rendezését;
- az erdészeti, faipari, természetvédelmi és gazdasági szakmai szervezetek érdemi bevonását;
- az intézkedések hatását a vidéki munkerő-megtartásra.
A hatásvizsgálatnak ki kell terjednie a foglalkoztatási, vállalkozási, külkereskedelmi és beruházási következményekre. A természetvédelmi célokat nem csak általános korlátozásokkal, hanem célzott, ellenőrizhető és megfelelően finanszírozott intézkedésekkel kell megvalósítani.
Záró gondolatok
A magyar erdők nemzeti értéket képviselnek, megőrzésük közös felelősségünk. A felelős erdőgazdálkodás, a hazai faanyagellátás, a vidéki foglalkoztatás és a faipar működőképessége szintén közérdek, és az erdők fenntartásának, megújításának és a klímaalkalmazkodásnak is feltétele. Kérjük Miniszter Urat, hogy az új rendszer kialakításakor biztosítsa a gazdasági és társadalmi következmények átfogó vizsgálatát, a kiszámítható szabályozási környezetet és a szakmai szervezetek érdemi részvételét. A természetvédelem és az erdőalapú gazdaság nem egymást kizáró célok, összehangolásukhoz következetes, átlátható és szakmailag megalapozott döntések kellenek.
Tisztelettel:
a 2026. október 15-i FAGOSZ Fakonferencia résztvevői
