Annak ellenére, hogy mind a társadalmi közvélemény, mind az EU politikái az ökoszisztéma-szolgáltatások sokrétűségét előtérbe helyező erdőgazdálkodást támogatják, a faanyag-termelésen kívüli bevételek továbbra is korlátozottak. Célzott beavatkozások nélkül ez az egyensúlytalanság továbbra is fennmaradhat.
Az erdők számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, amelyek általában három kategóriába sorolhatók:
- Ellátás – természeti erőforrások biztosítása, például fa (pl. építőanyagként vagy tüzelőanyagként), élelmiszer (pl. vadhús vagy gyümölcs) és egyéb termékek (pl. nem fa építőanyagok).
- Szabályozás – a környezeti feltételek és folyamatok, például a víz áramlása, a levegő minősége, a légköri szén-dioxid-tartalom és a tápanyagok újrahasznosítása szabályozása.
- Kulturális – egyéni vagy társadalmi előnyök biztosítása, például rekreációs és oktatási lehetőségek, szellemi és kulturális értékek, egészségügyi és érzelmi támogatás.
Történelmileg az európai erdőket ellátási szolgáltatásaik, különösen a faellátás miatt értékelték. Számos uniós politikai eszköz azonban hangsúlyozza a szabályozó és kulturális szolgáltatások fontosságát. Ide tartozik az EU zöld megállapodása, amely a szabályozó szolgáltatások fejlesztését szorgalmazza; az erdőstratégia, amely kiemeli az éghajlat és a biológiai sokféleség szabályozó szolgáltatásainak fontosságát; a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia, amely szintén kiemeli a szabályozó szolgáltatásokat; valamint az európai környezetvédelmi gazdasági számlákról szóló 2024/2034 rendelet, amely előírja a tagállamok számára, hogy évente jelentést tegyenek az erdőállományokról és azok változásairól. Ezen túlmenően a természeti kreditek ütemterve (amelyet 2025 júliusában indítottak el) ösztönözni kívánja a magánbefektetéseket a természet védelmét és megőrzését célzó intézkedésekbe, jutalmazva a természetre pozitív hatással bíró tevékenységeket.
Bár ezek a fejlemények tükrözik a háromféle ökoszisztéma-szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos növekvő aggodalmakat, az EU erdeit továbbra is elsősorban faanyag-termelés céljából kezelik, és a nagy léptékben gyűjtött adatok továbbra is a ellátási szolgáltatásokra koncentrálnak. Sok európai erdő magántulajdonban van és nyereségérdekből kezelik, míg a többféle szolgáltatást nyújtó állami erdők gyakran a jövedelemtermelést tűzik ki célul. A különböző ökoszisztéma-szolgáltatásokból származó jövedelemtermelő potenciál ezért fontos tényező az erdők kezelésének meghatározásában.
Ez a tanulmány, amelyet az EU Horizont 2020 és a Horizont Európa programok finanszíroznak a SINCERE, NOBEL, ForestValue2 és CLEARINGHOUSE projektek keretében, az EU-szerte található erdőkben a három ökoszisztéma-szolgáltatás típusából származó jövedelmet és jövedelmezőséget vizsgálja.
A kutatók felméréseket és gépi tanulást kombináltak az ökoszisztéma-szolgáltatások csoportonkénti erdőjövedelmének értékeléséhez. Kiindulási pontként először online felmérést végeztek az erdőtulajdonosok és -gazdálkodók körében, amelyet az európai erdőgazdálkodási szövetségek útján terjesztettek. A válaszadók feltüntették erdőjük helyét egy térképen, és egy csúszkás skálát (0–1-es értékelésnek megfelelően) használtak, hogy minden szolgáltatástípusra becsüljék:
- A jövedelmüknek a szolgáltatástípus által biztosított arányát (a „nincs” és az „összes” között).
- Az elmúlt 20 évben nőtt vagy csökkent-e ez a jövedelemszint (a „jelentősen csökkent” és a „jelentősen nőtt” közötti skálán).
- Az egyes szolgáltatástípusok jövedelmezősége – a kapcsolódó költségeket figyelembe véve (a „egyáltalán nem” és a „rendkívül jövedelmező” közötti skálán).
A felmérés során 27 országból 516 használható válasz érkezett. Ezzel párhuzamosan a kutatók összeállítottak egy kontinensszintű földrajzi adatbázist az erdők jellemzőiről, mint például az esőzések, a szén-dioxid-tárolás, a fafajok összetétele, a városoktól való távolság és a Natura 2000 (az EU valamennyi tagállamában kiterjedő védett területek hálózata) szerinti státusz. Ezután kifejlesztettek egy mélytanuló számítógépes modellt, amely a felmérés válaszai alapján jövedelem- és jövedelmezőségi pontszámokat rendelt a térképen szereplő összes erdőterülethez, és a ismert erdőhelyekből extrapolálva másokra is kiterjesztette azokat a földrajzi közelség és a jellemzők hasonlósága alapján.
Az eredmények azt mutatják, hogy az egész kontinensen az ellátási szolgáltatások járulnak hozzá a legnagyobb mértékben az erdők jövedelméhez. Ez a válaszadók több mint 80%-ára igaz volt, míg a szabályozó és kulturális szolgáltatások mindegyike az erdők jövedelmének kevesebb mint 20%-át adta. A jövedelmezőség tekintetében a válaszadók a ellátási szolgáltatásokat rangsorolták a legmagasabbra, ezt követték a szabályozó szolgáltatások, végül pedig a kulturális szolgáltatások. Azonban a társadalom által ezeknek a szolgáltatásoknak tulajdonított fontosság tekintetében a kép megfordult: a legtöbb erdőtulajdonos/erdőgazdálkodó a kulturális és szabályozó szolgáltatások iránti közigény növekedéséről számolt be, míg az ellátási szolgáltatások (pl. fa, vadászat) iránti igény csökkenéséről. A kutatók szerint ez komoly kihívást jelent az európai erdőgazdálkodás számára; a jövőben jelentős eltérés lehet a társadalmi igény és a szolgáltatásokból származó jövedelem között, és a kínálat nem fogja tudni kielégíteni a keresletet.
A kutatók két különböző erdőgazdálkodási profilt azonosítottak a kontinensen. Ezek a faipari célú gazdálkodás, amely magas jövedelmet és jövedelmezőséget biztosít az ellátási szolgáltatásokból, és amely inkább a tűlevelű erdőkben, valamint Közép-, Észak- és Északkelet-Európában jellemző; valamint a többszolgáltatású gazdálkodás, amely inkább a lombos erdőkben jellemző, ahol az ellátás alacsonyabb jövedelmi és jövedelmezőségi arányt képvisel, Nyugat-, Dél- és Délkelet-Európában, valamint a városok közelében és a Natura 2000 területeken. Az eredmények azt is mutatják, hogy a szabályozó és kulturális szolgáltatások az állami erdőkben magasabb jövedelemrészesedést és jövedelmezőséget biztosítanak, mint a magántulajdonban lévő erdőkben.
A politikai szándékok és a társadalmi elvárások ellenére a kutatók arról számolnak be, hogy az elmúlt 20 évben a szabályozó és kulturális szolgáltatásokból származó jövedelem összességében alig vagy egyáltalán nem nőtt. Véleményük szerint ez azt bizonyítja, hogy hatékonyabb szabályozási és intézményi reformokra van szükség a nem ellátási szolgáltatásokból származó pénzügyi előnyök növelése érdekében. Kiemelték Horvátország és Szerbia esetét, amelyek a szabályozó és kulturális szolgáltatásokból származó jövedelem legmagasabb szintjét jelentették, és mindkét ország erős adó- vagy támogatásalapú ösztönzőket hozott létre.
A kutatók elismerik, hogy nem minden erdőt a jövedelmezőség maximalizálása érdekében kezelnek. Mivel azonban a pénzügyi korlátok számos gazdálkodási döntés fontos tényezői, azt javasolják, hogy a nem ellátási szolgáltatásokból származó jövedelemkorlátozások kezelése nélkül a társadalmi és politikai ambíciók ezen a területen továbbra is kihívást jelentenek.
Az eredmények rávilágítanak arra, hogy olyan politikára van szükség, amely figyelembe veszi és ösztönzi a faellátáson kívüli ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ahhoz, hogy hatékony politikákat lehessen kidolgozni ezen a területen, a mechanizmusoknak egyidejűleg kell egyensúlyt teremteniük az európai térbeli különbségek, az erdőtulajdonosok ökoszisztéma-ellátási szolgáltatások nyújtására irányuló gazdasági ösztönzői és a szabályozó és kulturális ökoszisztéma-szolgáltatások iránti társadalmi igény között. Bár az ökoszisztéma-szolgáltatásokért fizetett díjakat javasolták ennek elérésére szolgáló mechanizmusként, a jövőbeli uniós erdőpolitika szélesebb körű és sokszínűbb eszközök kombinációját igényli majd annak biztosítására, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások kínálata kielégítse a kontinens egészén jelentkező keresletet. Ebben az összefüggésben olyan eszközök, mint a fent említett Nature Credits Roadmap (Természetvédelmi kreditek ütemterve) – amelynek célja egy olyan szilárd keret létrehozása, amely az egész EU-ban jutalmazza a természetre pozitív hatással bíró intézkedéseket és gyakorlatokat – fontos szerepet játszanak.
forrás: Európai Bizottság
