Az erdőgazdálkodás gyakran kerül kritikák kereszttüzébe a közösségi médiában. Egy fotón látható keréknyom vagy fakitermelés után készült kép sokakban azt az érzést kelti, hogy az erdőt „tönkreteszik”. A valóság azonban jóval összetettebb.
A modern erdőgazdálkodás egyik fontos célja éppen az, hogy a fakitermelés hatását a lehető legkisebbre csökkentse. Ennek egyik módszere az úgynevezett Reduced Impact Logging (RIL), vagyis csökkentett hatású fakitermelés.
A RIL nem egyetlen gépet vagy technológiát jelent, hanem egy szemléletet. A lényege, hogy a fakitermelést nem rögtönzésszerűen, hanem előre megtervezett mérnöki folyamatként végzik, amelynek célja a talaj, a visszamaradó erdőállomány és az élőhelyek védelme.
A munka már jóval a fakivágás előtt elkezdődik. Az erdészek felmérik a területet: hol vannak a kitermelendő fák, milyen a domborzat, merre lehet a gépekkel közlekedni, hol vannak érzékeny talajok vagy vízfolyások. Ma már ehhez gyakran GPS-es felmérést, digitális térképezést vagy akár drónfelvételeket is használnak. Ez alapján készül el a fakitermelés terve.
Az egyik legfontosabb elem a közelítőnyomok tudatos kijelölése. A gépek nem mozognak össze-vissza az erdőben, hanem előre kijelölt sávokon haladnak. Így a gépmozgás egy szűk területre koncentrálódik, miközben az erdő nagy része érintetlen marad. A nyomokat úgy tervezik meg, hogy stabil talajon haladjanak és minél kevesebb fát érintsenek.
A fakidöntés iránya sem véletlen. A modern fakitermelésben irányított fakidöntést alkalmaznak. A fa kidöntésének irányát úgy határozzák meg, hogy az a közelítőnyom felé essen, és ne okozzon felesleges sérüléseket a környező állományban. Ez jelentősen csökkenti a károsodást.
A talaj védelmét technológiai megoldások is segítik. A modern erdészeti gépek széles abroncsokkal vagy speciális futóművekkel dolgoznak, amelyek csökkentik a talajra jutó nyomást. A közelítőnyomokon gyakran gallyszőnyeget alakítanak ki: a levágott ágakat a keréknyomokba terítik, így a gépek egy természetes „párnán” haladnak. Ez jelentősen mérsékli a talajtömörödést.
A fakitermelés időzítése is fontos. Nedves talajon sokkal könnyebben alakulnak ki mély nyomok, ezért a munkát gyakran szárazabb időszakokra vagy fagyott talajra időzítik. A fakitermelés után pedig a területet ellenőrzik, és szükség esetén rendezik a vízelvezetést vagy a közelítőnyomokat.
Gyakran éppen a keréknyomok váltanak ki kritikát. Fontos azonban megérteni, hogy ezek a nyomok nem a véletlen művei, hanem a tudatos erdőgazdálkodás részei. A gépek mozgását egy szűk sávba terelik, így az erdő területének döntő része érintetlen marad. Egy ekkora térben, mint az erdő, egy-egy keréknyom bőven elfér – különösen akkor, ha ezzel a teljes állomány nagy részét meg lehet óvni.
A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a jól megtervezett fakitermelési rendszerek jelentősen csökkentik a talajkárosodást és az állománysérülést. Az európai erdőkben különösen a harvester–forwarder (cut-to-length) rendszer és az előre tervezett közelítőnyom-hálózat bizonyult hatékonynak. A vizsgálatok szerint a gallyszőnyeg alkalmazása és a gépmozgás koncentrálása akár 30–50 %-kal is csökkentheti a talajtömörödést, miközben a visszamaradó fák sérülése is jelentősen mérséklődik.
Az erdőgazdálkodás célja nem az erdő „kihasználása”, hanem annak hosszú távú fenntartása. A modern módszerek éppen azért születnek, hogy az erdő egyszerre maradhasson élő ökoszisztéma, természetes élőhely és megújuló erőforrás.
További szakirodalom
Picchio, R. et al. (2020) – Environmental impact of forest harvesting operations in European forests
https://link.springer.com/article/10.1007/s40725-020-00113-8
Putz, F. E. et al. (2008) – Reduced-impact logging: Challenges and opportunities
https://www.sciencedirect.com/…/abs/pii/S0378112708002892
FAO – Model Code of Forest Harvesting Practice
https://www.fao.org/4/j4290e/j4290e.pdf
forrás: Erdőfeltárás
