Az Erdőfeltárás oldal ismét egy nagyon aktuális erdészeti témát dolgozott (tárt) fel -> ahogy már megszokhattuk: nagyszerűen. A szinte még füstölgő, komoly tűzkárokat szenvedett (=leégett) Gironde megye erdőségeinek (kb. 42 000 hektár) mielőbbi kárfelszámolásáról, a klímaváltozáshoz is igazodó, lehetséges felújításával kapcsolatos kérdéskört bemutató francia újságcikk szemlézésével.
A leégett erdő helyére nem egyszerűen új erdőt kell ültetni
A Franciaország délnyugati részén, Gironde megyében pusztító 2026. júliusi erdőtűz után már nemcsak a károk nagyságáról folyik a vita. Az alapvető kérdés az lett, hogy miként lehet úgy helyreállítani a Landes de Gascogne erdőtömbjét, hogy az egyszerre maradjon gazdaságilag működőképes, alkalmazkodjon a változó éghajlathoz, és a következő rendkívüli tűzesemény idején védhetőbb legyen.
A Le Monde helyszíni riportja alapján azonban nincs egyetlen egyszerű megoldás. A tűz nemcsak erdőállományokat pusztított el, hanem egyszerre tárta fel az erdőgazdálkodás, a faipar, az önkormányzati finanszírozás, a birtokszerkezet, a tűzvédelem és a közigazgatás egymással összefüggő problémáit.
Ötmillió tonna faanyagot kell gyorsan megmenteni
A tűz mintegy 42 000 hektár erdőt érintett. A fák jelentős részénél elsősorban a kéreg sérült meg, ezért a faanyag egy része még hasznosítható, de csak akkor, ha gyorsan kitermelik, feldolgozzák és elszállítják. A térségben mintegy ötmillió tonna faanyag jelenhet meg rövid idő alatt a piacon, miközben a tengerifenyő (FATÁJ megjegyzés: gyakoribb nevén parti fenyőre) a károsodás után gyorsan kékülhet a gombafertőzés következtében. A piaci túlkínálat miatt több mint 20 százalékos áreséstől tartanak.
Ez az erdőfeltárás szempontjából nem mellékes részlet. A károsodott állományok gyors megközelíthetősége, a kitermelőgépek mozgása, a rakodóhelyek kapacitása, a tehergépkocsik fordulási lehetősége és az erdészeti utak teherbírása közvetlenül meghatározza, hogy mennyi faanyag menthető meg gazdaságosan.
A feltáróhálózat tehát nemcsak a tűzoltás közben, hanem a káreseményt követő rendkívüli fakitermelés és szállítás során is stratégiai infrastruktúra.
Az önkormányzatok másfél évtizedes bevétele is elégett
A tűz az önkormányzati erdőket különösen súlyosan érintette. Le Porge településen mintegy 8000 hektár községi erdő égett le. A polgármester szerint ezzel az önkormányzat a következő 15 év erdőből származó bevételét veszítette el. Más településeken az éves bevételek harmada vagy akár fele kerülhet veszélybe.
Az erdő ebben a térségben nem pusztán táji elem vagy természetvédelmi érték, hanem települési vagyon, foglalkoztatási háttér és a helyi közszolgáltatások egyik pénzügyi alapja. Egy erdőtűz ezért hosszú időre átírhatja az önkormányzatok gazdálkodását is.
Nemcsak az erdőtulajdonos, hanem egy teljes gazdasági ágazat került veszélybe
A Landes de Gascogne egymillió hektáros erdőtömbjében körülbelül 100 000 erdőtulajdonos osztozik. A néhány hektáros családi birtokok mellett nagy magánerdők, vállalati tulajdonok, erdészeti társulások, állami és önkormányzati erdők is megtalálhatók.
A térség faipara mintegy 60 000 embernek ad munkát. A tengerifenyőre papírgyárak, fűrészüzemek, raklap-, parketta- és egyéb faipari üzemek egész hálózata épült. A tűz ezért nem csupán a faállományt károsította, hanem az erdészeti vállalkozók, fuvarozók és feldolgozóüzemek jövőjét is bizonytalanná tette.
A fenyő maradhat – de az erdő működését át kell alakítani
A riport egyik fontos megállapítása, hogy a tengerifenyő teljes leváltását a helyi szakemberek nem tartják reálisnak. A fafaj jól alkalmazkodik a Landes homokos, savanyú és tápanyagszegény termőhelyeihez, és erre épül a térség faipari gazdasága. A legnagyobb francia erdészeti szövetkezet vezetője szerint a térségből nem lehet egyszerűen lombos erdőt létrehozni.
Ez nem jelenti azt, hogy mindent változatlanul kell visszaállítani. Kutatási programok indultak elegyes állományok vizsgálatára, miközben egyre többen sürgetik a térbeli szerkezet, a tűzpászták, a feltárónyomok és az erdőkezelés átalakítását.
A szakmai kérdés tehát nem pusztán az, hogy fenyő vagy lombos fafaj, hanem az, hogy milyen állományszerkezet, területi mozaik, kezelési rendszer és infrastruktúra mellett tartható fenn a tengerifenyőre épülő gazdaság.
Egy összefüggő „zöld tenger” védhetetlen lehet
A helyi tűzvédelmi szervezet vezetője szerint a levegőből nézve az erdő egyes részei szinte megszakítás nélküli zöld tengert alkotnak. Kevés a megfelelően kialakított feltárónyom és a széles, folyamatosan karbantartott tűzpászta. Javaslata szerint körülbelül 3000 hektáros erdőtömböket kellene legalább 100 méter széles, csupasz talajfelszínű, fenntartott tűzpásztákkal körülhatárolni.
Ennek azonban területigénye és jelentős gazdasági költsége van. A tűzpászta helyén nem termelhető faanyag, ezért az egyes tulajdonosok vesztesége nem azonos. A cikkben ezért felmerül a földrészletek cseréje, a tulajdonosok közötti kockázatmegosztás és a kieső bevételek kompenzációja is.
Ez fontos műszaki és birtokrendezési tanulság: a térségi tűzvédelmi hálózat nem alakítható ki kizárólag az egyes erdőrészletek szintjén. Az úthálózatot, a tűzpásztákat és a beavatkozási területeket nagyobb, több tulajdonost érintő rendszerként kell megtervezni.
A tűzpászta önmagában nem állítja meg a megatüzet
A cikk egyik legfontosabb, óvatosságra intő tapasztalata Michel Robert erdőtulajdonos esete. Birtokán 50–80 méter széles, szabályosan kialakított tűzpászták tagolták az állományt. Ezek komoly termelési területkiesést jelentettek, mégis csak körülbelül a tűzpászták negyede tudta ténylegesen megállítani a tüzet. A lángok több helyen átugrották a teljesen megfelelően kialakított sávokat.
A tulajdonos következtetése egyértelmű volt: a tűzpászta aktív tűzoltóerők nélkül önmagában kevés. A műszaki infrastruktúra csak akkor működik, ha megfelelő számú ember, jármű, víz és gyors beavatkozási kapacitás kapcsolódik hozzá.
Az erdőfeltáró út tehát nem önmagában védelmi létesítmény. Értékét az adja, hogy lehetővé teszi a gyors felderítést, a tűzoltóegységek mozgását, a vízszállítást, az oltási vonalak kialakítását és szükség esetén a lakosság kimenekítését.
Több településen a helyiek saját gépeikkel védekeztek
Le Temple településen a lakosok, gazdálkodók és erdészek részben saját tartálykocsikkal, traktorokkal és tömlőkkel védekeztek. Beszámolójuk szerint a legkritikusabb időszakban kevés hivatásos tűzoltót láttak, ezért a település központjában saját erőből hoztak létre egy védett „buborékot”. (Le Monde.fr)
Ez a tapasztalat rámutat arra, hogy egy nagy kiterjedésű erdőtűznél a központi erők kapacitása korlátozott lehet. Emiatt a helyi erdészeti vállalkozók gépei, a gazdálkodók vízszállító eszközei és a területet ismerő szakemberek a védekezési rendszer tényleges részeivé válhatnak.
Ehhez azonban előre meghatározott együttműködés, irányítás, kommunikáció, beavatkozási útvonal és biztonsági szabályozás szükséges.
A tűzvédelem vízgazdálkodási kérdés is
A cikk bemutat egy mélyebb vízkivételi terv körüli helyi konfliktust is. A tervek szerint évente tízmillió köbméter vizet emelnének ki mintegy 200 méteres mélységből, majd Bordeaux térségébe szállítanák. Egy helyi erdőtulajdonos és mérnök attól tart, hogy a vízkivétel a sekélyebb víztartó rétegekre is hatással lehet, tovább fokozva a szárazodást és a tűzkockázatot. A kérdésben még szakértői vizsgálatok zajlanak, ezért ez nem lezárt tudományos megállapítás, hanem a cikkben bemutatott helyi szakmai aggodalom.
A felvetés ugyanakkor jól mutatja, hogy az erdőtűzveszélyt nem lehet kizárólag az állományon belül kezelni. A felszín alatti vízkészletek, a talajnedvesség, a térségi vízhasználat és az urbanizáció egyaránt befolyásolhatja az erdő sérülékenységét.
Nem minden leégett területet telepítenek újra azonnal
A 2022-es, La Teste-de-Buch térségében pusztító tűz után az állami erdők jelentős részét természetes felújulásra hagyták. A hamuban megmaradt magok kicsíráztak, fiatal hajtások jelentek meg, bár fejlődésüket többek között a madarak károsítása is nehezítette. Négy évvel a tűz után a felújulás még alacsony, cserjeszerű állapotban volt.
Ez arra figyelmeztet, hogy a „helyreállítás” nem feltétlenül azonos a gyors mesterséges erdősítéssel. Egyes területeken a természetes folyamatok megfigyelése, máshol aktív állományalakítás, ismét máshol infrastruktúra-fejlesztés lehet indokolt.
Az emberi magatartás továbbra is alapvető kockázati tényező
Az erdészeti szolgálat munkatársai szerint a tüzek túlnyomó része közvetlenül vagy közvetve emberi eredetű. A lezárt erdőkbe behajtó vagy besétáló emberek, az eldobott cigarettacsikkek és az erdőben történő grillezés továbbra is visszatérő veszélyforrás. A riport egy szándékos gyújtogatási kísérletet is bemutatott, amely során benzinnel átitatott teniszlabdával próbálták újra meggyújtani a vegetációt.
A tűzvédelem ezért nem oldható meg kizárólag útépítéssel, tűzpásztákkal vagy fafajcserével. Szükség van korlátozásokra, ellenőrzésre, járőrözésre, lakossági tájékoztatásra és következetes szabályérvényesítésre is.
A helyiek szerint a reformokat a túlzott központosítás is akadályozza
A riportban több helyi vezető is arról beszél, hogy a központi közigazgatás nem hallgatja meg kellőképpen a helyi szereplőket. Szerintük a 2022-es tüzek után számos egyeztetés és értékelés történt, de kevés gyakorlati változás következett. Nem a jogszabályok megszüntetését kérik, hanem gyorsabb, rugalmasabb eljárásokat és nagyobb regionális döntési szabadságot.
A tűzvédelmi nyomvonalak, széles pászták, vízvételi pontok és birtokcserék kialakítása ugyanis földhasználati, tulajdonjogi, környezetvédelmi és finanszírozási döntéseket igényel. Ha ezek engedélyezése hosszadalmas, a műszakilag indokolt hálózat sem valósítható meg időben.
Mit jelent mindez az erdőfeltárás számára?
A francia tapasztalat legfontosabb tanulsága, hogy az erdőfeltárás nem szűkíthető le a faanyag-szállítás útjainak megtervezésére.
A jövő feltáróhálózatának egyszerre kell szolgálnia:
a mindennapi erdőgazdálkodást,
a tűzmegelőző kezeléseket,
a felderítést és járőrözést,
a tűzoltó járművek gyors és biztonságos mozgását,
a vízszállítást és a vízvételi pontok elérését,
a munkagépek beavatkozását,
a települések és lakott területek védelmét,
a károsodott faanyag gyors kitermelését,
valamint a tűz utáni helyreállítást.
A tűzpászták, az erdészeti utak, a fordulók, a kitérők, a rakodók és a vízvételi helyek nem egymástól független létesítmények. Egyetlen működő térségi rendszert kell alkotniuk, amelyet a birtokhatárokon túlmutatóan, a domborzat, a szélirányok, a vegetáció, a településszerkezet és a beavatkozási idők figyelembevételével kell megtervezni.
A francia tűz után nem egyszerűen az a kérdés, milyen fákat ültessenek vissza. A valódi kérdés az, hogy hogyan lehet egy egész erdőgazdálkodási és tűzvédelmi rendszert újratervezni úgy, hogy a következő tűznél ne ugyanazok a gyengeségek ismétlődjenek meg.
Ebben pedig az erdőfeltárás nem kiegészítő műszaki feladat, hanem a megelőzés, a beavatkozás és a helyreállítás egyik alapvető rendszereleme.
Forrás: Jean-Philippe Rémy: After wildfires, southwest France faces puzzle of rebuilding a “new forest”. Le Monde, 2026. augusztus 5. (Le Monde.fr)
forrás: Erdőfeltárás
