Olvasói levelet kapott a FATÁJ – több évtizede tartó munkánk során korábban is kaptunk számos észrevételt, javaslatot, ötletet, kérést. Ezt a levelet változtatás nélkül megosztjuk olvasóinkkal.
„Kedves Emberek!
Március 21-e, 2012 óta, az ENSZ által életre hívott Erdők Nemzetközi Napja. Hitem szerint az erdő maga az Élet. Addig van jelen a bolygónkon az ember, amíg van erdő. Az emberiség egyre nagyobb teret követel magának és egyre inkább próbálja függetleníteni magát a természet törvényei alól.
Ez nem lehetséges!
Az sem lehetséges, hogy ott, ahol az ember már beleavatkozott a folyamatokba, ahol élünk, ahol az élelmünket termesztjük, közben ősi, zavartalan természetes állapot legyen. Ezt az ősi állapotot Európában, így Magyarországon is csak kicsi területeken tudjuk megőrizni vagy újra létrehozni.
Igen létrehozni! A trianoni Magyarország területén 9% erdő maradt. A mai Magyarország területének több mint 20%-a erdő. Hogyan lehetséges ez?
Az erdészek fát ültettek, erdőket hoztak létre, termőhelyeket újítottak meg!
Az erdész lelki habitusa előrelátó gondolkodást takar. Előre tervez 40-80-120 évre, az unokáinak. Nem hangoskodik, hanem az erdő csendjében, ami természetesen sosem csend, akkurátusan dolgozik.
Mária Terézia 1769.évi erdőrendtartása óta szigorú szabályok közé szorított a magyar erdők gondozása. Mai erdőtörvényünk Európa, hanem a világ legszigorúbb törvénye! Az 1770. óta létező Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián, 1808. óta erdőmérnököket képeztek, amely akadémia Trianon után Sopronban folytatta a szakemberek képzését. Világelsőként! Jeles tudósok, szakemberek oktattak, írtak tanulmányokat, kutattak, és adták tovább a tudást az erdőről a következő generációnak. Ma is így van ez, már több mint 250 éve.
Ma a klímaváltozás a legnagyobb kihívás erdeink számára. Az erdésztársadalom már 30 éve látja ezt és keresi a lehetséges megoldásokat. Ám a természet törvényei, a matematika, a fizika, a biológia törvényei állandóak, nem lehet az ember mai trendjei szerint változtatni!
Egy fa, amíg megnő az sok-sok év, jó termőhely, hőmérséklet, vízellátottság. Természetesen az erdő önmagától is megújul, de akkor teljesen embermentesnek kell lennie. De mi emberek itt élünk, energiára, házra, bútorra, faanyagra van szükségünk! Tehát gazdálkodnunk kell, gondos gazdaként az erdővel. Ehhez szakemberekre és szigorú szabályozásra van szükség! Mindkettő adott!
És most érkeztem el oda, hogy miért is ragadtam tollat, azaz billentyűzetet?
Már jó ideje zavar, hogy egyes csoportok, emberek milyen hangnemben és stílusban írnak és ítélnek a közösségi média, az elektronikus és nyomtatott sajtó terein az erdész szakmáról!
Én erdészcsaládban nőttem fel, mai szóhasználattal természetközeli nevelést kaptam, fenntartható életvitelt, újrahasznosító mindennapokat élve. Persze ez nem volt más, mint a szüleim és a bennünket körülvevő közösség mintája!
Jómagam ugyan nem vagyok erdész, de a családunk 5 generációs erdész család. Ez nem szakma, ez életmód. Itt nem reggel 8-tól délután 5-ig szól a munkaidő, ugyan úgy, mint a mezőgazdaságban vagy az állattartásban, hanem ha dolog van, dolog van! Ez nem panasz, ezzel mindenki, aki ezekben a gazdasági szegmensekben dolgozik tisztában van és el is fogadta.
Szóval, engem rettenetesen bosszant, hogy akik ezeket a becsmérlő írásokat hangos szóval bedobják az emberek közé, azok az én becsülettel dolgozó, az életüket az erdőnek szentelő dédapámat, nagyapámat, apámat, testvéremet és fiamat is becsmérlik!
Amikor erdőirtást kiáltva közreadnak egy fényképet, amelyen egy fakitermelés egy pillanata látszik, az olyan mintha egy szívműtét első mozzanatát, amikor a szike a bőrbe vág, emberölés felkiáltással az ügyészségre küldenénk! Pedig mindkét pillanat után még sok szabályozott, sok tudást igénylő lépés következik, aminek a végén egy egészséges állapot lesz!
Nem lenne előbbre mutató a közös beszélgetés, akár vita, mint ez a másik elleni hergelés, sokszor alaptalanul. Tudom, hogy történnek hibák, hisz az ember hibázik, de a hiba javítható és tanulni lehet és kell belőle.
Azt sem értem, hogy milyen alapon kérdőjelezik meg az erdész szakmaiságát!
Persze, az orvos sem jól gyógyít, a kőműves nem jól rakja a falat, az óvónő sem jól óv, a tanár rosszul tanít és a közgazdász is rosszul számol! Ez a mai trend!
Én maradnék a tudás alapú értékes megbeszélés, vita talaján! Mindig!
Tisztelettel:
Takácsné Gyenes Ildikó
‘93.Faipari mérnök Sopron
édesanya, nagymama, feleség, testvér
Dömös község alpolgármestere ”
(A képi illusztrációkat mesterséges intelligencia készítette…)
