Gajdos László élő környezetért felelős miniszter egyik első intézkedéseként azonnali hatállyal betiltotta a tarvágást a védett erdőkben. Az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke szerint ez indokolt és végrehajtható döntés, Ripszám István szerint nem fog drasztikus változást okozni, de felhívta a figyelmet arra, hogy nem mindegy, hogy a védett területen őshonos vagy idegenhonos fafajok vannak.
A tarvágás az, amikor az adott erdőterületen az összes faegyedet kivágjuk, és utána jellemzően mesterséges felújítással vagy sarjaztatással hozunk létre új erdőt – magyarázta Ripszám István, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke. A kérdésre, hogy ilyenkor a fák gyökerét is eltávolítják-e, vagy a gyökérzet ott marad, tehát az erdő esetleg újra tudja termelni önmagát, a szakember azt mondta: ez erdőtípus, termőhely és technológia kérdése.
A hazai fafajok esetében ritkán hajtunk végre tarvágást, de ha mondjuk egy cseres helyén egy tölgyest szeretnénk létrehozni, akkor előfordul, hogy tarvágással indítjuk el a műveletet, a cserfákat kivágjuk és utána tölgy csemetéket vagy tölgy magvetést hajtunk végre. Ebben az esetben a talajt nem bolygatjuk, a tuskók ott maradnak a földben, nem tuskózunk ki. Vannak viszont olyan alföldi régiók, ahol az alacsony humusztartalom miatt és a teljes talajelőkészítési technológia követelményeként a tuskózást is végrehajtják. Ezek jellemzően akácosok, nemes nyarasok tudnak lenni, amiknek a helyére aztán talajelőkészítés után az új erdőt szintén vagy csemetével vagy magvetéssel hozzák létre – mondta el a szakember.
A tarvágás alkalmazása esetén általában nem a tüzelőanyag a motiváció, a tarvágás egy technológiai módszer, ahogyan az erdőt használjuk és felújítjuk
– fogalmazott, hozzátéve: nem a faanyagigény határozza meg, hogy hogyan hajtjuk végre a fakitermelést. A fő szempont, hogy a tarvágást jellemzően az önmagukat megújítani nem képes erdőtípusokban vagy fafajoknál alkalmazzuk.
A tarvágás nem feltétlenül a védett terület státuszához kötött, mert ha idegenhonos fafajokból álló erdő helyén őshonos fafajokból álló lombos erdőt szeretnék létrehozni, például lucfenyő helyére szeretnénk gyertyános tölgyest létrehozni, akkor ennek az eljárásrendje jelen pillanatban üzemi méretekben tarvágással hajtható végre. Ez a módszer a természetvédelmi szempontból védett területeken jellemzően az idegenhonos vagy az önmagukat meg nem újító fafajok esetében tud teret nyerni.
A tarvágás önmagában nem egy ördögtől való dolog.
Bizonyos állománytípusokban, bizonyos fafajoknál alkalmazható eljárásrend, különösen, ha a cél ezt az eszközt követeli meg.
A kérdésre, hogy mennyire gyakran alkalmazzák a valóságban ezt a módszert, azt mondta: az ország területén ma nagyjából kétmillió hektár erdő található. Ennek a fele a Trianon után létrehozott ültetvényszerű erdő, és összetételében inkább az iparszerű erdőgazdálkodás irányába mutató fafajokból áll. Tehát az erdőterület fele nagyjából olyan fafajokra épül, és olyan erdőterületeken van, ahol ez a mesterséges és vágásos erdőkezelési eljárás volt az alapvetés már a létrehozásukkor is. Ezekben az erdőkben a természetes felújítás csak korlátozottan használható, és annak ellenére, hogy akár védett területen van, ha nem képes önmagát megújítani, akkor bizony emberi beavatkozásra van szükség. Más a helyzet akkor, hogyha önmagát megújítani képes erdőállományokról beszélünk, ezekben az esetekben az erdőtörvény előírja, hogy természetes módszerrel kell végezni a felújítást, vagy még ennél enyhébb beavatkozásokkal.
A fakitermelés szempontjából egyébként a laikus számára a természetes felújítás végvágása, illetve a tarvágás nagyon hasonlít egymáshoz.
Annyi a különbség, hogy a természetes felújításban már megvan a felújítási szint és az utánpótlási szint, tehát a pici erdő már ott van, és a tarvágás esetében pedig nincs ott – fogalmazott.
„A fakitermelés egyébként optikailag mindig fájdalmas, és azt is el kell mondanom, hogy az erdész ember számára sem gyönyörűség” – mondta Ripszám István, hozzátéve: a természetességi kategória nagyon fontos szempont az erdőgazdálkodásban. Ez nem egyezik a természetvédelmi védettségi kategóriákkal, hanem az adott erdők az összetételtől és a típustól függően természetességi besorolást kapnak. Az első három természetességi besorolású, tehát a leginkább természetesnek tekinthető erdők tekintetében azt gondolom, hogy a tarvágásnak nincsen helye, ezt az erdőtörvény is így szabályozza, ott csak havária helyzetekben adódhat elő, hogy újulat nélkül vagy utánpótlás állomány nélkül a teljes területen ez történik.
– Az új kormány elrendelte a védett erdők tarvágási tilalmát, mégpedig azonnali hatállyal. Hogy ez milyen változást jelent majd, a szakember úgy fogalmazott: drasztikus változást nem fog eredményezni a tarvágás tiltása a védett területeken.
Meg kell vizsgálni a kérdést, hogy az idegenhonos fafajok esetében, az általuk elfoglalt védett területek esetében a tarvágás helyett mit fogunk alkalmazni, mert ez nem feltétlenül triviális. Ez lehet kivétel vagy átgondolás tárgya. De egyébként generálisan a védett területeken nem tarvágással kezelni az erdőket, ez átfogó módon eddig is jellemző volt Magyarországon. – Az erdőtervezési folyamatot eljárásrend szabályozza, itt körzetekre osztott erdőtervről van szó, ami megmondja, hogy egy adott erdőrészletben milyen feladatot kell és milyen feladatot szabad elvégezni. Ez az előírás egy tárgyalássorozaton keresztül alakul ki. Ebben
- nem csak a gazdálkodó van benne, hanem
- az erdőtervezők, akik a gazdálkodótól függetlenül döntik el, mit szabad és lehet tenni,
- és benne vannak a tervezési folyamatban ügyfélként szereplő szervezetek, ezek lehetnek helyi önkormányzatok, civil szervezetek,
- és a természetvédelmi kezelő,
- valamint a természetvédelmi hatóság is.
Tehát ha valamelyik erdőrészletre tarvágást írnak elő, az nem csak az erdőgazdálkodón és az erdő tulajdonosán múlik, hanem részt vesznek benne az érintettek is.
A teljes tiltást könnyen el lehet rendelni, végrehajtani sem bonyolult, mert egyszerűen nem végzik el a tarvágásokat. Ezzel különösebben nagy baj nincsen. Azt érdemes mérlegelni, hogy ez milyen hatással lesz az ellátási láncokra, illetve van-e más alternatíva az erdők kezelésére. Most nem is azt mondom, hogy a fakitermelésre, mert nem ez a fő szempont, hanem vannak a védett területen is olyan egészségi állapotú, olyan kitettségű, olyan klímateherrel sújtott erdők, aminek a kezeléséről akkor is gondolkodnunk kell, ha nem vágással vagy fakitermelés fókusszal közelítünk hozzá. Mindezeket összevetve a védett területeken a tarvágás kivezetése végrehajtható – mondta el Ripszám István, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke.
A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült.
Forrás: infostart.hu
