Az Erdők Nemzetközi Napja (2026. március 21.) és a Víz Világnapja (2026. március 22.) alkalmából, a Jövő Nemzedékek Szószólója, dr. Bándi Gyula egy-egy közleménnyel hívta fel a figyelmet a természeti értékek fontosságára.
A jövő nemzedékek szószólójának közleménye az erdők nemzetközi napja alkalmából
(2026. március 21.) – AJB-1786/2026
Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes március 21-én az erdők nemzetközi napja alkalmából arra hívja fel a figyelmet, hogy az erdők nemcsak számos ember megélhetését, munkahelyét jelentik, hanem olyan stratégiai erőforrások, melyek természeti, turisztikai, gazdasági értékei az életfeltételeink és életminőségünk biztosítását is szolgálják.
2026-ban az erdők nemzetközi napja az ENSZ által kiadott „Erdők és a gazdaság” gondolatkör köré épül. Az erdők alapvető szerepet töltenek be a fenntartható és kiegyensúlyozott gazdaságok kialakításában. Világszerte emberek milliói számára biztosítják a megélhetést, munkahelyeket teremtenek, csökkentik a szegénységet. Ezen túlmenően különösen a vízzel, az éghajlattal, a levegőminőséggel, a talajjal és a biodiverzitással kapcsolatos létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásoktól kezdve az ökoturizmuson át, az energiaellátás és a nyersanyagok biztosításáig, az erdők sok billió dollárral járulnak hozzá a globális gazdasághoz.
Hazánkban az Erdőtörvény az erdők hármas rendeltetését határozza meg, amely gazdasági (pl.: tüzelő, faanyag, erdei termékek), védelmi (környezeti és természeti erőforrások védelme) és közjóléti (rekreáció, turizmus) szerepet jelent. Azt, hogy ebből a három funkcióból melyik élvezzen előnyt, az aktuális gazdasági, politikai, szabályozási, társadalmi környezet határozza meg. Mintegy 100 évvel ezelőttig a legnagyobb hangsúlyt az erdők gazdasági szerepe kapta. Azóta folyamatosan, lassan ugyan, de egyre több területen terjed a gazdasági szemléletet háttérbe szorító, fenntarthatósági elveken alapuló erdőgazdálkodói tevékenység. Magyarország az elmúlt évtizedekben nagyobb hangsúlyt fektetett az átmeneti és az örökerdő-gazdálkodás bevezetésére. Az arra alkalmas termőhelyeken a fák fejlődési ciklusát követő ütemben folyamatos az újabb és újabb területek bevonása ezekbe a gazdálkodási módokba. A klímaváltozás és az ökológiai válság idején azonban indokolt lenne ezt a folyamatot felgyorsítani, különösen a védett természeti területeken, amelyek elsődleges rendeltetése alapvetően nem gazdasági, hanem védelmi jellegű.
A nemzetközi és hazai kutatások is azt bizonyítják, hogy a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok ugyan általában egy adott időpontban talán alacsonyabb, de hosszú távon rendszeresen visszatérő, kiegyenlítettebb bevételt biztosítanak, és a jövedelmezőség szempontjából teljes mértékben felveszik a versenyt a hagyományos vágásos üzemmóddal. A számítások alapján nincs érdemi különbség az egyes üzemmódok erdőgazdálkodási teljesítménye között. Ezen túlmenően a folyamatos borítást biztosító erdőgazdálkodás mellett az erdők számos olyan ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújtanak, amelyek az erdőgazdálkodónál ugyan kisebb mértékben termelnek jövedelmet, azonban a társadalom számára jelentős hasznot hoznak. Látható tehát, hogy a fenntartható erdőkezelés során a különböző funkciók nem különülnek el élesen, hanem egyidejűleg, egymást kiegészítve érvényesülnek.
Az Alaptörvény P) cikke alapján az Alkotmánybíróság és a Magyar Tudományos Akadémia az erdők fenntartható kezelésével összefüggésben arra hívja fel a figyelmet, hogy „(a)z erdőkkel kapcsolatos tudományos-szakmai javaslatok megfontolása a természetvédelmi és erdőgazdálkodási jogszabályok részbeni újragondolását tehetik szükségessé (…). A védett területeken elhelyezkedő erdőállományokban természetvédelmi erdőkezelési módok alkalmazása, az őshonos fafajtájú nagyon idős erdőkben a szentély jellegű megőrzés megfontolása, továbbá valamennyi erdőben a folyamatos lombkorona-borítás fenntartása a hazai erdőállomány megmaradására vonatkozó kedvezőtlen klímaszcenárió fényében indokoltnak tűnik.”
Fentiek alapján a szószóló e közleményében arra emlékeztet, hogy a felelős, fenntartható erdőgazdálkodást megvalósító, a jövő nemzedékek érdekeit is figyelembe vevő erdőhasználat követelménye kell érvényesüljön. Nagy hangsúlyt kell fektetni az erdők multifunkcionalitásának, változatosságának biztosítására, természetességének növelésére és a vágásos üzemmód helyett a folyamatos erdőborítást biztosító kezelési módok minél szélesebb körű elterjesztésére. Ezzel az erdők hármas funkciója mind megvalósulhat, illetve az ellenállóképességük nagyobb lesz az egyre szélsőségesebb klimatikus hatásokkal szemben.
Ne feledjük, hogy az erdők megőrzésébe, helyreállításába és fenntartható használatába történő befektetés megtérül!
A jövő nemzedékek szószólójának közleménye a víz világnapja alkalmából
Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes a víz, mint véges erőforrás és az esélyegyenlőség közötti kapcsolatra hívja fel a figyelmet a víz nemzetközi napja alkalmából kiadott közleményében.
Az ENSZ közgyűlésének kezdeményezésére 1993 óta minden év március 22-e a víz világnapja, amikor világszerte külön kampány hívja fel a nyilvánosság és a politikai döntéshozók figyelmét a víz kiemelt jelentőségére. Az idei jelmondat így szól: „Víz és egyenlőség – Az esélyt teremtő víz”. Ez a közlemény is ehhez a témafelvetéshez kapcsolódik.
A válságok így a vízzel kapcsolatosak is – mindenkit érintenek, de nem egyformán: a hátrányosabb, sérülékenyebb helyzetben lévő társadalmi csoportokat (gyerekeket, időseket, fogyatékkal élőket, alacsony jövedelműeket, nőket) súlyosabban. Az idei kampány a vízgazdálkodáshoz kapcsolódóan a nemek közötti esélyegyenlőség biztosításának meglévő és újonnan felmerülő kihívásaira és azok feloldási lehetőségeire hívja fel a figyelmet. Az UNESCO Világvíz-értékelési Programja (WWAP) megbízásából készült átfogó elemzés1 tárgyalja a témával kapcsolatos főbb kihívásokat, melyek közt megjelenik, hogy az egészséges ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés hiánya aránytalanul nagy terhet ró a nőkre, miközben részvételük a döntéshozatalban korlátozott.
Az éghajlatváltozás ráadásul egyre nagyobb hatással lesz a víz elérhetőségére, amely további konfliktusokhoz, egyenlőtlenségekhez vezethet.
Világszintű jelenség, hogy azokban a háztartásokban, amelyek nem rendelkeznek vezetékes vízellátással, a nők és a gyerekek végzik az ivóvíz beszerzésének nagy részét. Magyarországon ez „csupán” megterhelő és értékes időt veszi el más tevékenységektől (tanulás, munkavégzés, pihenés), de a súlyosabb válságokkal érintett régiókban (Afrika, Ázsia) ez nagyon komoly fizikai erőt kívánó és súlyos veszélyekkel terhelt feladat. Világszerte 263 millió embernek (főleg nőnek) kell naponta több mint 30 percet gyalogolnia, hogy az otthonán kívüli forrásokból beszerezze a háztartás ivóvizét.
Az ENSZ tagállamai által 2030-ra teljesíteni vállalt fenntartható fejlődési célok között a tiszta víz és higiénia mindenki számára történő biztosítása (6. cél), valamint a nemek közötti egyenlőség (5. cél) csak együttesen érhető el. A biztonságos ivóvíz és a megfelelő higiénia alapvető emberi szükségletek, ám máig jellemző, hogy a nők vonatkozásában nem kellően veszik figyelembe, nem ismerik el a nemek közötti különbségekből adódó többlet vagy más típusú szükségleteket, feladatokat. A döntéshozóknak, politikai vezetőknek és más releváns szereplőknek fel kell gyorsítaniuk a célok eléréséhez szükséges intézkedések meghozatalát, végrehajtását.
A biztonságos ivóvízhez való jogot az Alaptörvény XX. cikke, a testi és lelki egészséghez való alapjog értelmében szintén mindenki számára biztosítani kell. E jog érvényesítése elengedhetetlen az élethez és az emberi méltósághoz való jog biztosításához, valamint egyéb emberi jogok gyakorlásához is. Egészséges ivóvíz hiányában sérülhet a testi és lelki egészséghez, illetve az Alaptörvény XXI. cikke szerinti egészséges környezethez való jog biztosítása is, ezért mindent meg kell tenni annak védelme, valamint az igazságos, méltányos és egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében. 2023-ban a hazai lakásállomány 5%-ában még nem volt elérhető a közüzemi vezetékes ivóvízellátás, 17%-ában a szennyvízgyűjtő hálózat.
Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a vízszegénység nemcsak az ivóvízhez való akadálytalan hozzáférés hiányát jelenti, hanem e kérdéskör részeként kell kezelni a meglévő vízhálózatok elégtelen műszaki állapotából fakadó veszteségeket, szolgáltatáskieséseket, továbbá az egyes háztartások érintettségén túlmutató problémákat, úgy mint a környezetünkben lévő élővizek szennyezését és az élővizek természetközeli állapotát veszélyeztető vagy felszámoló beavatkozásokat, amelyek hatására a lakosság egészséges környezethez való joga is sérül(het).
A szószóló arra emlékeztet közleményében, hogy a víz az élet előfeltétele, és – bár ilyen összefüggésben kevés szó esik róla – a társadalmi működés alapja, ezáltal összeköti a fenntartható fejlődés különböző dimenzióit. Emiatt a víz kapcsán fennálló egyenlőtlenségek nemcsak az egyes, hanem az összes fenntartható fejlődési cél elérését, egyben az alapvető jogok biztosítását is veszélyeztetik.
forrás: AJBH
