A zöldbe borult Nagy-Zúzmarás – A Nagy-Inóc -> A Börzsöny vadregényes hegytáját pásztázó tekintet számára megkerülhetetlenül magasodik a délről, a Dunakanyar, vagy nyugatról, az Ipoly-völgye irányából érkezők fölé, a magyarországi léptékben szinte „monumentálisnak” számító, egybefüggő erdőségekkel borított hegytömb, a Nagy-Inóc 800 méter fölé emelkedő hegyvonulata.
A 19. század végi, 20. század eleji Magas-Tátrát is felfedező bakancsos turisták, nem véletlenül nevezték el – kissé költői hasonlattal élve – „a Börzsöny Nagy-Szalóki-csúcsának”.
Hasonló jelleggel uralja a már Törökmezőről kibontakozó északi látóhatárt, vagy közvetlenül a hegy lábánál elterülő kóspallagi hegyközi félmedencét, mint ahogy a felvidéki Poprád városából a Magas-Tátra hegyei felé haladókra tesz tájképi hatást a Nagy-Szalóki-csúcs központi fekvésű, impozáns gránittömbje.
A Nagy-Inóc igazán vadregényes arca és valódi méretei nyugati irányból, pl. Nagybörzsöny felől érkezve bontakoznak ki, ahonnan számos gyalogos turistaút kilátópontjáról szétnézve, markánsan zárja le a panorámát a Magas-Börzsöny főgerinc vonulatának északról-dél felé haladó utolsó szakasza.
Oly annyira, hogy csak egy-egy pillanatra villannak fel a háttérben a Magosfa-Csóványos gerinc majd 100 méterrel magasabb, 900 méter fölé emelkedő szakaszai.
A hegytömb nyugati hegyoldala kifejezetten merészen, rövid lefolyású, csak időszakosan működő, meredek patakvölgyek völgyfői, és az azokat egymástól elválasztó, sziklás, keskeny mellékgerincek által szabdalva szakad le, az alatta elterülő alacsonyabb bércek és gerincek messze hullámzó sorozata felé.
Érdekesen hangzó nevének eredete is méltó a megjelenéséhez. A környékbeli falvakba évszázadokkal ezelőtt betelepített, az erdő nyújtotta természeti javakból élő, kiváló famegmunkáló tudással rendelkező szlovák eredetű lakosság nevezte el – a régi térképek, a régi feljegyzések tanúsága és a még élő néphagyomány szerint – „inócnak”, azaz magyarul „zúzmarásnak”.
A szláv nyelvek ősi kifejezése az „ineť” (zúzmara) főnév, melyből a szlovák ”inovec” földrajzi névként használt hely megjelölő jelző származik.
Olyan hegyeket neveztek el így a felvidéki tótok, melyek alacsony térszínekből hirtelen emelkednek ki nagyobb magasságokba, és melyeket a hideg ősz végi, téli és kora tavaszi hónapokban gyakran és tartósan borít be a levegő páratartalmából, a nagy hideg és a tartósan fújó hideg szelek hatásásra kifagyó zúzmara.
Ezek a hegycsúcsok mindig fontos irányjelzők is voltak egyben a helyi lakosság számára, ahogy a Nagy-Inóc is, melynek télen sokszor fehéren szikrázó hegytömbje pontosan jelezte az útirányt – Perőcsény és Kemence felől a Dunakanyar felé – a Börzsönyön gyalogosan átvágó szlovák lakosok számára.
A Nagy-Zúzmarás gerincén és meredek hegyoldalain tavasszal, lombfakadás után a bükkösök koronájára kifagyó jégtűk csillogó jégpalotái átadják a helyüket az erdők smaragdjának, a zöldbe boruló lombozatnak.
A télen oly vad havas-jeges-zúzmarás-sziklás hegytájrészlet az őszi lombhullásig a szelídebb arcát mutatja a börzsönyi bakancsos vándorok felé, de így is megőrzi összefüggő erdőségeivel, távolból is kiemelkedő sziklagerinceivel, kőtaréjaival, mély esésű patakvölgyeivel, a fenséges látványát.
Őrizzük meg mi is a Nagy-Inócot ilyen érintetlen vadonnak, mint amilyen most, és a szépségeit, a hegyformáit, erdeinek látványát csak a körülötte járó turistautakat használva fedezzük fel, a hegytömb belső, zavartalan világában otthonra lelt sok színű élővilág háborítatlanságának érdekében is.
Nagy László okl. humánökológus/Ipoly Erdő Zrt.
Drónvideó: Gutter Krisztián
Videó és zenei szerkesztő: Kovács Gábor
Az idén május első hetében útjára indított drónvideó spot sorozatunk minden egyes része visszanézhető a Börzsöny erdei madártávlatból című tematikus YouTube csatornánkon: https://www.youtube.com/@borzsony_erdok_dron
Repüljenek velünk a háborítatlan börzsönyi erdők felett!
forrás: Ipoly Erdő Zrt.
