Hazánkban egyetlen középhegyvidékünket borítja teljes egészében megszakítatlan erdőtakaró, és ez a Börzsöny hegység. Sem kisebb, sem nagyobb területű állandóan lakott települések, sem a tájat mozaikos tájrészletekké összeszabdaló forgalmas aszfaltozott közutak, sem zsúfolt üdülőhelyek nem szakítják meg a csaknem 600 km2 kiterjedésű hegytájunk 30.000 hektárnyi összefüggő, zárt erdőtömbjét.
2014-ben – majd 2019-ben már másodszor – a területkezelő állami erdészeti társaság által kiadott, mindmáig az egyetlen kézbe vehető tájmonográfia e vidékről, nem véletlenül és nem valami hirtelen marketing ötlettől vezérelve kapta a „Vadregényes erdőtáj – a Börzsöny” címet.
Ez a legérintetlenebb és a legvadregényesebb hazai erdőtájunk, alig egy karnyújtásnyira a főváros és annak mára hatalmassá nőtt agglomerációjának szorításában.
E vadregényesség kulcsa a zaklatott magyar történelem viharai, a magyar társadalom és vele a gazdaság állandóan változó nyersanyagforrás igényei mellett is, a máig fenntartott erdőségek messze a horizontig nyújtózó látványa.
Ahogy akkor a kötet fülszövegében írtuk: „A könyv fókuszában mindvégig a hegytáj legjellemzőbb természeti értéke, az erdő áll. Ez a kötetbe foglalt ismeretanyag legfőbb rendezőelve, hiszen a Börzsöny legmagasabb csúcsairól körültekintő ember meghatározó benyomása, a bérceket, a völgyeket beborító erdőtakaró látványa.”
A hazai erdőket azok évezredes, sok évszázados múltra visszatekintő története nélkül nem lehet igazán megismerni. A természetjárásaink, erdei barangolásaink, vagy akár a korunkban rendkívüli módon specializálódott tudományos kutatások során, a pillanatnyi erdőképet ennek a tudásnak a hiányában nem lehet megérteni.
Amikor belépünk az erdőbe, a térdimenziók mellett (pl. fel- vagy szétnézünk a fák között), egy az előzőknél is lényegesebb, mégis kézzel fogható kiterjedés, egy másik univerzum, az erdők idődimenziója is hat a szemünk elé rajzolódó látványt nézve.
A bronzkori sánc-erődítmények, az Árpád-kori várak, a középkori horpa és altáró ércbányászat, az ipari forradalom örökké éhes vaskohói, az üveggyártás üveghutái, az ahhoz kapcsolódó hamuzsírégetés, a füstölgő faszenes boksák, a bőrcserzés alapanyagának (tannin) a kérgüktől megnyúzott, fiatal tölgyerdőkből való előállítása, és a világháborús katasztrófák során a fagyoskodó fővárosi lakosság tüzelőanyag ellátása érdekében végzett hatalmas kiterjedésű háborús kényszer-fakitermelések, egyre nagyobb sebeket ejtettek a börzsönyi erdőkön.
Mindaddig, amíg a tartamos, vagyis a fenntartható egyensúlyú erdőkezelés szakmai elvei és gyakorlata, már a 18. század végétől kezdve, meg nem jelent ezen a hegytájunkon is.
Az Ipoly Erdő Zrt. több mint két évtizede, már 2005-ben elkezdte ennek az addig nem kutatott és ismeretlen erdőkezelési múltnak a feltárását, a történettudomány és a természettudomány együttes segítségével.
A levéltárak mélyén őrzött több százéves korabeli erdőtérképek és azok digitalizálása, olyan, addig rejtett szakmai információkat jelenítettek meg, amelyeket a későbbi gyakorlati erdőkezelési munkák tervezése során – már a korszerű térinformatikai rendszerek segítségével feldolgozva, és a jelenkori erdészeti térképi állományoknak megfeleltetve – lehetett felhasználni.
Ezeket egészítették ki a fáradtságos kutatómunkával megtalált szakmai dokumentációk adatai, melyek később nemzetközi együttműködésen alapuló erdőökológiai kutatások alapjait is jelentették.
Mindezeket az erdőtörténeti és erdészettörténeti információkat foglaltuk össze a közérthető ismeretterjesztés jegyében – régészek, történettudományi szakemberek, muzeológusok együttműködésével -, a Börzsöny tájmonográfia Ember és erdő című második fejezetében. Az ott leírtak ma is bárki számára elérhetőek.
A második világháború pusztítása következtében romokban heverő erdők helyreállítását, az állami tulajdonba kerülés után, egységes szakmai elveket és gyakorlatot követve, végül erdész generációk egész sorának elhivatott munkája tette lehetővé.
Ők, a tő mellett nap mint nap dolgozó szakemberek, és a környék településeiből származó kétkezi erdei munkások (pl. ápoló és ültető asszonyokból álló brigádok) gyógyították be a történelem és a társadalmi változások miatt bekövetkezett rossz erdőkezelési technikák okozta, az archív fotókon ma is tanulmányozható tájsebeket, a rontott erdők látványát.
És ez az azóta gyökeresen megváltozott látvány, a kor technikájának köszönhetően, ma már madártávlatból nézve, nyers tényszerűséggel rajzolja elénk az összefüggő börzsönyi erdőségek képét, ameddig csak a szem ellát…
Nagy László okl. humánökológus/Ipoly Erdő Zrt.
Drónvideó: Gutter Krisztián
Videó és zenei szerkesztő: Kovács Gábor
Az idén május első hetében útjára indított drónvideó spot sorozatunk minden egyes része visszanézhető a Börzsöny erdei madártávlatból című tematikus YouTube csatornánkon, vagy a Facebook oldalunkon, és a honlapunkon is.
Repüljenek velünk a háborítatlan börzsönyi erdők felett!
forrás: Ipoly Erdő Zrt.
