Fontos lenne az erdőügy hangsúlyosabb kormányzati képviselete – mondja Prof. Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektor, aki szerint a fenntartható erdőgazdálkodáshoz higgadt, szakmai alapú társadalmi párbeszédre van szükség.
Hogyan látja ön, illetve az erdész szakma a magyar erdők és a felelős erdőgazdálkodás jövőjét a klímaváltozás korában?
A Soproni Egyetem munkatársai által megfogalmazott szakmai állásfoglalások szerint ahhoz, hogy a magyar erdőgazdálkodás hatékonyan tudjon alkalmazkodni a megváltozott klimatikus körülményekhez, növelni kell az erdők ellenálló képességét, szem előtt kell tartani az erdőterületek fenntartását, a természetes folyamatos támogatását, valamint figyelembe kell venni az ökológiai és gazdálkodási szempontok összehangolását. Mindez nem passzív kivárással, hanem tudományos eredményekre, hosszú távú monitoringra, termőhelyismeretre és gyakorlati tapasztalatra alapozott, előrelátó erdészeti megoldásokkal érhető el. A közéleti vitákban az erdőgazdálkodás gyakran leegyszerűsítve jelenik meg: fakitermelésként, tiltásként vagy engedélyezésként. A valóság ennél sokkal összetettebb.
Az erdőgazdálkodás magában foglalja az erdősítést, az erdőművelést, az erdővédelmet, a természetvédelmi célú beavatkozásokat, a vadállomány hatásainak kezelését, a talaj- és vízvédelmet, a faanyag felelős hasznosítását, valamint a rekreációs és társadalmi funkciók biztosítását is. Az erdész szakma szemléletében nem az „erdőhasználat”, hanem az „erdőgazdálkodás” a kulcsszó. Ez a gondolkodás arra épül, hogy az erdőt nem egyszerűen kitermeljük, hanem fenntartjuk, megújítjuk és hosszú távon kezeljük. A magyar erdőtörvény egyik legfontosabb alapelve éppen az, hogy az erdő fennmaradása az elsődleges szempont.
Mit jelent ma a fenntartható erdőgazdálkodás?
A fenntartható erdőgazdálkodás fogalma valójában több mint háromszáz éves múltra tekint vissza. A tartamosság elvét Hans Carl von Carlowitz fogalmazta meg először a 18. század elején, amikor felismerte: csak annyi fát szabad kitermelni, amennyi újra megterem. A 21. század ezt a szemléletet nevezte el fenntarthatóságnak, de az alapgondolat ugyanaz maradt: az erdő megőrzése hosszú távon fontosabb a rövid távú haszonnál. A fenntartható erdőgazdálkodásnak egyszerre kell szolgálnia a természeti, társadalmi és gazdálkodási érdekeket. Az ember a természet része, ugyanakkor használója is. Fával fűtünk, a bútoraink fából készülnek, a házépítésben egyre nagyobb szerepet kap a fa, miközben az erdők rekreációs és ökoszisztéma-szolgáltatásait térítésmentesen használjuk. A hangsúly az egyensúlyon, az ökológiai működés fenntartásán és az erdők megújuló képességének megőrzésén van.
Hogyan egyeztethetők össze a természetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontok?
Az erdőgazdálkodásban felhalmozott tudás és hagyomány arra a gondolatra épül, hogy az erdőket úgy kell használni, hogy közben a természeti értékeiket megvédjük. Az erdő azon kevés természeti erőforrás egyike, ahol ez valóban lehetséges. Ehhez azonban szakemberekre, kutatásra, oktatásra és társadalmi párbeszédre van szükség. Alaptétel, hogy a jövő erdeit ma kell megtervezni, és ez különösen igaz a természetvédelmi területekre, valamint a Natura2000-hálózatba tartozó erdőkre.
Miért van szükség sok esetben aktív erdőkezelésre még a védett erdőkben is?
A közbeszédben gyakran jelenik meg az az elképzelés, hogy a természetvédelem egyet jelent a beavatkozásmentességgel. A gyakorlat azonban sokkal árnyaltabb. Számos őshonos erdőtársulás, különösen a tölgyesek aktív kezelés nélkül nem képesek megfelelően megújulni.
Sok esetben a természetvédelmi célokat éppen a szakszerű, természetközeli erdőgazdálkodás támogatja. Magyarországon jelenleg közel 200 ezer hektár olyan erdő található, amely nem vágásos üzemmódban működik, és ebből mintegy 100 ezer hektáron nincs gazdasági célú fakitermelés. Ezek az erdők elsősorban az élővilág és a klíma védelmét szolgálják. Területük folyamatosan nő, ugyanakkor a szakemberek szerint fontos figyelembe venni, hogy Magyarország erdeinek jelentős része telepített állomány. Ezekben az erdőkben az átállás más gazdálkodási formákra csak fokozatosan, megfelelő termőhelyi és ökológiai előkészítés mellett lehetséges.
Hogyan viszonyulnak egymáshoz a fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos társadalmi elvárások és a gazdasági lehetőségek?
Az erdészet és a természetvédelem nem egymás ellenfelei. A valódi kérdés az, hogyan lehet az erdőket úgy kezelni, hogy közben megőrizzük természeti értékeiket, növeljük ellenálló képességüket, biztosítsuk megújulásukat, és felelősen használjuk azt a megújuló nyersanyagot, amelyet a fa jelent. A természetközeli erdőgazdálkodás ugyanakkor komoly többletterhet ró az erdők kezelőire. Az ökológiai szempontból érzékenyebb kezelés sok esetben kisebb bevételt, nagyobb kézimunka-igényt és hosszabb megtérülési időt jelent. Miközben a társadalom egyre több elvárást fogalmaz meg az erdőkkel szemben, mint például klímavédelem, biodiverzitás-védelem, rekreáció, tájképvédelem, ezeknek az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a gazdasági ellentételezése még sok esetben hiányzik.
Lehet ezt forintosítani?
A szakmai becslések szerint a magyar erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak értéke évente 800-1000 milliárd forint nagyságrendű lehet. Az erdők megkötik a szén-dioxidot, védik a talajt, javítják a vízháztartást, csökkentik a hőhullámok hatását, rekreációs lehetőséget biztosítanak és hozzájárulnak az emberek egészségéhez. Ezek az előnyök azonban ritkán jelennek meg közvetlen gazdasági bevételként az erdőgazdálkodóknál. A klímavédelem szempontjából az erdők szerepe ma már központi kérdés.
Az Európai Unió kiemelt célja az erdők szénmegkötő képességének fenntartása és fokozása. A szakmai álláspont szerint ez hosszú távon aktív, fenntartható erdőgazdálkodással érhető el: az erdők szakszerű kezelésével, a megújulást segítő beavatkozásokkal, a tartós fatermékek előállításával és új erdők telepítésével.
Nem elég teljesen érintetlenül hagyni az erdőket a hosszú távú szénmegkötés biztosításához?
Meglepő lehet, hogy egy teljesen magára hagyott erdő nem feltétlenül marad örökké szénelnyelő. Az idősödő erdőkben a lebomlási folyamatok erősödnek, a károsítások fokozódhatnak, és bizonyos modellek szerint az erdő hosszabb távon akár szénkibocsátóvá is válhat. A fenntartható erdőgazdálkodás egyik fontos eleme ezért az, hogy a kitermelt faanyag jelentős része tartós termékekben – építőanyagként, bútorban vagy más hosszú élettartamú termékben – továbbra is megőrizze a benne tárolt szenet. A fa ráadásul számos esetben kiválthat olyan anyagokat, amelyek előállítása jóval nagyobb szén-dioxid-kibocsátással jár. A faalapú bioökonómia ezért az európai klímapolitika egyik fontos eleme lett.
Az elmúlt hetekben nagy vita alakult ki a tarvágás kérdése körül…
Valóban, a fenntarthatóságról szóló társadalmi vita egyik legtöbbet emlegetett kérdése a tarvágás. A tarvágás egyértelműen nem kívánatos mindenhol, különösen nem természetközeli, őshonos, védett erdőkben. Ezekben az állományokban törekedni kell a folyamatos erdőborításra, a természetes felújításra és a kíméletesebb erdőkezelésre. De Magyarország erdei nem egyformák. Vannak akácosok, nemes nyarasok, faültetvények, idegenhonos vagy leromlott állományok, ahol a szabályozott tarvágás nem erdőpusztítás, hanem sokszor az erdőfelújítás, az állományátalakítás vagy a tűzifaellátás egyik szükséges eszköze. Ha valaki minden erdőre, minden helyzetben egyetlen mondattal tiltaná meg a tarvágást, az elsőre környezetvédelmi lépésnek tűnhet, de a gyakorlatban akár nagyobb kárt is okozhat.
Csökkenhet a hazai tűzifakínálat, nőhet az importfüggőség, drágulhat a lakossági fűtés, és bizonyos rossz állapotú erdők átalakítása is nehezebbé válhat.
Vagyis nem az a jó kérdés, hogy legyen-e tarvágás vagy sem, hanem az, hogy hol, milyen erdőtípusban, milyen szakmai feltételekkel és milyen felújítási kötelezettséggel engedhető meg. A felelős erdőpolitika nem általános tiltásokban, hanem differenciált szabályozásban gondolkodik. Ahol természetközeli, őshonos erdőről van szó, ott indokolt lehet a szigorúbb szabályozás. Ahol viszont faültetvényről, akácosról, nemes nyarasról, inváziós fafajú vagy károsodott állományról beszélünk, ott a szabályozott tarvágás bizonyos esetekben szakmailag indokolható.
Nem gyengíti most az erdész szakma pozícióit, hogy a kormányzaton belül az erdőgazdálkodás a természetvédelem alá került?
Az erdők jövője kiemelkedő nemzeti ügy, ezért olyan szervezeti megoldással tudok azonosulni, amelyben az erdők hosszú távú fenntarthatósága, védelme és gazdasági-társadalmi szerepe egyaránt megfelelő hangsúlyt kap. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a vadgazdálkodás összehangoltan, egy szervezeten belül, nyílt, együttműködő és a szakmai tárgyalásokon nyugvó egységet alkossanak. Ezek a területek nem szétválaszthatók. Meglátásom szerint az erdei ökoszisztéma hosszú távú fenntartásának kell meghatároznia mind a szervezeti felépítést, mind a célrendszert. Bízom benne, hogy ennek jelentőségét mindenki felismeri és elismeri, úgy a döntéshozók és a társadalom egésze egyaránt. A magyar erdők sorsa jövőbiztonsági kérdés.
Ez indokolttá tenné az erdőügy hangsúlyosabb és önállóbb kormányzati képviseletét.
Az erdészeti felsőoktatás mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy valóban felelős szakmai döntések születhessenek?
A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara a magyar erdészeti felsőoktatás legrégebbi hagyományait viszi tovább. A kar történeti gyökerei a selmecbányai erdészeti oktatáshoz kötődnek, a soproni egyetemi környezet pedig ma is az erdőmérnöki, természetvédelmi, vadgazdálkodási, környezetmérnöki és fenntarthatósági képzések egyik legfontosabb hazai központja. Az erdészeti tudás itt nemcsak szakmai ismeret, hanem kulturális örökség és szemlélet is. A soproni erdészeti képzés hagyományosan erős kapcsolatban állt a természettudományokkal, a termőhelyismerettel, a talajtannal, a vízgazdálkodással és a természetvédelemmel.
Külön hangsúlyt érdemel, hogy a természetvédelem magyarországi megerősödése számos ponton kapcsolódik a soproni erdészeti tudáshoz és annak jogelőd intézményeihez. Sopronban indult és erősödött meg az önálló természetvédelmi mérnöki képzés is, amely ma is azt a szemléletet képviseli, hogy a természeti értékek védelme nem pusztán érzelmi, hanem mérnöki, ökológiai, jogi, gazdálkodási és társadalmi feladat is. A hazai természetvédelem intézményrendszerében, a nemzeti parkokban, természetvédelmi szervezetekben és szakigazgatási területeken ma is számos erdőmérnök dolgozik meghatározó, gyakran vezető szerepben. Ez nem véletlen. Az erdőmérnöki tudás egyszerre ökológiai, műszaki, gazdasági és gyakorlati tudás. Az erdész szakembernek úgy kell látnia az erdőt, mint élő rendszert, termőhelyet, élőhelyet, gazdasági erőforrást, közjóléti teret és hosszú távú társadalmi felelősséget.
A klímaproblémára is reagál az egyetemi képzés?
A Soproni Egyetem ma a fenntarthatósági és klímaadaptációs gondolkodás egyik hazai műhelye is. A kutatások egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az erdők vízháztartására, a talajvédelemre, a klímaadaptációra, a biodiverzitásra, az erdőmonitoringra és a digitális technológiák alkalmazására. A dróntechnológia, a lézerszkennelés, a távérzékelés, a digitális erdőtérképezés és a mesterséges intelligenciára épülő döntéstámogató rendszerek egyre nagyobb szerepet kapnak az erdők állapotának vizsgálatában és a kezelési döntések előkészítésében.
Mit tehetnek azért, hogy az erdőgazdálkodással kapcsolatos tények a civilek számára is ismertek legyenek, és ne az indulatok vezéreljék a kommunikációt?
Ebben a helyzetben az egyetemnek világos társadalmi küldetése van: szakmai hidat kell építenie a politika, a gazdaság, a természetvédelem, az erdőgazdálkodók, a civil szervezetek, a fiatalok és a szélesebb közvélemény között. A jövőben még erősebb ökológiai szemléletre lesz szükség, de ez nem a gazdálkodás megszüntetését jelenti, hanem a természetközeli, többcélú és alkalmazkodó erdőkezelés erősítését. Az erdőkkel kapcsolatos társadalmi vitákban egyre nagyobb szükség van a hiteles, közérthető és tudományos alapú kommunikációra. A közvélemény jogosan várja el, hogy az erdőkkel kapcsolatos döntések szakmai alapokon szülessenek meg. Ugyanakkor a szakmának is nyitnia kell a társadalom felé, érthetővé téve az erdőgazdálkodás céljait, eszközeit és korlátait. Az erdő nem pusztán tájelem vagy gazdasági erőforrás, a klímaváltozás korában szerepe várhatóan tovább fog nőni. Egyre fontosabb lesz a vízmegtartásban, a mikroklíma szabályozásában, a szénmegkötésben és az élhető környezet fenntartásában betöltött szerepük. Az erdők egészségi állapota ezért amellett hogy erdészeti ügy, társadalmi, gazdasági és nemzetstratégiai kérdés is. A Soproni Egyetem küldetése ebben a helyzetben túlmutat az oktatáson. Az egyetem feladata a tudás átadása, valamint hogy hozzájáruljon a fenntartható erdőgazdálkodás társadalmi elfogadottságának erősítéséhez, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásához és a jövő szakembereinek képzéséhez. Mert erdők nélkül nincs jövő, és tudás nélkül nincs fenntartható erdő.
forrás: MagyarMezőgazdaság
