Az erdészeti szaporítóanyag-termelés szabályozása stratégiai fontosságú feladat világszerte. Míg a mezőgazdaságban egy-egy termesztési ciklus jellemzően néhány év alatt lezárul, az erdőgazdálkodásban az erdőfelújításkor felhasznált szaporítóanyag akár 100-200 évre is meghatározhatja egy erdő sorsát, ezért kiemelt jelentőségű, hogy milyen csemetékkel alapozzuk meg a jövő erdőit. A szaporítóanyag nyomonkövetési rendszer átgondolásának időszerűségét nemcsak az elmúlt 3 évtized tapasztalatai, hanem az időközben felerősödő klímaváltozás hatásai is indokolták.
2026. május 26-án megjelent az Európai Unió (EU) 2026/1392 rendelete, mely alapjaiban korszerűsíti az erdészeti szaporítóanyagok (FRM – Forest Reproductive Material) előállítására, ellenőrzésére és forgalmazására vonatkozó szabályozást. A rendelet teljes mértékben felváltja a korábbi 1999/105/EK tanácsi irányelvet és a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra, a genetikai erőforrások megőrzésére, valamint a teljes termelési és forgalmazási lánc nyomonkövethetőségére.
Bár a rendelet már hatályba lépett, az erdőgazdálkodási szektornak elegendő ideje van a felkészülésre: a szabályokat 2031. július 17-től kell kötelezően alkalmazni. Az addig jogszerűen előállított szaporítóanyagok a régi igazolványokkal is forgalomban maradhatnak a készletek erejéig.
A változtatásra az elmúlt 27 év gyakorlati tapasztalatai és a gyorsuló klímaváltozás hatásai miatt volt szükség. A legfontosabb strukturális különbség, hogy míg a korábbi szabályozás irányelv (Directive) volt, ami a tagállami jogharmonizáció révén eltérő nemzeti végrehajtási szabályokat tett lehetővé, addig az új szabályozás közvetlenül alkalmazandó rendelet (Regulation), ami az egész EU-ban teljesen egységes kötelezettségeket és szabályozást teremt mind a termelési, mind az ellenőrzési folyamatban.
Magyarországon a szaporítóanyag-előállítást az erdészeti szaporítóanyagokról szóló 110/2003 (X.21.) FVM rendelet szabályozza. A rendelet elődje Magyarország OECD-csatlakozását követően, 1997-ben készült el, így az OECD akkori szabályozása és a hazai sajátosságok lettek egybegyúrva a rendeletbe. 2004. május 1-én EU tagállam lettünk, ekkor a jogharmonizáció keretében a hatályban lévő 1999/105/EK direktíva szerint kellett módosítani a szaporítóanyag rendeletünket, ebből született a 110/2003 (X.21.) FVM rendelet. A 2026. május 26-án hatályba lépett (EU) 2026/1392 rendelet harmonizál a 2024-ben megújult OECD szabályozási rendszerrel, így „körbeértünk” a szabályozási rendszerben. Magyarországon az elmúlt 22 évben az EU egyik legjobban nyomonkövethető termelési és legszigorúbb ellenőrzési rendszere működött az OECD alapoknak köszönhetően, így, bár meg kell újítanunk a hazai szabályozást, kardinális változtatásokra nincs szükség.
Egy rövid áttekintés a 2026/1392 rendeletben megjelenő legfontosabb változásokról
Új stratégiai szempontok, melyeket nekünk is be kell építeni a szabályozás módosításakor:
- Klímarezisztencia és alkalmazkodás: A törzsültetvények jóváhagyásánál és a szaporítóanyag felhasználásakor már kötelező vizsgálni, hogy a szaporítóanyag mennyire ellenálló a klímaváltozással, az aszállyal, valamint az új kártevőkkel és betegségekkel szemben.
- Biodiverzitás és genetikai erőforrások: Kiemelt cél a genetikai sokféleség megőrzése. Könnyített minősítési szabályok vonatkoznak a génmegőrzési célú erdészeti törzsültetvények létrehozására.
- Összehangolás a zöld megállapodással: A rendelet szorosan illeszkedik az EU erdőstratégiájához és a biodiverzitási célokhoz, elősegítve a fenntartható erdőgazdálkodást és az erdőtelepítéseket.
Új és szigorodó kötelezettségek, melyeknek nagy része már valamilyen formában működik is nálunk:
- Megerősített nyomonkövethetőség: Szigorú hatósági ellenőrzést vezetnek be a teljes termelési/forgalmazási folyamatban. Minden tételt pontosan nyomon kell tudni követni a begyűjtéstől a végső felhasználásig – „erdőtől az erdőig”.
- Szigorúbb alapszármazási igazolványok: Az 1999/105/EK irányelv szerinti korábbi igazolásokat új formátumú alap származási igazolványokra kell kiváltani, amelyek pontosabb adatokat és kódolást igényelnek. Az új formátum még nem jelent meg, de várhatóan tartalmazni fog a származási hely termőhelyi, klimatikus viszonyaival szembeni ellenálló képességre vonatkozó adatokat is.
- Egységesített hatósági ellenőrzések: A rendelet összehangolja a szaporítóanyag-ellenőrzéseket az (EU) 2017/625 általános hatósági ellenőrzési rendelettel. Kockázatalapú, egyszerűsített, de szigorúbb ellenőrzési rendszert vezet be, mely eljárási rend minden tagállam részére kötelező lesz. Lehetőséget ad a hatósági jogkör szigorú feltételek melletti esetleges átruházására, így az ellenőrzésben résztvevők száma jelentősen megnövelhető, illetve a termelők is gyakorolhatnak bizonyos esetekben jogköröket (pl. szállítói bizonylatok és címkék nyomtatása). Emellett az EU Bizottsági szakértői jogosultságot kaphatnak a tagállamok hatósági működésének és adatszolgáltatásának ellenőrzésére. A protokollok kialakítása folyamatban van.
- Készenléti terv: A rendelet előírja, hogy készenléti terveket kell kidolgozni haváriahelyzetek kezelésére a stratégiailag fontos fajok biztonságos szaporítóanyag-ellátása érdekében.
- Innováció és digitalizáció: A sok tagállam által eddig használt papíralapú nyilvántartás helyett digitális rendszert kell működtetni és a Nemzeti Jegyzék és Alap származási igazolvány nyilvántartási adatokat meg kell a tagállamoknak osztani. Kötelezővé vagy választhatóvá válik a modern technológiák alkalmazása, mint például a digitális címkézés és a bio-molekuláris technikák (pl. DNS-alapú azonosítás) a származás és fajtaazonosítás igazolására.
Változott az erdészeti fafajlista:
Változott az EU-s szinten szabályozott erdészeti fajok listája: 37 új fajjal bővült és két faj (az Abies pinsapo és a Larix eurolepis) lekerült a listáról, így az új lista most 81 fajt, illetve abból származtatott fajtákat tartalmaz. (lásd a rendelet 1. számú mellékletét: https://eurlex.europa.eu/eli/reg/2026/1392/oj/eng). Továbbra sem foglalkozik ugyanakkor a rendelet az erdők változatosságát növelő cserjefajokkal.
Mivel a tagállamok alkalmazhatnak a rendeletet kiegészítő további nemzeti szabályozást, ezért a listában nem szereplő – de, az adott ország számára fontos – fa és cserjefajok nyomonkövetését saját hatáskörben szabályozhatják. Az erdészeti fajok listáját tekintve Magyarországon két jogszabály a meghatározó:
- egyrészt az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 61/2017. (XII. 21.) FM rendelet, ami az erdőkben felhasználható fafajok és fajták listáját tartalmazza;
- másrészt, a már említett 110/2003 FVM szaporítóanyag rendelet, melynek 1. mellékletében két lista van: az „A” lista tartalmazza az EU kötelező fafajlistáját, míg a „B” lista azokat a további fajokat sorolja be a rendszer alá, melyek Magyarországon fontos erdőállományalkotó fajok és felhasználásukhoz ismernünk kell a szaporítóanyag származását. Az „A” listán szereplő fajok szaporítóanyagát minden esetben kötelező nyomon követni akkor is, ha a szaporítóanyag más országban kerül felhasználásra (pl. bértermelés vagy zárlat alatti termelés esetén), a „B” listás fajokat viszont csak Magyarországon kell nyomon követni.
A két rendelet fajlistái jelenleg nem teljesen állnak összhangban egymással, ezért azok felülvizsgálata a közeljövőben indokolt. A felülvizsgálat szükségességét indokolja az is, hogy az EU/2026/1392. rendelet fajlistája tartalmaz olyan új fajokat, melyek a klímaváltozás miatt relevánsak lehetnek hazánkban is. A 110/2003 szaporítóanyag rendelet és a 61/2017 erdőtörvény végrehajtási rendelete fajlistáinak felülvizsgálata során már a klímaváltozáshoz potenciálisan alkalmazkodó, nem őshonos fajok is figyelembevételre kerülhetnek.
Fontos: az új EU-s rendelet az EU-n kívülről importált szaporítóanyag behozatalát a korábbinál részletesebben szabályozza, származzanak azok akár OECD tagállamból – ahol hasonló a nyomon követési rendszer –, akár olyan országból, melyek sem az EU-nak, sem az OECD-nek nem tagjai. Az általuk termelt szaporítóanyag behozatala indokolt esetben egyedi eljárás keretében kérelmezhető az illetékes szaporítóanyag hatóságnál.
A szaporítóanyag származási helyének minél mélyebb szintű ismerete és a jó (küllemileg és genetikailag megfelelő) szaporítóanyag választásának lehetősége a rendelet alkalmazásának egyenes következménye. Mindezen változások az erdők megőrzését, biodiverzitásuk növelését szolgálják.
Forrás: NAK
Írta: Pintér Beáta
