„Az életet adó erdő” címen a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa Nagycenken az erdők kevésbé ismert titkaiba avatja be az érdeklőket. A Zöld Szabadegyetem tavaszi nagy sikerű előadásait nyáron, egy aktuális és a közbeszéd tárgyát képező témával folytatják a szervezők.
Napjaink egyik legtöbbször előkerülő természetvédelmi témája a hazai erdők, azok kezelésének és pontos szerepének a meghatározása, amelynek megítélése szakmánként (erdőgazdálkodás, természetvédelem) eltérő. Az idei évben a társadalmi igények hatására úgy látszik egy paradigmaváltás indult el, mely újraértékeli az eddigi viszonyunkat az erdőkhöz, mind gazdasági, mind természetvédelmi értelemben. Ezt a témát járta körbe a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság természetmegőrzési szakreferense Keresztes Kristóf Nagycenken a Zöld Szabadegyetemen hallható előadásában.
A Zöld Szabadegyetemen most az erdőkre fókuszáltak Nagycenken
– Erdő és erdővel borított terület, az élővilág számára hasznos élőhely és egy fás terület természeti értéke között nagy különbség van, kezdte előadását a természetvédelmi szakember.
Mint elhangzott: – Hazánk erdőterülete 1920, Trianon után jelentősen lecsökkent, ezt az erdészeti beavatkozásokkal, az elmúlt 100 év során sikerült több mint 20 százalék fölé emelni. Sok esetben ezt gyorsan növő, sok eseteben nem őshonos fajokkal sikerült elérni, ma is találkozhatunk különböző faültetvényekkel amelyek bár beletartoznak ebbe a számba, de a természetes folyamatok szempontjából, az élővilág szempontjából nem igazán tekinthetőek erdőnek.
Több ábrán keresztül Keresztes Kristóf szemléltette, hogy hazánkban a mezőgazdasági területek aránya mennyivel nagyobb, mint az erdőké és azok is szint csak a védett területeken, például Natura 2000-es területeken mutatják az erdő valódi, változatos élőhelyi képét.
Az érdeklődőkkel megosztotta, hogy hazánk erdeiből, ami közel 2 millió hektár, ebből mindössze 476 hektár, körülbelül két Nagycenknyi terület az ami természetes, háborítatlan erdő. A természetszerű erdők is mindössze 21,6%-ot tesznek ki, az erdő hazánkban leginkább kultúr erdő, amit emberi kéz hozott létre és tart fenn, leginkább gazdasági céllal.
Kiemelte az őserdőket, és azok fontos természetvédelmi és ökológiai szerepét. Ilyen legközelebb hozzánk Lengyelországban, a Fehérorosz határ közelében található. A Białowieża-erdőben közel 200 éve nem történt fakitermelés, így itt látható, hogy hajdanán milyen lombos erdők boríthatták Európa síkvidékeit, milyen gazdag élővilág népesíti be. Megemlítette, hogy azért hazánkban is akadnak hasonló különleges, „szentélyerdőnek” is hívott elszórt területek, mint például a Bükki-őserdő a maga 25 hektárjával, ahol megtapasztalható, milyen ha a természetes folyamatokba nem avatkozik emberi kéz. Szemléletes képeken keresztül láthattuk, hogy például egy bükkfa bőven túlélheti azt a 100-120 éves kort, amit gazdasági vágásérettségként meghatároznak.
A kötetlen beszélgetés során az érdeklődők láthatták, hogy egy telepített nyaras, vagy kultúr- (gazdasági) tölgyes erdő mennyivel homogénebb és szegényesebb, mint a háborítatlan, védett természetszerű, vagy természetes erdők, utóbbiakban mennyivel gazdagabb élővilág található. Szó esett az ilyen területeken élő madár és állatvilágról és hogy a klímaváltozásnak is jobban ellenállnak ezek a gazdag, változatos vegetációk, e mellett megannyi védett faj élőhelyeként szolgálnak. A délután végére mindenki megismerte mi is az a habitatfa és miért fontosak.
forrás: KISALFÖLD
