Fenntartható vízgazdálkodási akcióterv

A Magyar Közlöny 2026. évi 117. lapszámában megjelent a Kormány 1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozata a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervnek a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) keretében rendelkezésre álló uniós források lehívhatóságához szükséges elfogadásáról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról.

1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozat
a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervnek a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) keretében rendelkezésre álló uniós források lehívhatóságához szükséges elfogadásáról és a végrehajtásával összefüggő feladatokról

A Kormány

1. elfogadja az 1. melléklet szerinti Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet (a továbbiakban: Intézkedési Terv);

2. az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv megvalósítása érdekében felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, a vidék- és településfejlesztési miniszter, továbbá a gazdasági és energetikai miniszter, valamint a szakmai szervezetek és társadalmi szereplők bevonásával gondoskodjon a vízhasználatoknak a vízkészletekkel és a klímaváltozási előrejelzésekkel összehangolt szabályozásáról;

3. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtása érdekében gondoskodjon a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésének és végrehajtásának felgyorsításáról, a helyi, vízgyűjtő szintű együttműködés megerősítéséről, a tervek folyamatos és aktív társadalmasításáról és megfelelő koordinálásáról az árvízkockázat-kezelési tervekkel és az aszálykezelési tervekkel;

4. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, valamint a vidék- és településfejlesztési miniszter bevonásával gondoskodjon az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtása érdekében a természetalapú megoldásoknak és a természetes vízvisszatartási intézkedéseknek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe és a földhasználat-tervezési eljárásokba történő integrálásáról, ösztönözze azok alkalmazását a vízgazdálkodási és mezőgazdasági beruházások, valamint az agrártámogatási rendszer átalakítása során;

5. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, valamint a vidék- és településfejlesztési miniszter bevonásával az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtása érdekében készítse el azon területek lehatárolását, melyek a vízmegtartásra alkalmasak;

6. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, valamint a vidék- és településfejlesztési miniszter bevonásával az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtása érdekében dolgozzon ki intézkedéseket a vízfelhasználás hatékonyságának növelésére, különösen a vízveszteségek csökkentésére, a víz újrahasználatának ösztönzésére a mezőgazdasági öntözésben, valamint a fenntartható települési csapadékvíz-gazdálkodás előmozdítására;

7. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, a vidék- és településfejlesztési miniszter, valamint az oktatási és gyermekügyi miniszter bevonásával az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtása érdekében dolgozzon ki és hajtson végre célzott képzési és továbbképzési programokat a vízügyi ágazatban, valamint a kapcsolódó ágazatokban szükséges zöld készségek fejlesztése érdekében;

8. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter bevonásával az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtása érdekében készítsen tervet egy olyan monitoring és értékelési keretrendszer létrehozása érdekében, amely alkalmas a vízkivételek, a felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotának, valamint a vízvisszatartási intézkedések hatásainak rendszeres mérésére;

9. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, a vidék- és településfejlesztési miniszter, valamint a pénzügyminiszter bevonásával az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtása érdekében becsülje meg az egyes vízgazdálkodási projektek, az 1. melléklet szerinti Intézkedési Tervben meghatározott intézkedések megvalósításához szükséges pénzügyi forrásigényeket, és tegyen javaslatot a költségvetési, valamint európai uniós és egyéb források felhasználására;

10. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter, a vidék- és településfejlesztésért felelős miniszter, a gazdasági és energetikai miniszter, valamint a társadalompolitikai stratégiai koordinációért felelős kormánybiztos bevonásával dolgozzon ki ajánlásokat és javaslatokat az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtásához a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítására, valamint a további szükséges jogszabályi változtatásokra vonatkozóan, figyelembe véve a beavatkozásokkal érintett területeken élők foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését is, valamint készítse elő a Nemzeti Vízstratégia felülvizsgálatát;

11. felhívja az élő környezetért felelős minisztert, hogy az 1. melléklet szerinti Intézkedési Terv végrehajtásáról készítsen jelentést a Kormány részére.

1. melléklet az 1265/2026. (VIII. 25.) Korm. határozathoz

Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv

1. Alapelvek

1.1. A vízhasználati igényeket csak a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének és minőségének megóvásával és a klímaváltozás hatásaival kapcsolatos előrejelzések figyelembevételével, fenntartható módon lehet kielégíteni és engedélyezni,

1.2. a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti, több szinten elfogadott vízgyűjtő-gazdálkodási tervek a vízügyi területi tervezés alapdokumentumai; a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítése és végrehajtása során a vízgyűjtő területen minden érdekelt fél bevonását folyamatosan és aktívan biztosítani kell,

1.3. a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket össze kell hangolni az árvízkockázat-kezelési tervekkel a vizek többletéből eredő kockázattal érintett területek meghatározásáról, a veszély- és kockázati térképek, valamint a kockázatkezelési tervek készítéséről, tartalmáról szóló 178/2010. (V. 13.) Korm. rendelet szerint, és az aszálykezelési tervekkel is az árvizek és az aszályok hatásainak csökkentése és a hosszú távú vízbiztonság megteremtése érdekében,

1.4. a vízgyűjtő-gazdálkodási és a területhasználati tervezésben prioritást élveznek a természetalapú megoldások és a természetes vízmegtartási módszerek,

1.5. a felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi állapotával, valamint a vízmegtartással kapcsolatos vízgyűjtő-gazdálkodási monitoring és értékelési rendszereket felül kell vizsgálni és fejleszteni kell,

1.6. a vízhasználatok hatékonyságát növelni kell a vízveszteségek csökkentésével, a vizek újrafelhasználásának elősegítésével és a csapadékvíz-hasznosítással,

1.7. az 1.1–1.6. alpontokban foglaltakkal kapcsolatos tudást és készségek fejlesztését célzott oktatási programmal kell elősegíteni az érintett ágazatokban és a különböző tervezési szinteken.

2. Helyzetkép

A vízgazdálkodás Magyarországon számos jelentős kihívással szembesül, melyek kezelése szükséges a fenntartható vízgazdálkodás megvalósítása érdekében:

– A vízgazdálkodási tervezés és gyakorlat nem készült fel az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére. A klímaváltozás hatásai már érzékelhetőek, a hőmérsékleti átlagok emelkedésével és hőségnapok számának növekedésével, a csapadékátlagok csökkenésével és a csapadék térbeli és időbeli eloszlásának egyenetlenségével, az elhúzódó aszályos időszakokkal és a nyári kisvizes időszakok gyakoriságának növekedésével. A 2021 óta halmozódó csapadékhiány 2026. július 31-re országos átlagban 554 mm-re emelkedett, miközben az Alföld és a Tisza hazai vízgyűjtőjének egyes térségeiben a halmozott hiány meghaladta a 900 mm-t.

– A jogi és támogatási keretek, valamint a vízügyi infrastruktúra és annak működését meghatározó üzemrendek még mindig a többletvizek (árvíz, belvíz) elvezetését helyezik középpontba. Hazánkban a 19. század óta kifejezetten a vízjárta területek csökkentése volt a cél annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termőterületek növelhetők legyenek. A gátépítések és a vizek kártételei elleni védekezés következtében hazánk vizes élőhelyeinek 90%-a eltűnt, és a gátak közé rekesztett folyók, valamint az Alföld 40.000 km-nyi csatornahálózata a vizek gyors levezetését szolgálták.

– A felszíni és felszín alatti vizekből a fenntartható mennyiséget meghaladó vízkivételek, nem hatékony vízhasználatok és a víz újrahasznosítási lehetőségeinek kiaknázatlansága fenntarthatatlan vízhasználathoz vezet.

A klímaváltozás, a vízlevezetés és a vízkivételek hatására Magyarország folyóinak és tavainak vízszintje az utóbbi években legalább szezonálisan rendkívül alacsony értékeket ért el, míg felszín alatti vizeink szintje néhol több méterrel csökkent. Az előttünk álló időszak feladata, hogy alkalmazkodjunk a klímaváltozás hatásaihoz, és a szélsőséges vízjárás hatásai elleni védekezésről a problémák megelőzésére, és a vízlevezetésről a vizek megtartására helyezzük át a hangsúlyt. A csapadék évszakos eloszlásának változása miatt a csapadékot akkor kell megtartanunk, amikor leesik, és hasznosíthatóvá kell tenni az aszályos időszakokban. Ehhez a vizet a tájban, a felszínen, a talajban és a felszín alatt kell megtartanunk. Magyarországon a legnagyobb vízhiány az Alföldön tapasztalható, ahol nagyobb árvizek idején akár 2–4 milliárd köbméter vizet lehetne visszatartani a tájban.

3. Vízgazdálkodási hierarchia

A fenti kihívások kezelése új megközelítést igényel, melynek célja a vizeket gyorsan elvezető gyakorlat helyett a felszíni vizek és a csapadék helyben, a tájban történő megtartása. Ezt az alábbi prioritások felállításával érhetjük el:

– Természetalapú megoldásoknak és a természetes vízmegtartási módszereknek alkalmazása, mely magába foglalja a csapadék és folyókban keletkező többletvíz megtartását.

– Ha ezek az adott területen nem alkalmazhatóak, akkor hibrid vagy mesterséges megoldások is szóba jöhetnek, de ezek közül is az olyan, fenntartható, vízgyűjtőn belüli megoldások élveznek előnyt, amelyek az ökológiai célokkal is összhangban vannak.

– Vízgyűjtők között átvezetések vagy felszín alatti víz felhasználása csak végső esetben kerülhet szóba, az ökológiai hatások fokozatos ellenőrzése mellett.

4. Általános intézkedési elemek

4.1. Pontos helyzetkép kialakítása

– Vízkivételek felmérése, monitorozása: A vízhasználatokról és a rendelkezésre álló vízkészletekről teljes körű adatokkal kell rendelkezni egy vízgyűjtő terület vízmérlegének elkészítéséhez. Az OECD 2026. évi, Magyarországról készült vízgazdálkodási jelentésének becslése szerint a mezőgazdasági célú felszín alatti vízkivételek mintegy 19 százaléka engedély nélküli, a mezőgazdasági célú engedély nélküli kutak száma pedig meghaladhatja a 100 ezret. Egy másik becslés szerint a hazai kutaknak mindössze körülbelül 10 százaléka szerepel hivatalos engedélyezési rendszerben. A vízkivételek mérése és monitorozása a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás megvalósításának feltétele.

– Vízügyi monitoringrendszer fejlesztése: A vízügyi monitoringrendszer fejlesztése szükséges a trendek pontos megismeréséhez és a megvalósítandó intézkedések eredményeinek nyomon követéséhez. Az új, természetes vízmegtartási projektek hatásait vízminőségi, ökológiai és gazdasági szempontból vizsgálni és értékelni kell.

4.2. Új vízgazdálkodási keretrendszer megalkotása

– Vízgazdálkodási jogszabályok módosítása: A vízmegtartás előtérbe helyezéséhez a vízgazdálkodási jogszabályok módosítása szükséges, hogy azok ne a gyors vízlevezetést preferálják, és lehetővé tegyék az aszályhelyzetet enyhítő intézkedések megvalósítását.

– Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben az aszály kezelésének előtérbe helyezése: A vízgyűjtőkön kiemelt fontosságú annak meghatározása, hogy mekkora vízkészletekkel rendelkezünk és mennyi az engedélyezett és a tényleges vízhasználat, ennek fényében lehetne a vízmérleget meghatározni, és a vízigényeket és a vízkivételeket szabályozni. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket össze kell hangolni az árvízkockázat-kezelési tervekkel, és aszálykezelési komponenst is be kell építeni a tervezésbe. A vízgyűjtő-gazdálkodást magasabb jogszabályi szintre kell emelni, és kiemelt körzetekben törvényi előírások is megjelenhetnek (pl.: Velencei-tó törvény, Homokhátság törvény, Balaton törvény felülvizsgálata).

– A vízmegtartásra alkalmas területek felmérése: Az Alföld természetes mélyedései, az egykori tavak, folyómedrek és holtágak, a gyakorta belvízjárta területek alkalmasak lehetnek a víz tájban való megtartására. A dombvidéki területeken is meg kell valósítani a vizek lefolyásának lassítását. A pontos helyszíneket és lehetőségeket fel kell mérni.

– Agrártámogatások átalakítása: A táji vízmegtartás érdekében úgy kell átalakítani az agrártámogatások rendszerét, hogy a gazdáknak megérje a vízmegtartás a földeken, és ne a vízelvezetést helyezzék előtérbe. A támogatások átalakítása érdekében az agrártárcával szoros együttműködésre van szükség.

– Beruházási támogatások biztosítása: A kohéziós források, valamint egyéb finanszírozási források esetében szükséges az eddigi projektnevesítési gyakorlat felülvizsgálata annak érdekében, hogy az aszály megelőzését és kezelését lehetővé tevő projektek megvalósítása biztosított legyen. A 2021–2027-es EU források kapcsán a KEHOP Pluszban tervezett vízügyi projekteket felülvizsgáljuk, és olyan új projekteket illesztünk be, amelyek a vízmegtartási célokat jól szolgálják, és 2029 végéig megvalósíthatóak. A hazai finanszírozásban a 2027-es költségvetési tervezés során érvényesíteni kell a fenntartható vízgazdálkodás kialakításának költségigényeit. A 2028–2034. évi európai uniós forrásokkal kapcsolatban a vízügyi beruházások költségigényét meg kell határozni.

4.3. Vízmegtartási, vízhatékonysági, vízkörforgási intézkedések megvalósítása

– Mezőgazdasági területek hasznosítása, agrárszektor szerepe a vízmegtartásban: A táji vízmegtartás megvalósítása területigényes, ezért fontos, hogy mezőgazdasági területek időszakosan vagy teljesen elárasztás alá kerülhessenek. A vizek tájban való megtartásának magában kell foglalnia a talajban és a felszín alatt történő tárolást is. A talaj a legnagyobb vízmegtartó közeg, és megfelelő talajművelési technikákkal (humusz- és szervesanyag-tartalom növelése, talajtakarás, talajtömörödés elkerülése), valamint víztakarékos öntözéssel nagy mennyiségű vizet hosszú ideig tud tárolni. A felszíni és a talajban történő vízmegtartáshoz a gazdák szemléletformálására, oktatására is szükség van.

– Új vízgazdálkodási gyakorlatok bevezetése: Felszín alatti vizeink visszatöltése elengedhetetlen talajvízszintjeink helyreállításához. Az úgynevezett célzott felszín alatti vízpótlások (Managed Aquifer Recharge) máshol már bevált technikák, melyek hazai tesztelésére és megvalósítására van szükség.

– Csapadékvíz megtartása: A települések határain belül, illetve azon kívül a csapadékvíz-hasznosításnak fontos szerepe lehet, ehhez elválasztott csatornarendszerek létrehozása szükséges, illetve a csapadékvizek lefolyását lassító technikák megvalósítását kell megoldani, illetve a csapadéknak a tájba történő kivezetését.

– Folyók vizeinek kivezetése a tájba: Az épített környezet és infrastruktúra biztonságát szem előtt tartva folyóink mentén nagyobb, mélyártéri területeket lehet bevonni a víz megtartásába. Ez részben a folyóvíz gravitációs kiengedését, vagy szivattyúzását jelenti, de infrastrukturális beruházásokat is szükségessé tehet, például gátak áthelyezését. A bevágódó és talajvizeket elszívó vízfolyásokon a mederrendezés lehetőségeit is vizsgálni kell.

– Víz takarékos és körforgásos használata: A vizek mezőgazdasági újra használatát a víztakarékosság éppúgy növeli, mint a modern, víztakarékos öntözési technikák elterjesztése. A víziközművek esetében a hálózati veszteségeket csökkenteni kell.

4.4. Társadalmasítás, szemléletformálás

– Társadalmi részvétel biztosítása: A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben és megvalósításban minden érdekelt fél több szintű (helyi, regionális és országos), folyamatos és aktív bevonása szükséges. Az érdekelt felek közé tartoznak az önkormányzatok, gazdák, valamint vízőrző szervezetek, akiknek a tudását, tapasztalatait össze kell gyűjteni, és felhasználni a tervezésnél, valamint a folyamatos kapcsolattartást kell velük biztosítani.

– Szemléletformálás: A vizek takarékos használata és a természetes vízmegtartás irányába kell elmozdítani a társadalom és a különösen a kulcságazatok, a vízügy, a mezőgazdaság és az önkormányzatok gondolkodását.

– Oktatás: A vízügyi igazgatásban a zöld szempontú, természetalapú megoldásokra törekvő oktatásra, képzésre nagy hangsúlyt kell fektetni. A vízügyi felsőoktatást is ilyen irányba kell elmozdítani. A gazdák, illetve a települések tekintetében a lakosság képzését helyi szinten meg kell valósítani.

– Kutatás: Szükséges egy vízügyi kutatási intézet újbóli létrehozása.

5. Intézkedések

5.1. A vízhasználatoknak a vízkészletekkel és a klímaváltozási előrejelzésekkel összehangolt szabályozása

5.2. A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítése és végrehajtása, a helyi, vízgyűjtő szintű együttműködés megerősítése, a tervek folyamatos és aktív társadalmasítása, koordinálása az árvízkockázat-kezelési tervekkel és az aszálykezelési tervekkel

5.3. A természetalapú megoldásoknak és a természetes vízvisszatartási intézkedéseknek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe és a földhasználat-tervezési eljárásokba integrálása, ösztönzése, alkalmazása a vízgazdálkodási és mezőgazdasági beruházások, valamint az agrártámogatási rendszer átalakítása során

5.4. Azon területek lehatárolása, melyek a vízmegtartásra alkalmasak

5.5. Vízfelhasználás hatékonyságának növelése, különösen a vízveszteségek csökkentése, a víz újrahasználatának ösztönzése a mezőgazdasági öntözésben, valamint a fenntartható települési csapadékvíz-gazdálkodás előmozdítása

5.6. Célzott képzési és továbbképzési programok kidolgozása és végrehajtása a vízügyi ágazatban, valamint a kapcsolódó ágazatokban szükséges zöld készségek fejlesztése érdekében

5.7. Monitoring és értékelési keretrendszer terv, mely alkalmas a vízkivételek, a felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotának, valamint a vízvisszatartási intézkedések hatásainak rendszeres mérésére

5.8. Az egyes vízgazdálkodási projektek, illetve az Intézkedési Tervben meghatározott intézkedések megvalósításához szükséges pénzügyi forrásigények meghatározása, javaslat a költségvetési, valamint európai uniós és egyéb források felhasználására

5.9. Ajánlások és javaslatok kidolgozása az Intézkedési Terv végrehajtásához a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítására, valamint a további szükséges jogszabályi változtatásokra vonatkozóan, figyelembe véve a beavatkozásokkal érintett területeken élők foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését is

forrás: kormany.hu / NJT