A NAK erdészeti szakértőinek cikksorozata elindítását egy rendkívül komoly, aktuális növényegészségügyi veszélyhelyzet tette égetően fontossá: Magyarországon – és ezzel együtt az Európai Unió területén – először észlelték a kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis) jelenlétét és megtelepedését.
Ez a pusztító kártevő közvetlen veszélyt jelent a hazai kőrisállományra erdőkben és parkokban, így azonnali, összehangolt lépéseket követel meg a hatóságoktól és a lakosságtól egyaránt.
Ez a faj kiemelt zárlati károsító, amelynek észlelése esetén az uniós és a tagállami növényegészségügyi rendszernek előre meghatározott eljárásrend szerint kell reagálnia. Éppen ezért kulcsfontosságú kérdés, hogy megjelenésekor milyen gyorsan és milyen eszközökkel lehet beavatkozni.
Az eset jelentősége messze túlmutat egyetlen károsító vagy egyetlen érintett terület problémáján. Ez indokolja szándékunkat, hogy cikksorozatban áttekintsük, mi történik egy zárlati károsító észlelésekor, milyen felderítési, azonosítási és felszámolási intézkedéseket ír elő az uniós és a hazai növényegészségügyi rendszer, és ami talán a legfontosabb: van-e reális esély arra, hogy a károsító megtelepedését vagy további elterjedését sikerüljön megakadályozni?
A nemzetközi kereskedelem fejlődése és a globalizáció magával hozta a növény-, állat- és humán-egészségügyi problémák sokasodását. A szállítási idő felgyorsulása, a szállítási távolságok és a szállított mennyiségek növekedése, illetve a klímaváltozás hatásai mind-mind növelik egy-egy zárlati (karantén) károsító behurcolásának, megtelepedésének a kockázatát. Mindezen változások nagyon fontossá teszik a növényegészségügyi rendszer ismeretét és hatékony működtetését.
Jogszabályi háttér
Történeti áttekintés
A mai jogszabályi háttér kialakulása közel 150 évvel ezelőtt egy egész Európát érintő fertőzéssel kezdődött. Ez az első nagy növényegészségügyi probléma Európában a szőlő-gyökértetű (filoxéra) behurcolása volt, ami Európa-szerte kipusztította a szőlőültetvények nagy részét. A helyzet komolysága hívta életre az első nemzetközi növényegészségügyi egyezményt. Öt ország (köztük az Osztrák–Magyar Monarchia) 1881. november 3-án írta alá a berni Nemzetközi Filoxéra Egyezményt, ami lefektette az összehangolt növényegészségügyi ellenőrzés és a növényvédelmi karantén alapszabályait. Az egyezmény szigorúan korlátozta a szőlő-szaporítóanyagok szállítását a fertőzött területekről, és ennek ellenőrzésére hatósági felügyeletről is rendelkezett.
1951-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) elfogadta a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezményt (IPPC) az erdők, mezők és természetes ökoszisztémák védelme érdekében. Ez a dokumentum vezette be és szabványosította hivatalosan a ma is ismert – szállítmányokat kísérő okmányt –, a nemzetközi növényegészségügyi bizonyítványt. Az IPPC-nek jelenleg 183 ország, köztük az EU és tagállamai is tagjai.
Az 1976-ban életbe lépett 77/93/EGK irányelv lefektette azokat az alapelveket, amelyek ma is érvényben vannak: a behurcolási tilalmat, a karanténlisták nyilvántartását és aktualizálását, valamint a szigorú importellenőrzést. 1993-ig az áruk nemzetközi növényegészségügyi bizonyítvánnyal együtt mozoghattak az országok között, ami a határ átlépésekor elvégzett fizikai ellenőrzések során tanúsította a fertőzöttségmentességet. 1993-ban megszűntek az EU-n belüli határellenőrzések, ezért be kellett vezetni a növényútlevelet, ami az EU-n belüli származási helytől a rendeltetési helyig igazolja a fertőzöttségmentességet. Használatával lehetővé vált az EU-n belüli szabad és határmentes szállítás. Az EU-n kívülről érkező áruk importja esetén továbbra is a nemzetközi növényegészségügyi bizonyítvány igazolja a mentességet, és a beléptető határon kötelező növényegészségügyi vizsgálatot végeznek.
Ez az alaprendszer ma is működik, de az addig javaslatként (irányelvként) létező növényegészségügyi szabályozást az EU 2016-tól közvetlenül alkalmazandó és a tagállamokra kötelező szabályozási formává (rendeletté) alakította.
Napjaink EU-s növényegészségügyi jogszabályi rendszere
- (EU) 2016/2031 rendelet (Növényegészségügyi rendelet): Ez az átfogó keretszabály kötelezi a tagállamokat az illetékes hatóság kijelölésére, a hatósági ellenőrzési és eljárási rendszer kidolgozására, valamint a kiemelt zárlati károsítókkal kapcsolatos készenléti tervek készítésére és naprakészen tartására. Amennyiben egy kártevő megjelenik, kötelezi őket az azonnali felszámolásra és a Bizottság felé történő jelentéstételre.
- (EU) 2017/625 rendelet: rendelkezik a hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, az együttműködés koordinációjáról és rendjéről, illetve a tagállamok tájékoztatási kötelezettségéről.
- (EU) 2019/2072 végrehajtási rendelet: nevesíti és besorolja a növényi károsítókat, melyeket növényegészségügyi vizsgálatokkal kell felderíteni. Felsorolja az Unió területén az „ismeretek szerint elő nem forduló”, illetve „ismerten előforduló” károsítók jegyzékét, külön listázva a nem-zárlati és a kiemelt zárlati (karantén) károsítókat.
- Fajspecifikus végrehajtási rendeletek: olyan jogszabályok, melyek egy-egy kiemelt károsító elleni védekezésre szolgálnak. Ilyen az (EU) 2024/434 végrehajtási rendelet, ami a kőrisrontó karcsúdíszbogár Unió területén belüli megtelepedésének és elterjedésének megelőzését célzó intézkedésekről szól, és 2024. február 5-e óta van hatályban.
Magyarország növényegészségügyi rendszere az EU rendeletei alapján
- 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet: kijelöli az országos és területi illetékességű növényegészségügyi hatóságokat.
- 2008. évi XLVI. törvény (Élelmiszerlánc-törvény): meghatározza a növényegészségügyi hatóságok (NÉBIH és a kormányhivatalok) jogköreit, kötelezettségeit, valamint a földtulajdonosok és erdőgazdálkodók feladatait (pl. bejelentési kötelezettség, hatósági irtás esetén alkalmazandó tűrési kötelezettség).
- 7/2001. (I. 17.) FVM rendelet: a növényegészségügyi feladatok végrehajtásának részletes hazai szabályozása. A folyamatosan aktualizált rendelet szabályozza a hatósági eljárásokat, a növényútlevél alkalmazását, és tartalmazza a növényi károsítók aktuális listáját, valamint rendeleti keretet biztosít a NÉBIH számára a Készenléti Tervek kidolgozására és fenntartására.
- Általános Növényegészségügyi Készenléti Terv (ÁNKT): a fajspecifikus készenléti tervek kidolgozásának alapja. Többek között rendelkezik a Szükséghelyzeti Munkacsoport összehívásáról, valamint elrendeli a NÉBIH kapcsolatfelvételét az érintett megyei kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Osztályaival, valamint a fajspecifikus Készenléti Terv kidolgozását.
- Fajspecifikus Készenléti Terv (KT): a fenti jogszabályok alapján készült el Magyarország növényegészségügyi készenléti terve a kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis Fairmaire, 1888) (Coleoptera: Buprestidae) felszámolására. A KT előírja a Cselekvési Terv kidolgozását és hatályba léptetését, ami jelenleg folyamatban van.
A fenti áttekintés bemutatta azokat az uniós és magyar szabályozásokat, illetve feladatokat, amelyek egy zárlati kártevő megjelenése esetén életbe lépnek. Látható, hogy a jogszabályi és szakmai rendszer fel van készítve az olyan haváriaeseményekre, mint ami 2026 nyarán a kőrisrontó karcsúdíszbogár észlelésével bekövetkezett.
Cikksorozatunk következő részében részletesen elemezzük a hazai aktuális védekezési helyzetet, a harmadik részben pedig egy sikeres olaszországi Anoplophora glabripennis elleni védekezés példáján mutatjuk be e rendszer gyakorlatban való működését.
forrás: NAK Erdészet / Pintér Beáta
