Az évek óta tartó nyári aszály nagyon megviseli az alföldi erdőket is. Egész tömbök száradtak ki, és egyelőre nem látszik, mit lehetne tenni a megmentésük érdekében. Az egyik lehetőség lehet a fafajváltás, a másik viszont az, hogy sok mostani erdő helyén ligetes sztyeppe alakul majd ki.
Szeged és Sándorfalva között nagyobb, egységes erdőtömb húzódik. Sok évig kitűnő gombalelőhely volt. Ebben az erős vízhiányban azonban nemcsak ez nem terem meg, de a fák is kipusztulnak. Például az őshonos hazai nyárállomány.
„2022 óta évről évre egyre nagyobb problémákat okoz az időjárásváltozás. Ezt az állományt gyakorlatilag megölte. Tehát az elmúlt év során ez már szinte 100 százalékban kiszáradt. Remény sincs arra, hogy ez az őshonos fafaj itt természetes úton megújuljon.”
– magyarázta Fazekas József, a Dalerd Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese. A kiszáradt fákat ki lehet vágni és tűzifának felhasználni, bár a nyár fűtőértéke kicsi. A területet olyan, korábban károsnak tekintett fajok kezdik elfoglalni, mint a bálványfa vagy a keleti ostorfa. Ezeket korábban irtották az erdészek, de mivel elég jól tűrik a szélsőséges hőséget lehet, hogy a jövőben hasznosként kell kezelnünk őket. Fazekas József szerint nem ártana tudományos vizsgálatuk is, hogy miképpen vészelik át az aszályt. A Dalerd Zrt. Csongrád-Csanád és Békés megyében sokféle talajon sokféle erdőállományt kezel. A vízhiány mindenütt, még a Körösök mentén található tározóban is kritikus.
„Éppen az elmúlt héten volt egy kutatás a Soproni Egyetem kutatóival Békés megyében, az úgynevezett Mályvádi-erdőtömbben, amely már több mint 20 éve folyamatosan vízpótlással érintett. Ott mértük jelenlegi állapotban a talajvíz-mélységet. Sajnos azt kell mondani, hogy néhány esetben 7,5 méteres mélységben találtuk meg a talajvizet, de több esetben ilyen mélységben, vagy ennél mélyebb kutakban sem találtunk talajvizet, pedig arra a területre több százezer köbméter víz lesz kivezetve minden évben a nyár végső részén, mert ott van egy szerencsés helyzet: egy halastó-rendszer, aminek a lehalászása idején a feleslegessé váló vizét az erdőre rá tudjuk vezetni.”
Ezért az ottani tölgyesek, nyarasok veszélyben vannak. Itt, Csongrád-Csanádban a fenyvesek mindenütt száradnak. Minden tömbben vannak kisebb foltok, ahol erősebb a vegetáció, de ezek csak szigetszerűek.
Az egyik vegyesállományban néhány öregebb tölgyfa elég jól érzi magát, de az Alföldön, a Homokhátságon nagyobb, összefüggő tölgyerdők ma már nem tudnak megélni. Néhány száz méterrel kell csak arrébb menni, hogy pusztuló, száradó tölgyeket lássunk, amelyek levelei már most barnultak. Fazekas József szerint meg lehet próbálkozni délről, Törökországból vagy Bulgáriából származó fafajokkal, de valószínű, hogy a mai alföldi erdők helyén pár év múlva csak sztyeppe lesz, pár kisebb ligettel.
forrás: Szegedi Televízió / Szeged.hu
