A faanyag az emberiség egyik legrégebbi és legsokoldalúbb nyersanyaga, amely évezredek óta meghatározó szerepet tölt be az energiaellátásban, az építészetben, a bútoriparban, a papír- és csomagolóiparban és számos egyéb területen.
E sokoldalú szerepet cikksorozatban mutatjuk be. Jelen írás a faanyag energetikai célú felhasználását veszi górcső alá, amelyben kisebb globális kitekintést követően szó lesz az európai uniós és a hazai helyzetről is.*
Az 1990-es évektől a globális energiafelhasználás jelentősen nőtt, és napjainkra több mint másfélszeresére emelkedett (IEA). A fosszilis energiahordozók felhasználása továbbra is jelentős, annak ellenére, hogy a megújuló energiaforrások – beleértve a hagyományos biomasszát is – egyre nagyobb szerepet töltenek be: részarányuk a teljes energiafelhasználáson belül hosszú távon emelkedő tendenciát mutat, és 2024-ben elérte a 13–14%-ot (IEA, 2024). Ezzel párhuzamosan az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között szerepel az SDG 7.3 célkitűzés arról, hogy 2030-ig a globális energiahatékonyság javulásának üteme a korábbihoz képest megduplázódjon, amit a COP28 országai is megerősítettek.
A megújuló energiaforrásokon belül jelentős szerepet tölt be a faalapú biomassza, amely a fás vegetációból származó biomassza mellett magában foglalja a faipari melléktermékeket, valamint a használatból kikerülő faanyagokat, például a bontott fát, a használt bútorokat és a raklapokat. A faalapú biomassza a globális energiafelhasználás jelentős részét adja, nagyságrendileg – az alkalmazott energia- és biomassza-definícióktól függően – mintegy 5%-át (FAO, 2024).
A faalapú energiahordozók felhasználása ugyanakkor nem követte a megújuló energiaforrások arányának növekedési ütemét. S bár a faanyag energetikai felhasználása abszolút értékben az 1990-es szinthez képest jelentősen növekedett, aránya mind a teljes végső energiafelhasználásban, mind pedig a megújulókon belül csökkent. Ennek egyik oka, hogy a folyékony bioüzemanyagok és – kisebb mértékben – a biogáz felhasználása az elmúlt évtizedekben a hagyományos faalapú energiahordozóknál gyorsabb ütemben bővült.
A faalapú biomassza felhasználása és annak aránya földrajzilag rendkívül egyenlőtlen: a kontinensek között jelentős különbségek mutatkoznak mind a hasznosítás módjában, mind a biomassza energiafelhasználáson belüli részarányában.
Az amerikai kontinensen jól megfigyelhető a biomassza-hasznosítás két eltérő modellje. Kanadában a faipari vállalkozások – különösen a fűrészüzemek és a papíripari üzemek – jellemzően energiatermelésükhöz használják fel a keletkező fahulladékot, illetve országon belül értékesítik. Az Egyesült Államok viszont a világ egyik legnagyobb faalapú biomassza-exportőre. Az iparág fő terméke a pellet, amelynek jelentős része nem a helyi energiaellátást szolgálja, hanem több ezer kilométeres tengeri szállítással jut el az európai és kelet-ázsiai erőművekbe. Ez a gyakorlat a mai napig élénk szakmai viták tárgya, különösen a biomassza tényleges klímavédelmi előnyeinek megítélésében.
Afrikában számos országban a háztartások energiaellátásában továbbra is meghatározó a tűzifa és a faszén; egyes országokban a biomassza az összes energiafelhasználás több mint 70%-át, szélsőséges esetben akár 90%-nál is nagyobb részét adhatja.
Az Eurostat, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) hivatalos adatai szerint 2024-ben az EU bruttó végső energiafogyasztásában a megújuló energiaforrások aránya kb. 25,2% volt, amelynek megközelítőleg a felét a különféle biomassza-típusok teszik ki. A faanyag közvetlen részaránya az EU teljes végső energiafelhasználásában szakmai becslések szerint 9–10% körül alakul (Bioenergy Europe).
Az Európai Unió területén is megfigyelhető egyfajta egyenlőtlenség, amit elsősorban az energiaszerkezet, a gazdasági fejlettség, a fűtési szokások és az erdőgazdálkodás történelmi fejlődése magyaráz, ugyanakkor nincs szoros összefüggésben az erdősültség arányával.
A kelet-európai országokban a lakossági tűzifa-használat jellemzően még mindig jóval elterjedtebb, mint Nyugat-Európában.
Az 1970-es évektől a nyugat-európai országok nagymértékben átálltak a fosszilis energiahordozókra – köztük a földgázra – mind a lakossági, mind az ipari felhasználást tekintve. Csak az elmúlt 15–20 évben kezdett ismét nőni a faalapú biomassza szerepe a klíma- és energiapolitikai célok miatt. Finnország és Svédország ez alól kivételt jelent, itt a faanyag energiacélú hasznosításának aránya hagyományosan magas. Ennek oka, hogy ezekben az országokban nagyon erős a cellulóz- és papíripar, melynek melléktermékeit távhő-, illetve kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésben hasznosítják. A statisztikák értelmezését nehezíti, hogy Németország ugyan az EU egyik legnagyobb faalapú biomassza-felhasználója, de hatalmas – elsősorban ipari – energiaigénye miatt a biomassza a teljes energiafelhasználásnak csak viszonylag kis százalékát teszi ki. Ezzel párhuzamosan a nyugat-európai országokban magasabb a fűrészrönk és az ipari választékok aránya: elsődlegesen az építőipar, illetve a faipar hasznosítja a faanyagot, ami csak életciklusának végén kerül energetikai hasznosításra (kaszkádhasználat). Ebben szerepet játszanak a kedvezőbb termőhelyi adottságok is – például a domborzat és a hűvösebb klíma –, amelyek több országban a nagyobb arányban jelen lévő, eleve értékesebb iparifa-választékot adó fenyőfélék termesztésének kedveznek.
Magyarországon 2024-ben a megújuló energiaforrások a bruttó végső energiafogyasztás 18,3%-át adták, miközben a fa és fahulladék a teljes végső energiafelhasználás mintegy 10,8%-át képviselte. A faalapú energiahordozók aránya így a megújuló energia felhasználásán belül megközelítette a 60%-ot. (EUROSTAT, 2024)
Az erdőtervezett erdőkben kitermelt faanyag hozzávetőlegesen fele ma is tűzifa, aminek körülbelül kétharmada lakossági felhasználás keretében, a többi erőművekben, intézményi kazánokban hő és/vagy áram formájában hasznosul.
A tűzifa választék jelenlegi nagy aránya mellett ugyanakkor megfigyelhető annak fokozatos háttérbe kerülése is a korszerűbb technológiák, mint például a döntően faipari hulladékokra épülő pelletfűtés, illetve az alternatív fűtési és energiatermelési lehetőségek – napelem, hőszivattyú – miatt. A jövőben ezért valószínűleg a lakossági tűzifa-felhasználás több térségben stagnálhat vagy tovább csökkenhet.
Az Agrárminisztérium statisztikái (lásd a fenti infografikán) szerint a tűzifa abszolút mennyisége viszonylag stabil, azzal a kiegészítéssel, hogy a 2022-23-ban tapasztalható emelkedés, majd az azt követő csökkenés az energetikai és gazdasági veszélyhelyzet kezeléseként bevezetett hatósági áras tűzifa következménye. Az infografikán az is látható, hogy a tűzifa mellett az apríték mennyisége fokozatosan növekszik, és kisebb késéssel ugyan, de ez az adatsor is leköveti a 2022-23-ban zajló folyamatokat.
Ennek egyfajta inverze a lent látható idősoros diagram, amely a faanyag erőművi felhasználását jeleníti meg. 2022-ben 1,67 millió tonna erdészeti alapanyagot (AKI) hasznosítottak ilyen formában, ez az érték 2023-ban 1,15 millió tonnára csökkent, ami vélhetően a megnövekedett lakossági igény kiszolgálásának következménye.
Az Agrárközgazdasági Intézet kimutatásai alapján 2025-ben a biomassza-alapanyagokat felhasználó erőművek és fűtőművek, ipari kazánokat működtető vállalkozások teljes alapanyag felhasználása 3,2 millió tonna volt. Ennek 38,8 százalékát (1 240 ezer tonna) az apríték, 23%-át (736 ezer tonna) pedig a tűzifa jelentette.
Az elmúlt öt év adatai tehát azt mutatják, hogy a jelenleg működő technológiák mellett a faanyag egyelőre továbbra is fontos szerepet játszik a hazai energiatermelésben.
Meg kell említeni, hogy hatékonyság tekintetében nagyságrendi különbségek vannak az egyes biomassza-hasznosító technológiák között. A kizárólag villamos energiát termelő biomassza-erőművek hatásfoka jellemzően 20–30% körüli, míg a hőt és villamos energiát kapcsoltan termelő létesítmények összesített hatásfoka elérheti a 75–80%-ot. A kizárólag hőtermelésre szolgáló berendezések esetében pedig – megfelelő műszaki kialakítás mellett – 85–90%-os hatásfok is elérhető.
A Soproni Egyetem 2026-ban publikált, 603 vidéki magyar háztartásra kiterjedő felmérése szerint a tűzifát használó válaszadók 97%-a kizárólag fűtési célra használta a tűzifát. Elsősorban vegyes tüzelésű kazánok és helyiségfűtési rendszerek vannak kiépítve, míg a fejlett technológiák, mint például a faelgázosító kazánok ritkák. A felmérés arra is kitér, hogy a vizsgált háztartásokban alkalmazott berendezések döntően 55-65%-os hatásfokkal működnek. (Forrás: https://publicatio.uni-sopron.hu/3962/?)
Az EU szabályozza, hogy az új lakossági és kisüzemi fűtést biztosító berendezések – így különösen az egyedi kályhák, kandallók, valamint a szilárd- és vegyestüzelésű kazánok – milyen minimális szezonális hatásfok teljesítése mellett kerülhetnek piacra. A szezonális hatásfok a tüzelőberendezés egy teljes fűtési idényre vetített energiahatékonyságát jellemző mutató. A vonatkozó szabályozás felülvizsgálata folyamatban van; ennek keretében többek között a finomrészecskék kibocsátási határértékeinek további szigorítását, korszerűbb mérési módszerek bevezetését, valamint a javíthatóságra és az alkatrész-ellátásra vonatkozó előírások erősítését vizsgálják.
Napjainkban a fa a körforgásos gazdaság és az energiaátmenet egyik stratégiai nyersanyaga. Azt, hogy milyen szerepet tölt be a jövő energiarendszerében, azt nem önmagában a rendelkezésre álló erdők nagysága dönti el, hanem az is, hogy mennyire tudjuk a faanyagot korszerű technológiákkal és a fenntartható erdőgazdálkodás elveit szem előtt tartva hasznosítani. „Az új fa-korszak” ezért nem a több fa elégetéséről, hanem a faanyag tudatosabb és hatékonyabb felhasználásáról szól.
Emellett a fa energetikai felhasználása csupán egy szelete annak a sokrétű szerepnek, amelyet a faanyag napjaink gazdaságában betölt. A cikksorozat következő részeiben azt vizsgáljuk meg, hogy az energetikai célú hasznosítás mellett milyen egyéb felhasználási irányok – az építőipartól a biogazdaság új területéig – alakítják a fa jövőjét.
*A statisztikák értelmezését nehezíti, hogy az egyes országokban és adatbázisokban eltérő definíciókat alkalmaznak, sok esetben nem ugyanazokat a mértékegységeket használják, illetve a különböző szervezetek eltérő módszertannal dolgoznak. A globális összegzéshez elsősorban IEA- és FAO-statisztikákat, az európai uniós elemzéshez Eurostat-adatokat vettünk figyelembe. Más módszertanú elemzések ettől eltérő értékeket közölhetnek, de a főbb tendenciák és arányok jól kirajzolódnak. Hazai vonatkozásban az Eurostat, az Agrárminisztérium, az Agrárközgazdasági Intézet, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatbázisait használtuk fel.
Forrás: NAK Erdészet
Szerzők: Kirchkeszner Tímea, Kovácsevics Pál
