A magyar tudomány kétszáz éves öröksége előtt tisztelegtek. A sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőben november 2-án elültették a 201. hársfát. A hagyomány egyszerre őrzi Széchenyi István emlékét, a tudomány iránti elkötelezettséget és azt a gondolatot, hogy a jövő építéséhez a ma meghozott döntésekkel kell hozzájárulnunk.
Vadászkürt hangja jelezte az ünnepség kezdetét a sopronpusztai Akadémiai Emlékerdőben, ahol a hársfák között összegyűlt résztvevők a magyar tudomány egyik legfontosabb történelmi eseményére emlékeztek. Gróf Széchenyi István 1825. november 3-án ajánlotta fel birtokainak egyévi jövedelmét egy magyar tudós társaság megalapítására, elindítva ezzel a Magyar Tudományos Akadémia történetét.
A 201. hársfa az Akadémiai Emlékerdőben
A faültetés hagyománya 2000-ben kezdődött, amikor az Akadémia alapításának 175. évfordulóján Solymos Rezső akadémikus kezdeményezésére létrehozták az emlékhelyet. Az első alkalommal 175 hársfa került a földbe, azóta pedig minden évben újabb csemetével gyarapodik az emlékerdő. Az idei ültetéssel már 201 fára bővült a sor.
A helyszín kiválasztása is jelképes, hiszen az emlékerdő a Páneurópai Piknik történelmi emlékhelyének közelében található. A tudomány szabadsága és a határokon átívelő gondolkodás ugyanúgy összekapcsolja a két helyszínt, ahogyan Széchenyi István életében is fontos szerepet játszott a külföldi tapasztalatok hazai hasznosítása.
A Soproni Egyetem számára különösen fontos ez a hagyomány, hiszen az intézmény a magyar erdészképzés és a tudományos élet meghatározó szereplője. Prof. Dr. Fábián Attila rektor szerint a faültetés méltó módja annak, hogy az erdészek kifejezzék tiszteletüket Széchenyi István előtt.
– Mi, magyar erdészek úgy tudjuk a legméltóbban megünnepelni ezt az örökséget, hogy hiszünk a jövőben és fát ültetünk – fogalmazott.
A rektor szavai kifejezik az emlékerdő üzenetét is, mégpedig azt, hogy a csemete elültetése egyszerre tisztelgés a múlt nagy alakjai előtt és felelősségvállalás a jövő nemzedékeiért. A fa növekedése hosszú folyamat, eredményeit nem lehet egyik napról a másikra látni, ahogyan a tudományos munka hatása is sokszor csak évtizedekkel később válik igazán érzékelhetővé.
Fodor László okleveles erdőmérnök-hallgató, a Selmeci Társaság elnöke köszöntőjében a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolódását hangsúlyozta. A történelmi helyszín szerinte különleges jelentést ad a megemlékezésnek, hiszen a Páneurópai Piknik emlékhelye a szabadság és a határok átlépésének jelképe, az emlékerdő pedig a tudomány nyitottságát idézi.
Beszédében felidézte Széchenyi István 1825-ös felajánlását, amely nem pusztán anyagi támogatást jelentett, hanem annak felismerését is, hogy a nemzet fejlődésének alapja a tudás, a műveltség és a szellemi értékek gyarapítása.
– A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk – idézte Széchenyi gondolatát, amely ma is arra emlékeztet, hogy a jövő alakítása a jelenben vállalt felelősséggel kezdődik.
Az emlékerdő hársfái különleges rendben sorakoznak, legyezőszerűen nyíló alakzatuk a tudomány nyitottságát és az emberiség szolgálatát jelképezi. A hárs a magyar táj és történelem kedvelt fája, amelynek árnyékában generációk találtak pihenést, miközben a régi fasorok számos történelmi esemény tanúi voltak.
Kecskeméti Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára szintén a tudomány, a nemzeti összetartozás és a jövőépítés kapcsolatát emelte ki ünnepi beszédében. Az emlékerdő története arra is figyelmeztet, hogy a múlt értékeinek megőrzése mellett a következő nemzedékek számára is tovább kell adnunk a tudás és a közös munka jelentőségét.
forrás: KISALFÖLD
