A hibrid megközelítés az erdőtelepítésben lehet a leghatékonyabb módszer az erdőterületek növelésére az Egyesült Királyságban. Ez az egyik legfontosabb megállapítása egy új jelentésnek, amely összehasonlította az ültetés és a természetes kolonizáció előnyeit és hátrányait, és megállapította, hogy a kettő kombinációja olyan erdőket hozna létre, amelyek ellenállóbbak a kártevőkkel, betegségekkel és az éghajlatváltozással szemben.
Az új Erdővédelmi Központ első publikált kutatása megállapította, hogy a jelenlegi gyakorlatok idővel csökkenthetik az erdők ellenálló képességét, mivel az ültetett területek között kevesebb a genetikai sokféleség, míg a természetes kolonizációval létrejött területeken beltenyésztés tapasztalható.
Dr. Nadia Barsoum, a Forest Research (a projektben részt vevő egyik szervezet) vezető erdőökológusa elmondta: „Eredményeink arra utalnak, hogy az Egyesült Királyságban a leghatékonyabb stratégia a hibrid megközelítés lehet az erdőterületek növelésére – a természetes kolonizáció és a különböző magforrásokból származó fák ültetése kombinálásával –, amelynek eredményeként olyan erdők nőhetnek, amelyek nagyobb ellenálló képességgel rendelkeznek a kártevőkkel, betegségekkel és az éghajlatváltozással szemben.”
Az RBG Kew és a Forest Research tudósai olyan területeket vizsgáltak, ahol természetes kolonizáció és ültetés útján angol tölgy és ezüst nyír nőtt, hogy összehasonlítsák a fiatal fák állapotát és értékeljék a faállományok DNS-ében meglévő kis különbségeket.
A genetikai sokféleség elengedhetetlen az Egyesült Királyság erdeinek virágzásához, mivel bár sok fa kétségtelenül elpusztul, néhánynak lesz olyan beépített ellenálló képessége a kórokozókkal és stresszfaktorokkal, például a szárazsággal szemben, amelyet a jövő generációkra is átadhat.
A jó hír az, hogy mind az ültetés, mind a természetes kolonizáció egészséges és sokszínű erdőt hozhat létre, ha helyi szinten elemezzük, megerősítve a Surrey-i erdőben tett legújabb felfedezéseket, ahol a természetes szelekció ellenálló képességet fejlesztett ki a kőrisfa elhalásával szemben.
A természetes kolonizáció önmagában azonban nem megoldás a problémára, mivel az Egyesült Királyság erdei kicsik és fragmentáltak. A tudósok megállapították, hogy sok fiatal fa igen közeli rokonságban áll egymással, ami a beltenyésztés és az azzal járó hátrányok kockázatával jár.
Dr. Guillermo Friis, a RBG Kew növényegészségügyi és alkalmazkodási posztdoktori kutatója és a cikk első szerzője elmondta: „Kutatásunk egyik figyelemre méltó eredménye az volt, hogy a beltenyésztés – azaz a genetikai sokféleség csökkenése, amely akkor következik be, amikor közeli rokonságban álló egyedek szaporodnak – kétszer olyan magas volt a természetesen benépesült fiatal erdőkben, mint az ültetvényekben.
Ez valószínűleg az erdőfoltok közötti összeköttetés hiányának tudható be, amelyeket gyakran nagy mezőgazdasági területek választanak el egymástól. A magforrások gondos kiválasztásával az ültetés hozzájárulhat az erdők egészségének és alkalmazkodóképességének megőrzéséhez.”
Hasonlóképpen, az ültetett területek országos szinten nézve jobban hasonlítottak egymásra, mint a tudósok várták. Például a tölgyek esetében a természetesen benépesült populációk között az öröklődési variáció ötször nagyobb volt, mint az ültetett populációk között, ami valószínűleg annak tudható be, hogy a magokat viszonylag kevés állományból szerezték be. A nyírfaültetéshez többféle eredetű magokat használtak, ami segített fenntartani a populációk közötti különbségeket.
A tanulmány egy másik részében a kutatók azt találták, hogy az ültetett fák túl gyakran csak néhány magforrásból származnak. Ez hozzájárul az ültetett erdők közötti változatosság hiányához.
Az egyik javaslat, amelyet a kormánynak, valamint a magellátó és faiskola-ágazatnak terjesztenek elő, az, hogy a palánták szaporításakor a genetikai sokféleség és a helyi alkalmazkodás egyensúlyának megteremtése érdekében elsőbbséget kell biztosítani a különböző régiókból származó, egészséges anyafák szélesebb köréből származó magok gyűjtésének. Ezt a megközelítést a Kew Gardens famag-projektje (UK National Tree Seed Project) vezette be.
Dr. James Borrell, az RBG Kew növényegészségügyi és alkalmazkodási kutatásának vezetője elmondta: „A faiskolákkal való szoros együttműködés megmutatta, hogy a tudósok és az iparág valóban ugyanazon az állásponton vannak.
„Sokkal változatosabb magforrásokra van szükségünk, hogy maximalizáljuk jövőbeli erdeink ellenálló képességét. Ha a magok ugyanazon kevés állományból származnak, akkor végül elpusztíthatjuk őshonos fáink genetikai sokféleségét.”
A tanulmány eredményeit felhasználják a kormányzati célkitűzés eléréséhez, amely szerint 2050-re Anglia területének 16,5%-át kell erdőborítással lefedni.
A tanulmány teljes szövege – amely nemrég jelent meg az Evolutionary Applications című folyóiratban – itt olvasható.
forrás: ForestryJournal
