Az esőerdőkben nem ritkák a 70 méter magas fák. Noha a földrajzórán mindenki megtanulja, hogy az Egyenlítő környékén elhelyezkedő erdőségek a „mindennapos esők övében” találhatók, az éghajlatváltozás miatt már ez is a múlté. Valójában az esőerdőkben is egyre gyakoribbak az aszályok.
Egy több mint tízéves kutatásban kimutatták, hogy a legmagasabb fák sokkal nagyobb veszélyben vannak szárazság idején, mint alacsonyabb társaik, hiszen a csökkent mennyiségű vizet egyre nehezebben tudják felszállítani a toronymagasságban lévő leveleikhez a végeláthatatlan törzsükön keresztül.
Ez az eredmény egyezett azzal a feltételezéssel, ami mindenki számára logikusnak tűnt, így mára tankönyvi adattá vált, hogy a további szárazodás következtében az esőerdő legmagasabb fái fognak először kipusztulni. A Science-ben megjelent legújabb tanulmány eredményei azonban cáfolni látszanak ezt a feltevést. A Cardiffi Egyetem erdőökológusai ugyanis felfedezték, hogy a legmagasabb fák olyan adaptációkra tettek szert az evolúció során, amelyek kompenzálják a magasságukból fakadó vízszállítási nehézségeiket. Ez nem azt jelenti, hogy az aszály nem sodorja veszélybe e fákat, de nincsenek nagyobb veszélyben, mint a dzsungel többi fája.
Az ökológusok egy malajziai nemzeti parkban vizsgálták az esőerdő legmagasabb, a dipterokarpuszok közé tartozó fáit három hónapon keresztül. Ez idő alatt összesen 38 fából vettek törzsfuratmintát (vagyis egy üreges fúrószárral átfúrták a törzset, és hengeres mintát emeltek ki belőle). A fák magassága, amelyekből mintát vettek 7,1-től 71 méterig terjedt.
Amikor a furatok szerkezetét megvizsgálták mikroszkóp alatt, felfedezték, hogy a magas fák szállítónyalábjai a törzs tövénél vastagabbak, mint az alacsony fáké, ami csökkenti a bennük áramló vízre ható ellenállást, így könnyebben szívja a fa felfelé a vizet. Eközben a fa legfelsőbb lombkoronaszintjében növő levelek kevesebb víz jelenlétében is képesek voltak fenntartani fotoszintetikus aktivitásukat, vagyis kevéssé voltak érzékenyek a kiszáradásra.
Emellett a kutatók „embóliát”, vagyis légbuborék okozta elzáródást is létrehoztak a szállítócsövekben. Ez az aszály gyakori következménye a magas fákban: a szállítónyalábban megszakad a vízoszlop, légbuborék alakul ki. Bármilyen furcsa belegondolni, ez esetben a légbuborék elzáródásként hat, hiszen megakasztja a víz folyamatos felfelé áramlását. A kutatók úgy találták, hogy az alacsonyabb és magasabb fák szövetei hasonlóan reagáltak az így okozott dehidratációs stresszre, vagyis a magasság nem okoz még erősebb kiszáradást bennük.
forrás: Magyar Hang
