Az elmúlt időszakban feltűnően megszaporodtak a magyar erdők jövőjével, az erdőgazdálkodás kívánatos irányával és az erdészeti politika megújításával foglalkozó, a hagyományos ágazati döntéshozatali csatornákon kívülről érkező kezdeményezések. (NAK Erdészeti csoportjának összeállítása)
Egymást követték civil szervezetek, erdészeti és környezetpolitikai szakemberek, kutatók, illetve különböző szakmai és társadalmi szerveződések javaslatai. Ezek nem mindenben azonosak, és nem is feltétlenül ugyanazt a szakpolitikai irányt képviselik. Mégis kirajzolódik közöttük néhány közös elem: az erdők ökológiai és közjóléti szerepének erőteljesebb hangsúlyozása, a hagyományos vágásos erdőgazdálkodás visszaszorításának igénye, a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási módok kiterjesztése, a természetvédelmi szempontok súlyának növelése, valamint az erdőgazdálkodás társadalmi megítélésének megváltoztatása.
Mindez önmagában nem probléma. Sőt, egy olyan időszakban, amikor a klímaváltozás, az aszályok, a vízhiány, az erdőtüzek és az erdők természetességének megőrzése egyszerre jelentenek kihívást, természetes és kívánatos, hogy az erdők ügye szélesebb társadalmi érdeklődést váltson ki.
A kérdés inkább az, hogyan alakul át a társadalmi vita szakpolitikává, és milyen szerepet kap ebben a tudomány, a természetvédelem, az erdészet, az erdőgazdálkodó, az erdőtulajdonos és maga a társadalom.
A teljes cikk IDE KATTINTVA olvasható.
forrás: NAK Erdészet
