Fafeldolgozás: már régen nem a gyalupadról és a fűrészporos műhelyekről szól ez az iparág! A modern technológia és a faépítészet új lehetőséget teremthet az egyébként kissé alulértékelt ágazatnak.
Miért adjunk el rönköt, ha ugyanabból a fából itthon sokkal nagyobb értékű mérnöki termék, épületelem vagy akár komplett ház készülhetne? Kovács Tamás, a FALCO Zrt. PR-vezetője szerint éppen ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyről a magyar faiparnak a következő években döntenie kell.
A szombathelyi Öko Expo faipari szimpóziumán tartott előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai faanyagban jóval több gazdasági lehetőség rejlik annál, mint amit a nyersanyagként történő értékesítés jelent. A modern faipar már nem a gyalupadról és a fűrészporos műhelyekről szól: lézeres szkennerek, CNC-gépek, digitális tervezőrendszerek és automatizált gyártósorok dolgoznak benne, miközben a fa a családi házaktól a többszintes épületekig egyre több helyen jelenik meg szerkezeti anyagként.
Kovács Tamás szerint a tét nem csupán az, hogy több faterméket gyártsunk. A kérdés az, hogy a magyar erdőkben megtermelt fa hozzáadott értéke itthon marad-e, tud-e vidéki munkahelyeket teremteni, segíti-e a hazai építőipart, és képes-e bekapcsolódni a körforgásos gazdaságba. Nem véletlen, hogy épp a Vas Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara volt az esemény házigazdája.
Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket.
A fa stratégiai alapanyag lehet
Kovács Tamás szerint a fa szerepét érdemes újragondolni a 21. században. Miközben Európa a karbonkibocsátás mérséklésére és a körforgásos gazdaság erősítésére törekszik, a fa olyan megújuló alapanyag, amely hosszú időre képes szenet tárolni.
A faipar ugyanakkor közvetlenül érzi a klímaváltozás következményeit is. Az erdőket érő időjárási és egyéb környezeti hatások az alapanyag minőségét, mennyiségét és árát egyaránt befolyásolhatják.
Éppen ezért egyre fontosabb kérdés, hogyan használjuk fel a rendelkezésre álló faanyagot.
Kovács Tamás szerint a megoldást a kaszkád rendszerű hasznosítás jelentheti: az értékes faanyagból először hosszú élettartamú, magas hozzáadott értékű terméket érdemes készíteni.
Ha az eredeti termék már nem használható, az anyagot lehetőség szerint újra fel kell dolgozni, és csak a további anyagában történő hasznosításra alkalmatlan részek kerüljenek energetikai felhasználásra.
Nem mindegy, hogy rönköt vagy feldolgozott készterméket adunk el
Az előadás egyik hangsúlyos témája az úgynevezett nyersanyagcsapda volt.
Ha egy ország kitermeli a fát, majd azt rönkként vagy alacsony feldolgozottsági szinten értékesíti külföldön, a további feldolgozás során létrejövő hozzáadott érték már máshol keletkezik.
Ha így adjuk el, akkor hazai értékvesztésről beszélünk. Ha viszont feldolgozzuk, sokkal nagyobb értéket tudunk előállítani
– fogalmazott Kovács Tamás.
Szerinte ezért az erdőgazdálkodást és a faipart sokkal szorosabban kell összekapcsolni. A cél az lehet, hogy a magyar erdőkben megtermelt alapanyag minél nagyobb része a hazai értékláncban maradjon.
Ez nem feltétlenül csak hatalmas gyárakat jelent. A korszerű fafeldolgozásban a kis- és középvállalkozások előtt is komoly lehetőségek nyílhatnak.
Régi technológiákhoz is érdemes visszanyúlni
Nem minden megoldást kell újonnan feltalálni – hívta fel a figyelmet az előadó.
Példaként a fakémiát említette, amelynek Szombathelyen is voltak hagyományai.
A fa ugyanis nem kizárólag építőanyagként vagy bútoripari alapanyagként hasznosítható: megfelelő feldolgozással számos további termék alapja lehet.
Kovács Tamás szerint érdemes ismét megvizsgálni azokat a korábban alkalmazott technológiákat, amelyek a mai műszaki lehetőségekkel és gazdasági környezetben új szerepet kaphatnak.
Hasonló a helyzet az építőiparban is. Számos olyan faipari megoldás létezett már évtizedekkel ezelőtt, amelyet a korszerű mérnöki és digitális technológiák segítségével ma tovább lehet fejleszteni.
A faipar már régen nem csak a gyalupadról szól
Az ágazat fejlődésének egyik kulcsa Kovács Tamás szerint a digitalizáció.
A modern faiparban ugyanúgy jelen van az automatizáció, a robotika, a CNC-technológia és a számítógépes tervezés, mint számos más iparágban.
Már a rönk feldolgozásánál is digitális rendszerek segíthetnek meghatározni az optimális vágási módot.
A cél, hogy az alapanyagból minél nagyobb arányban készülhessen megfelelő minőségű termék, és minél kevesebb értékes fa vesszen kárba.
A tervezés és a gyártás szintén összekapcsolható. A CAD-rendszerben elkészített épülettervek adatai közvetlenül továbbíthatók a CNC-berendezéseknek, amelyek nagy pontossággal gyárthatják le a szükséges faelemeket.
Ez már egészen más világ, mint amit a hagyományos faiparról alkotott kép sugall.
Mérnöki fatermékekben lehet nagyobb hozzáadott érték
A fejlődés következő lépcsőjét a mérnöki fatermékek jelenthetik.
Nem csupán burkolatokról vagy bútorlapokról van szó. A korszerű faipar teherhordó szerkezeti elemeket is előállíthat, amelyek épületek tartószerkezetének részeként használhatók.
A Soproni Egyetemen is zajlanak ehhez kapcsolódó fejlesztések és kutatások.
Kovács Tamás szerint a feldolgozottság növelésével jelentősen emelkedhet a faanyag gazdasági értéke. Más értéket képvisel a rönk, mást a fűrészáru, és ismét más kategóriát jelent egy pontosan megtervezett, gyártásra kész mérnöki faelem.
Ez a fejlődési irány a vidéki térségek számára is érdekes lehet.
A megfelelő technológiával rendelkező kisebb üzemek helyben dolgozhatnák fel az alapanyagot, munkahelyeket teremthetnének, és akár a környék építkezéseit is elláthatnák faalapú szerkezeti elemekkel.
A faépítészet is új korszakát éli
Az előadás jelentős része a fa építőipari felhasználásáról szólt.
Kovács Tamás szerint ma már nem érdemes kizárólag családi házakban gondolkodni. Európában és Észak-Amerikában többszintes, illetve nagy magasságú fa- és hibrid szerkezetű épületek is készülnek.
Közeli példaként a bécsi HoHo épületét említette, amely fa és más szerkezeti anyagok kombinációjával készült.
A modern faépítés egyik fontos előnye, hogy az épület jelentős része üzemi körülmények között előkészíthető. A szerkezeti elemeket pontos méretre gyártják, majd az építkezés helyszínén szerelik össze.
Ez lerövidítheti a helyszíni kivitelezés idejét, és részben választ adhat az építőipari szakemberhiányra is.
Évtizedekkel ezelőtt is készültek mérnöki faszerkezetek Szombathelyen
A FALCO saját múltjában is található példa olyan technológiára, amely ma ismét figyelmet kaphat.
Kovács Tamás felidézte, hogy a vállalat az 1980-as években készházgyártással is foglalkozott. A fejlesztések során rétegragasztott tartóelemeket készítettek, amelyeknél akácból készült belső részt fenyő külső réteggel kombináltak.
Az előadó szerint ez is azt mutatja, hogy számos mai kihívásra nem feltétlenül teljesen új technológiák jelentik a választ.
Érdemes elővenni a korábbi tapasztalatokat, majd azokat korszerű tervezéssel, automatizálással és gyártástechnológiával továbbfejleszteni.
A faeselék is alapanyag
A körforgásos faipar másik meghatározó kérdése, mi történik a termékekkel életciklusuk végén.
A FALCO már a jelenlegi országos rendszer bevezetése előtt is működtetett visszavételi rendszert, amelynek keretében használt faanyagot gyűjtöttek vissza.
A vállalat ezt az anyagot másodlagos nyersanyagként forgácslapgyártásban tudja hasznosítani.
A cél Kovács Tamás szerint az, hogy a fa minél tovább maradjon az anyagkörforgásban. Ha egy termék eredeti formájában már nem használható, lehetőség szerint új termék alapanyagává kell tenni. Energetikai célra csak akkor érdemes felhasználni, amikor más módon már nem hasznosítható.
forrás: AgroInform
