Múltidéző: Régi fafeldolgozók Soroksáron I.

Fried és Benedek Parkettagyár

Soroksár egyik régi nagyüzeme a volt. Egyes adatok szerint 1893-ban alakult Besztercén. Mások szerint az alapítási év 1890. A soroksári gyárat 1895-ben indították el. Tulajdonosai Fried Ármin és Benedek Sándor voltak. 1906-ban Fried és Benedek Parketta és kerékküllő gyárként említették. 1909-ben Soroksár virilistáinak (nagy adófizetőinek) listáján a második helyen állt. 1910-ben a népszámlálási adatok szerint 85 embert foglalkoztatott. Román János talált rá a levéltárban egy régi dokumentumra, miszerint 1924. augusztus 9-én a telepen kisebb tűzeset volt, de sem sérülés, sem nagyobb kár nem történt. Az 1926-ban kiadott Magyar Gyáripari és Üzemi Címtár a telephely címét Soroksár, Vécsey u. 11. alatt, (kb. a mai Láng E. u., Sürgöny utca- és Ludány köz között, a vasútállomás felé eső részen), az irodáét VII. Rákóczi u. 82. alatt adja meg. A cég profilját tölgy és bükk parketták, tölgy és akác küllők gyártásában jelöli meg. A Nagy Magyar Compass (egy másik cégjegyzék) 1929-30-as évkönyve a "Parkettagyártó és gőzfűrész üzem"-ben 120 munkásról ír. Cégvezetőként Gerő Andort nevezi meg, aki már 10 éve vezeti a gyárat. Ezzel szemben az 1924-es tűzeset jegyzőkönyve Weisz Béla, soroksári lakost nevezi meg a gyár igazgatójaként. Lehet, hogy Gerő a városi irodában volt. Ki tudja ma már? A Magyar Városok Monográfiája 1936-ban így ír az akkor már egyedüli tulajdonosról:

"Benedek Sándor kormányfőtanácsos Budapesten, 1867-ben született, 10 éven át Sze-pes megyében és Erdélyben erdőkitermelésnél és gőzfűrészeknél működött, majd Beszterce-Naszód vármegyében két gőzfűrész üzeme volt. 1895-ben alapította Soroksáron parkettagyárát, amelyet a későbbi években gőzfűrész, ládagyár és fagyapotgyárral kibővített. Több száz munkást foglalkoztat saját iparvágányú gőz és villanyerőre berendezett üzemében. Ipari tevékenysége több ízben kitüntetésben részesült."

A Szülőföldünk Soroksár c. könyv 150 munkásról, köztük 35 nőről számol be. A gyár területe 2400 négyszögöl (kb.8600 m 2), termelése 280.000 m 2 parketta volt. A magyar piacon kívül Ausztriába, Olaszországba és Svájcba is szállítottak. Az 1940-es Országos Ipari Címtár "Benedek Sándor Parketta és Fagyapotgyár"-a néven említi. (A fagyapot vékonyan és hosszan hasított faforgács, táblásítva jó hőszigetelő és zajcsökkentő építőanyag.)

A cég valamikor a háború alatt tönkrement. 1946 májusában, a kitelepítéskor már csak az üres helyén fuvarozták a családokat az első vágányon álló vasúti szerelvényhez. A területet később beépítették.

Bartl József soroksári festőművész volt olyan kedves, rendelkezésemre bocsátotta 1872-ben született nagyapja, 1889-ben kiállított munkakönyvét. Ebben régi soroksári cégek, többek közt a parkettagyár bejegyzései is szerepelnek a XX. század elejéről.

Weiner és Társa fakereskedés

Ugyan a szó szoros értelmében nem volt gyár, de Soroksárnak elődjével, a Tihanyi Jakab és fia céggel együtt (fakereskedés és építési vállalkozás, alapítva 1892-ben), ötven évig jelentős cége volt. Weiner és Ormai néven is emlegették, hiszen a társ Ormai Félix (eredeti nevén Schreiber Bódog) volt. A Magyar Városok Monográfiája 1936-ban így ír róla:

"Ormai Félix fakereskedő 1880-ban Trencsénben született, ott tett érettségit és Budapesten végezte az Akadémiát. 1907-ben vette át Soroksáron a Tihanyi Jakab és fia céget Weiner Dáviddal társas viszonyban, s azt ma is vezeti. 1909-ben Pestszentimrén, 1922-ben Pesterzsébeten, 1925-ben Dunaharasztin létesítette fatelepét. Az Omke (Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület) helyi csoportjának elnöke, a hitközség alelnöke. Az orosz fronton, mint százados signum laudist (Dicséret Jele kitüntetés) kapott. Neje Weiner Irma."

A kapu felett és a céges leveleken még a negyvenes években is a Weiner és Társa cégjelzés volt, holott Weiner Dávid már 1927-ben, igazi társa, veje, Ormai Félix pedig 1938-ban meghalt. A céget utána a fia, Ormai György vezette, 1945-ig. Az üldöztetésből visszatérve telepét kifosztva, romjaiban találta, ekkor öngyilkos lett. Mindhármuknak szép síremléke van a soroksári zsidó temetőben.

Ez a levélfejléc Petri Erzsébet kisasszony (Somorjai Istvánné) dicséretekkel teli működési bizonyítványáról való, 1942-ből.

A Parkettagyár és a Weiner-féle fakereskedés és építőanyag-telep helyének kiválasztása nem volt véletlen, hiszen a Parkettagyárnak a szállítások megkönnyítésére saját iparvágánya volt, a Fatelep pedig rakodhatott a MÁV-BHÉV összekötő vágányról. A Weiner cég helyén kb. 50 éve Geigerék háza és telke található.

A Weiner cégnél, lényegében Ormaiéknál a harmincas-negyvenes években kb. 10-en dolgoztak. Pásztor András visszaemlékezése szerint házhozszállításról kisebb tételek esetén Lux Szepi gondoskodott kétkerekű kordéjával. Nagyobb tételeket az Antoni testvérek stráfkocsijukon szállítottak. A kocsiszín és az istálló a MÁV-BHÉV sínek túloldalán, a Vécsey (ma Láng E.) utcával párhuzamosan volt. Sok varga-, sólyom- és hetstelepi szegény munkáscsalád köszönhette szerény házának felépülését a cég nagylelkű hitelezésének, részletfizetési kedvezményének.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy sokan már magukat a telkeket is olcsón és részletre vásárolhatták meg Pfiszter Mihálynétól, Soroksár egyik leggazdagabb asszonyától, nagy vargatelepi területek tulajdonosától.

A fafeldolgozók igen jelentős csoportját a soroksári kádárok alkották, de ez már egy másik történet.

Szerző: Simongáti Győző

A cikk elkészítésében segítségemre volt Somorjai Istvánné, Bartl József, Bieber Ferenc, Pásztor András, Weidinger György. Köszönöm.

Forrás: SorKözÚjság