|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2009-06-19
Régi soroksári gyárak: A fafeldolgozók III.
Vándor és Bókkon Famegmunkáló Üzem Az üzem 1945-ben jött létre, Soroksár, Andrássy u. 3. szám alatt, mely ma Szitás utca 108. Az alapításhoz szükséges szakértelmet Vándor Miklós, míg az anyagi oldalt Bókkon István biztosította. Az üzemben 10 fő dolgozott. A háború után beszüntették a fegyvergyártást, - "Béke van, soha többé fegyvergyártás!" - felkiáltással, és a Fegyvergyár gépeit kilóra adták el. Innen vásárolták meg a famegmunkáláshoz szükséges maró-, eszterga-, és fűrészgépeket és a faanyagot. Az üzem termékei: textilgyárak termeléséhez fa alkatrészek, pl.: cséppálca, csévélőhenger, vetélő, elektromos vezetékek fa foglalata textilgépeken, kapcsoló táblák. Rokka, gyerekjátékok, suszterszögek gyertyánfából. A rokkák csereeszközként szolgáltak a háború utáni időkben, vidéken élelmiszerre cserélték, ez az élelmiszer volt a munkások "fizetése". Állandó megrendelőik közé tartozott: a SORTEX, a Goldberger Textilgyár, az Íris Szalagárugyár, a Posta, Liebmann játékkereskedő és még sokan mások. A furulyagyártás 1946-ban kezdődött. Háromféle furulya készült: 6 lyukú - iskolafurulya jávorfából, 8 lyukú - blockflőte másolata, hangszerboltoknak, körtefából. . 6 lyukú - Béres furulya
A Béres Ferenc által tervezett furulya jávorfából készült, több ezres példányszámban. Ő három évig volt rendszeres "vendége" az Andrássy utcai üzemnek. Béres János, Ferenc öccse, az első VIT-re 100 db különleges, népművészek által megfaragott furulyát vitt magával Párizsba. Az "alapfurulyát" 1 mm-rel vastagabbra hagyták az üzemben, így a faragásokat el lehetett rajta készíteni. Több híres ember is érdeklődött a furulyagyártás iránt. Muharai Elemért Béres Ferenc hozta magával. Tersánszky Józsi Jenő is sokat járt ide. Gvadányi József "billentyűs" furulyát akart gyártatni. Sok ezer furulya készült az üzemben megszűnéséig, hangszerboltoknak, iskoláknak az egész ország területén, a Magyar Kórusnak rendszeres havi kvótát szállítottak. Az üzem 1949-ben szűnt meg. Államosították, elvitték a berendezéseket, a faanyagokat. Bókkon István volt jelen az elszállításnál, mert a nagypapa - Vándor Miklós - már nem élt. A Vándor család azóta is a Szitás utca 108-ban, a Bókkon család a Láng Endre utcában lakik. Vándor Éva írása
Kisebb fafeldolgozók
Ennek a cikksorozatnak a lezárásaként meg illik emlékezni a kisebb soroksári fafeldolgozókról, ha nem is név szerint, de legalább szám szerint. A táblázat adataihoz meg kell jegyezni a következőket: - Az első két sor adatai egykori soroksári adólistákról való, így pontos. 1753-ban 14, 1828-ban 84 iparos volt összesen. - A többi adat különböző címtárakból, vagy könyvekből származik, pontosságuk nem teljesen megítélhető, de mégis jeleznek tendenciákat. - Talán meglepő, hogy miért kerültek a molnárok a fafeldolgozók közé. Oka az, hogy bár elsődleges feladatuk a gabona őrlése volt, a vízimolnárok azonban nagyon sok, a faszerkezetű malmaikkal kapcsolatos munkát maguk végeztek.
Nem tudom, hogy ma Soroksáron hány fafeldolgozó van. Molnár, bognár és kádár tudomásom szerint már nincsen, ács és asztalos talán még néhány igen. Bár az utóbbiaknál néha meglepetés éri az embert, amikor az ún. asztalosról kiderül, hogy egy igazi fabútorral már nem tud mit kezdeni, mert tulajdonképpen ő lapszabász. Ez nem bűn, csak egy másik foglalkozás. Az élet maga is megváltozott. Más anyagok, más technológiák, más foglalkozások vannak. Mi emberek is megváltoztunk, sok hagyományos dolog eltűnik az életünkből, de jönnek helyette újak. Közös feladatunk azonban, hogy miközben be- és elfogadjuk az új dolgokat, próbáljuk megőrizni a régiek értékeit! Simongáti Győző
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|