Megrendelésre lopják a debreceni erdőt

A fatolvajok általában éjjel, rendszám nélküli roncsautókon vagy szekérrel érkeznek Debrecen határába. Mivel egy-egy gazdaság óriási területen terül el, a kései látogatók ritkán szúrnak szemet. Van, aki saját célra lop, többen viszont megrendelésre dolgoznak - a környékbeli erdő így apróhirdetések segítségével talál vevőre. Az üzletszerű lopások árát pedig az erdőbirtokosság fizeti meg.

Bot István, a Vénházi Erdőbirtokosság elnöke nyugdíjazása után tanulta ki az erdőgazdálkodást. Kirándulóhelyeket, sétautakat álmodott a Debrecen-környéki erdőkbe, ám jelenleg még a tolvajok által letarolt fák újratelepítésére is alig futja - társaságuk öt éve osztalékot sem képes fizetni.

A Vénházi Erdőbirtokosság egy háromszázkilencven hektáros, Debrecentől tíz-húsz kilométerre elterülő erdőt gondoz. Száznegyven tagjának jelentős része a rendszerváltást követően, kárpótlási jegyéből licitált a Bánk térségében húzódó erdőre, melynek állapotát homály fedte. Még azt sem lehetett tudni, hol van pontosan a megvételre kínált erdőrész. A silány állapotban átvett, jórészt olcsó erdei fenyőből álló terület nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kedvezőtlen adottságú erdő nem sok hasznot hozott, mára pedig a fatolvajok utolsó fillérjeiből is kiforgatták a társaságot. A fenyő mellett nyár, tölgy és akác is nő az erdőbirtokosság területén - utóbbi kettő a legértékesebb, általában ezeknek kél lába.

"A rendőrséget, a lakosságot és a polgárőrséget is próbáljuk bevonni az erdő védelmébe, ám bizonyos esetekben teljesen tehetetlenek vagyunk. A tolvajok többnyire szervezetten, éjszaka érkeznek és - ami a legnagyobb gond - nem csak saját felhasználásra lopják a fákat. Gyakran megrendelésre dolgoznak, nagyobb tételben irtva erdőnket" - illusztrálja lapunknak az erdőbirtokosság mindennapjait Bot István. Az elkövetők lefülelése szinte lehetetlen. A háromszázkilencven hektáros erdő húsz-harminc kilométeren, szétszórtan terül el. Ha az erdőbirtokosság emberei a terület egyik végében járőröznek, a másik végéből már viszik is a fákat. Alkalmanként ugyan rendőrök is körülnéznek a helyszínen, ám nekik sincs idejük arra, hogy végigjárják az erdő több száz mellékútját.

Saját zsebből kell pótolni az ellopott fákat

A birtokosság emberei egyre gyakrabban botlanak kőkemény bűnözőkbe. "A lefülelt fatolvajok igen kemény ellenállást tanúsítnak, megfenyegetnek, sőt meg is támadnak bennünket. A múlt hét szombatján egyik társam például halálos fenyegetést kapott" - meséli az elnök. Ilyen esetekben pedig a tulajdonosok "természetesen" nem sokat tehetnek. Ha az ügy bíróság elé is kerülne, a tárgyalásra éveket kell várni és általában - különféle kifogásoknak köszönhetően - a bíróság végül "méltányosságot" gyakorol. Egy erdőkerülő talán enyhíthetné a problémát, ám ezt nem tudja megfizetni az évek óta gyakorlatilag bevétel nélkül tengődő társaság. "Mókuskerékbe kerültünk. A területet nem tudnánk eladni, nem volna rá vevő. Amíg pedig a mi tulajdonunkban van, a törvény szerint védeni és pótolni kell a tolvajok által tizedelt erdőt". Falopás megrendelésre? Idén eddig hatszor tett feljelentést az elnök fatolvajok ellen, s - bár a tettes kiléte gyakorta nyilvánvaló az erdőbirtokosság előtt - öt esetben is ismeretlen tettes ellen indult nyomozás. Egy tolvaj azonban horogra akadt, ő - a bizonyítékok alapján - két alkalommal rövidítette meg a társaságot. Mint Bot Istvántól megtudtuk, az illető valószínűleg kereskedett is a "debreceni erdőkkel", legalábbis erre utal a megyei apróhirdetések közt feladott közleménye. Az elnök névtelen, telefonos érdeklődésére az orgazda közölte: három napon belül, a piaci ár közel feléért szállítaná az aprított tüzelőt. Bot szerint erdőikből évente több százmillió forint értékű fának kél lába, ám a tolvajok által okozott kár ennél is nagyobb. Az erdőbirtokosságnak tűz, lopás, viharkár és legeltetésből eredő kár esetén is pótolnia kell a megsemmisült erdőt, melynek költsége a területrendezéssel és a csemeték beültetésével együtt, egy hektárra vetítve több százezer forint. Ha pedig az erdőbirtokosság nem ülteti be az irtásokat az erdőfelügyelet által meghatározott időn belül, több százezer forint bírságot is behajthatnak a társaságtól.

Állami támogatásból védenék az erdőt

A Vénházi Erdőbirtokosság helyzetén Bot szerint érdemben az új erdőtörvény sem javít, a terület védelmét ugyanis egy fillérrel sem támogatja az állam. Már meglévő erdőkre nem, csak csupasz területek beültetésére jár szubvenció. "A törvény arra kötelez, hogy hozzuk rendbe az erdőt, ám a lopások megakadályozásához nem adnak anyagi támogatást. Pedig a hozzánk hasonló, kedvezőtlen adottságokkal rendelkező erdőbirtokosságok még egy erdőkerülőt sem tudnak megfizetni" - hangsúlyozza az elnök. Szerinte olyan erdőfelügyelőre volna szüksége a társaságnak, aki éjjel-nappal járja az erdőt, ott él, ismeri a lakosságot és van intézkedési joga - ez talán a környékbeli tolvajokat is megfékezné. Jelenleg csak a birtokosság elnökségi tagjai és tulajdonosai "járőröznek" Debrecen határában, ezek a többségében idős emberek azonban esélytelenek a csapatostul érkező, heves ellenállást tanúsító fatolvajokkal szemben.

"Egy környékbeli tanyán élő fiatalembert szoktam megkérni, hogy kísérjen el az erdőbe. Cserébe hulladék fát, gallyakat adok neki, hogy télen legyen mivel tüzelnie. Munkát és fizetést - pénz és állami támogatás híján - nem tudok ajánlani" - mondja Bot István. Igaz, fizetést ő sem kap. Saját költségén telefonál, nyugdíjából veszi a benzint, szabadidejében járja az erdőket és intézi a feljelentéseket.

Az elnök korábban a környékbeli rászorulókkal is egyezkedni próbált. Az akácos tisztítása után felajánlotta nekik a tüzelésre alkalmas gallyakat, hulladék fát. Cserébe azt kérte, hogy ne "lopják el a társaság erdejét". Másnap el is látogattak Botékhoz, ám nem a gallyakat, hanem a szépen megművelt fákat vitték el.

Nem hoz hasznot az alföldi homok

Más adottságú területeken, például a Mártában vagy a Bükkben a társaságok jelentős haszonnal tudnak gazdálkodni. A Vénházi Erdőbirtokosság homokos erdőterületein azonban főként girbegurba erdei fenyő nő, ami jószerével eladhatatlan. A társaság helyzetét tovább rontja, hogy fakitermelő eszköz hiányában csak "lábon", hosszas egyezkedés után tudja értékesíteni a fáit. Ezeket környékbeli magánvállalkozók, vagy a térségben működő pozdorjaüzem vásárolja meg. "Ha kivágunk egy hektár erdei fenyőt, többe kerül az állomány újratelepítése, mint amennyi pénzt a fáért kapunk. Tavaly nyolcezer forintot adtak köbméteréért, most csupán négyezret, négyezer-kétszázat ígérnek érte. Ebből visszatelepítésre sem futja" - illusztrálja a kilátástalan helyzetet az elnök, hozzáfűzve, hogy a kedvezőtlen adottságok miatt már a kisebb értékű lopások is halálra ítélik a társaságot. Arra a kérdésünkre, hogy mit kezd majd az erdőbirtokosság, ha képtelen lesz finanszírozni az újratelepítéseket, Bot István sem tudott válaszolni. Szerinte jó az esély arra, hogy a "kereskedelmi célú" falopás elharapódzása végleg tönkreteszi a környékbeli erdőket.

Az elnök szerint az új erdőtörvény magukra hagyta a kedvezőtlen adottságú területtel rendelkező erdőbirtokosságokat. Bár az erdő védelméről, a tetten ért fatolvajokkal szemben alkalmazható intézkedésekről és az erdők gondozásáról, ápolásáról a korábbi törvénynél szigorúbban rendelkezik, mindezek bekerülési költségéről, valamint az ehhez nyújtandó támogatásokról kevésbé tesz említést.

Forrás: Vállalkozói negyed 08-11