Új kiadvány a fa misztériumáról: Láttalak felnőni

Egy 400 évig tűzben álló, és el nem égő fakémény; bükkfák, melyek nem repednek; a különös cirbolyafenyő; lucfenyők, melyeket egyelen szú sem akar elfogyasztani; az energiaszállító erdő; a fa misztériuma: csodálatos utazásra hívja olvasóit Erwin Thoma - az ősi és új élet felfedezésére a fával, erdővel és Holddal.

(A FAGOSZnál már nem kapható a kiadvány!)

Szerző: Erwin Thoma

Egy kis részlet a műből:

Építőtelek fakockában

Gimnazista fiúként, sok más társammal együtt szilárdan meg voltam győződve arról, hogy a sikeres iskolalátogatás a vizsgákhoz szükséges tananyag minimális szintű elsajátításából áll. Vizsga vagy dolgozat után ezt a "levizsgázott" anyagot, amilyen gyorsan csak lehet, elfelejtettük, annak érdekében, hogy kamasz életünk szellemi és lelki síkon más dolgokkal foglalkozhasson. Az, hogy az élethez való ilyen hozzáállás ellenére néhány tanárnak mégis sikerült olyan dolgokat átadnia, amik a mai napig szilárdan rögzültek a fejembe, az a nevezett tanárok jó pedagógiai érzékéről tanúskodik, valamint arról, hogy néhány téma "bűverővel" rendelkezett számomra. A mai napig emlékszem, hogyan magyarázta el természettudomány tanárunk az emberi légzés csodáját: a tüdő csövecske-, és hólyagocska rendszere kiterítve focipálya méretű, hártyát ad. Ennek az áttetsző rétegnek az egyik felén vérünk áramlik, mely oxigénhiányosan visszatér az izmokból. A másik oldalon a belélegzett levegő áramlik. Az óriási felületen keresztül a vér a másik oldalról képes felvenni a szükséges oxigén mennyiséget. Pontosan ilyen egyszerű elmagyarázni, miért biztosít a fa építőanyagként ilyen kiváló tulajdonságokat: A fa az emberi tüdőhöz hasonlóan hihetetlenül finom sejtszerkezetből áll, vékony falakkal és sejtüregekkel. Maguk a sejtfalak szintén pórusokkal és csövecskékkel átszőtt, még finomabb rendszerből épülnek fel. Ennek a finom tagoltságnak eredménye ugyanaz, mint a tüdőnknél: a fa hihetetlenül nagy "belső" felülettel rendelkezik. Egy köbcentiméter cellulóz (ez a faanyag százalékosan nézve legfontosabb alkotóeleme) elképzelhetetlenül nagy, hat millió négyzetcentiméternyi "belső felülettel" bír. Egy "Ki nevet a végén" társasjáték cellulózzal teli fa dobókockája eszerint akkora területet foglal magába, amire el lehetne helyezni egy kertes családi házat (600 m2). Ezen a finom szerkezeten át megtaláljuk a fában a légszűrők elvét és egy szivacs hatását, melynél a sok pórus és üreg nedvességtárolót mintáz. A levegőből nedvességet vesz fel, a vizet elraktározza, majd ismét leadja. A faanyag képes továbbá káros anyagok és szagok levegőből való felvételére, azok megszűrésére, és arra, hogy a helyiségek belső levegőjének elektromos feltöltődését megakadályozza. Szagló-, tapintó-, ízlelő-, és látóérzékünkön keresztül sokféle kapcsolatba lép velünk a fa, és kifinomult módon olyan értékeket ad át nekünk, mint lakóminőség, bizalom, biztonság, nyugalom, erő és védettség.

Miért találjuk különösen kellemesnek, kényelmesnek és jótékony hatásúnak a sok faanyaggal megépített öreg alpesi kunyhók vagy öreg házak atmoszféráját és klímáját, miközben az éppen elkészült új lakásba belépve gyakran szó szoros értelmében feláll a szőr a hátunkon? Mindez annak ellenére, hogy ezekben az új építésű lakásokban hébe-hóba azért találunk fa tárgyakat, pl. lakkozott, ragasztott parkettákat, fal-, és mennyezetburkolatokat.

Az a klasszikus épületbiológiai követelmény, miszerint lakásaink vagy házaink harmadik bőrként viszonyuljanak hozzánk, a faanyagban zseniális és csodálatos módon válik valóra.

Egy dolgot azonban tartsunk szem előtt: egy bőrt, melynek lélegeznie és élnie kell, nem szabad nem légáteresztő lakkokkal és enyvekkel eltömni és "elzárni". Különben a fa ugyanúgy jár, mint egy erős dohányos tüdeje: ugyanolyan kevéssé lélegzik, mint egy kátrányos tüdő!

A "Szolgáltatások" című részben információkat talál arra vonatkozóan, hogy hogyan juthat természetes úton szép és könnyen ápolható fafelületekhez, miközben megtartja élénkségét és lélegző készségét. A könyv számos példáján keresztül láthatjuk, hogy a természetes felületek a modern lakásokban is megvalósíthatóak. Az ápolási-, és tisztítási költségek nemigen lépik túl a hagyományosan kezelt felületekéit.

[1] Idézve Bernhard Leiße: A fa természetes kezelése - Heidelberg 1994 – nyomán

UGRÁS A FAGOSZ TELJES SZAKKÖNYVLISTÁJÁHOZ
(FAIPAR, FAFELDOLGOZÁS, FAKERESKEDELEM, FATERMÉKEK, ERDŐGAZDÁLKODÁS, VADGAZDÁLKODÁS, ...)